Szeretem azokat a napokat, amikor van mit csinálni...
Egyik kolleganőm hétfőn dolgozik nálunk utoljára, úgyhogy tegnap meghívott minket egy kis sörözésre. Már előtte bevágtunk egy fél pohár rizlinget, főnököm névnapját ünnepelvén. Úgyhogy el lehet képzelni, hogy éreztem magam (aki pár hónapja még antialkoholista voltam) egy rizling, plusz egy sör és 35 fokos meleg után. Egyébként nagyon jól éreztük magunkat, sokat nem beszélgettem, mert a szlovák tudásomat még egy kicsit csiszolni kellene:)
Azon gondolkodom, hogy mostanáig „bezárkózottan“ éltem, és hogy mire is volt ez jó... Céges bulikba nem igazán jártam (igaz, az utolsót munkaterminusok miatt hagytam ki...), meghívásokra – akár baráti is – nem nagyon mentem el. Görcsösen kapaszkodtam a magányomba, mondván jó nekem egyedül, barátok nélkül is. De nem jó. Nagyon nem. Úgyhogy most azonnal véget vetek ennek. Vagyis tegnap már megtettem:) Azzal sem tudom, hogy mit akartam elérni, hogy absztinens voltam. Néha egy-egy pohárkával nem árthat meg, inkább feldob, jobb lesz tőle a kedvem... Sőt, a heti pár söröcskétől a gyomrom is sokkal jobb lett, egy hónap alatt 3 kilót híztam fel (már csak 2 kilóra vagyok Petitől, és 4-re az évvégi fogadalmamtól). Nem akarok többé zárkózott lenni, ki akarok nyílni a nagyvilágnak...
Érdekes volt ezek után elmenni biciklizni az erdőbe, a jókis veszélyes helyekre, amelyek még teljesen „tisztán“ is veszélyesek tudnak lenni. De valahogy bevállalósabb voltam. Mióta oda járunk bicajozni, csak azt veszem észre, hogy egyre nagyobb a gyam körülöttünk. Tele vagyok csaláncsípésekkel, mert az út kb. 30 cm széles, két oldalt csalánnal és egyéb tüskés növényekkel. Hogy a szúnyogokról ne is beszéljek:) De túléltem. Még jó, hogy rendőrökkel nem találkoztunk:)
Aztán sajnos láttam tűzoltókat is akcióban... Éppen visszamentem a szobánkba zuhanyzásból, ahol Ati, Peti unokatestvére porszívózta a laptopját. Mondom neki, biztos kiégett a géped a porszívózástól, mert nagyon égett szag terjengett az egész lakásban. De aztán láttuk, hogy a nagy füst a szomszéd lakóházból jön:( A szemközti lakóház ablakából visszaverődve láttuk, hogy a lángnyelvek egészen a plafont nyaldossák:( Peti hívta is a tűzoltókat, de szerencsére akkorra már be volt jelentve a tűz. 5-10 perc alatt ott is voltak, de este kilencig diszkófényekben táncolt a lakótelep. Remélem, senki sem sérült meg...
És hogy ez ne legyen elég, ahogy elmentek a tűzoltók, rögtön meglepett minket egy jó kis vihar. Villámlott, dörgött, csendesen esett az eső, de a szél nagy volt... Majd megfőltünk éjjel, mert az ablakokat nem lehetett kinyitni...
Bár nincs mostanában sok kedvem kreatívkodni (azért is írok szinte naplót ide a blogra), azért tegnap is böktem egy kicsit a Butterfly & Clematisba. Anyunak készítem az új házba, augusztus végére késznek kell lenni – a házzal együtt:), mert eladtuk a lakásunkat, és augusztusban már ki kell költöznük. Úgyhogy most gőzerővel építkezünk...
Rendeltünk fényképezőgépet is:) De csak hétfőn lesz meg, úgyhogy majd akkor mutatom a Butterflyvel együtt...