Becsavarodott kardigán háta készen

Hétvégén úgy néz ki, alkotó kedvemben voltam, mert befejeztem még a kardigánom hátulját is. Nehéz jó képet csinálni róla, mert szinte mindig csak esti fényben tudom fényképezni, ráadásul bármi, amire letehetném, hogy lefényképezem, ugyanolyan színű, mint a fonal:) Úgy néz ki, változtatásokat kéne eszközölnöm a szobánkban:D

Ez olyan lejtett ujjú kardigán lesz, mint ahogy azt az eredeti képen is láthatjátok. Élvezem kötni, imádom a csavarásokat, de a szélénél biztos meg fogom utálni, mert kb. 158 cm sálszerű csavart mintát kell majd kötnöm. Szerintem ez lesz az a pont, amikor megint félreteszem befejezetlenül... azért reménykedek, hogy elkészülök legalább karácsonyra:)

És a mintája:

Pumukli befejezve

Kész lettem Pumukli hímzésével. Párna egyelőre még nem lesz belőle, mert egy ideig még nem jutok haza, hogy az anyukám összevarrhassa. Azért gondoltam, megmutatom a kis rosszcsontot:) A mintáért tessék meglátogatni Ralina háza táját:)

Becsavarodott kardigán 1.

Pumuklit most egy kicsit félretettem, mert elfogyott a "kontúrozós" (sötétbarna) fonalam, és Pozsonyban épp ez az egy Anchor fonal nem volt. Még szombaton Léván próbálkozom, hátha lesz, már igazán nincs sok hátra a hajából...

Mivel most hidegebb van, éppen ideális az idő a kötések előszedéséhez. Igaz, én nem régit szedtem elő a kratív dobozomból, hanem egy új kardigánba kezdtem bele. Mivel nem tudtam dönteni két lila szín között, így krémszínű lesz. Szerintem logikus választás:) Annyira jó kötni (imádom a csavarásokat), hogy alig egy hét alatt majdnem kész lettem a hátával.

A vaku nélkül készült képen jobban látszik a minta:

Remélem ilyen lesz, ha elkészül:)

Ezek után talán ritkábban fogok kreatívkodni egy ideig, ugyanis végre belekezdtem az autósuliba. Azt hittem, már vezetni is fogok, de nem, először abszolválni kell a 4 hét teóriát, aztán ülhetünk a volán mögé... Kicsit meglepődtem, de azért örülök, hogy még van a pozsonyiaknak hátra egy kicsi az életükből:) Már vége az első hétnek, elég kimerítő, hétfőn-szerdán-pénteken este 6-tól negyed 9-ig van óránk. A holnapi napot megúsztuk, az előadónk rock-koncertre megy:) Na igen, ő is egy külön story, majd talán egyszer elmesélem:)

Olvastam...


Harry Potter és a Halál ereklyéi ITT...

Pumukli 2

A pulcsi után tegnap este még beleböktem egy kicsit a Pumukliba is. Itt tartok pár nap - nem intenzív - hímzés után:

Már csak a feje hiányzik, azt várom a legjobban:)

Barna pulcsi készen!!!

Már két-három napja igazából beköszöntött az ősz... Szeretem az őszt, a fák színeit, a vénasszonyok nyarát... De most igazán hideg volt. Eszembe jutott, hogy csak egy normális pulcsim van itt Pozsonyban (meg amúgy is), amit felvehetek munkába. Úgyhogy fogtam magam, és hirtelen ötlettől vezérelve (mert előtte 5 perccel még a négyzeteimet kötögettem) összevartam a pulcsimat. Már csak a fele volt hátra, de mégis vagy egy hónapja fetrengett a dobozomban.

Eléggé szűkre sikeredett - bár ilyet is akartam, csak így nagyon kilátszik a fehér blúz a lyukakon keresztül. Igaz, az eredeti képen is, de ott mégis egy kicsit nagyobb a csajszin a pulóver... De nekem így tetszik. Legalább egy kicsit kihozza a tictac-jaimat (mellek:D). Az ujjai még egy csöppet rövidek, de csak egy centit, azt meg úgyis hozzá akartam horgoltatni a mamával, mert felpödrődik az alja. Azt a kis hibát leszámitva, ami a mintában volt (egyszer már mutattam), és nem volt erőm visszafejteni, egészében tetszik eme művem. Petinek is:) Ami nagy szó. Csak hogy lehetne kicsit vidámabb a színe:) Nade hogy miről is beszélek:




Knitty - Fall 2008

Megint elvesztem... Nyakunkon az ősz, kellenek a meleg pulcsik ugyebár:) Az őszi Knitty magazinból ezeket a szépségeket néztem ki magamnak (meg esetleg Petinek:):





Ideje lenne valamibe belekezdenem, mert mire egyel végzek, addigra itt a téli Knitty. Kezdem nem normálisnak érezni magam, hogy egyfolytában csak hímeznék és kötnék, de mit lehet tenni, ez a hobbim. Nem igaz?

Pumukli 1


Belekezdtem a Ralina által készített Pumuklis mintába, amit még egyszer nagyon-nagyon köszönök neki! A minta nagyon szép és haladós is, ezt a részt talán két délután sikerült véghezvinnem. A színek is szép élénkek. A mintát ITT tette közzé.


Csipi

Nem is mutattam még a "kutyánkat", Csipit. Ő egyébként a szemközti szomszéd kis keverék kutyája (szintén most fejezték csak be a házukat, még nincs kerítésük sem). Ha kutyáknál is van olyan, hogy kivétel erősíti a szabályt, akkor bizony ez a kutyus nem egy hűséges fajta, mert amikor építkeztünk, átpártolt hozzánk. Már csak akkor jár "haza", ha nálunk nincs otthon senki. Még a mamához is mindig elkísér. Ja és ő az egyetlen, aki szó nélkül megette a kakaóscsigát:))

Első igazi sütésem

Néha-néha rámjön az ötperc, és olyankor nagyon el akarok már költözni saját lakásba (és ez a mostani 5 perc úgy érzem, sokáig rajtam marad), de akkor eszembe jut, hogy hát én még csak főzni sem tudok. Oké, oké, persze bundáskenyér, rakottkrumpli, palacsinta és kirántotthús megmegy, de talán ez az összes tudományom. Namármost múlt héten kitaláltam, hogy szombaton mindenképpen kakaóscsigát készítek (gondoltam, szombat reggelre úgyis lemondok erről a tervről, de nem:) Szóval neki is láttam, az eredmény kiábrándító lett, megdobálhattuk volna vele a Társulatot Komáromban, mert megnéztük ám mi is az István a királyt:), de nem tettük, mert tökéletes volt az előadás. Tehát az eredmény 0, kemény, keserű a csoki, de mégis sikerélmény, mert:
  1. Peti azt mondta, ügyesen mozgok a konyhában,
  2. az élesztőm "futott", mint az őrült, pedig azt sem tudtam, hogy kell kinéznie, ha fut,
  3. a tésztám megkelt,
  4. Peti anyukája is megdícsért, hogy szebbek a csigáim, mint az övéi szoktak lenni.
Nekem nagyjából mindig a mértékegységekkel van problémám, ha nincs leírva a szakácskönyvben pontosan, hogy x dl tej kell ahhoz, hogy jó legyen a tészta, akkor nem tudom, mennyi kell. Meg amúgy is, milyen az a közepes lágyságú tészta?? Az enyém úgy egybeállt, könnyű volt nyomkodni, de Peti anyukája mondta, hogy ő a tésztáját kevergetni tudja fakanállal. Most akkor nem tudom, mi a jó:) De legközelebb már érzem, hogy jobban fog sikerülni. Ennyi sikerélmény azt hiszem, elég egy hónapra, októberben mást főzök-sütök:)


Bécs - 2008.8.29


Mivel az egész nyarunk munkával telt, Petivel úgy gondoltuk, ránk fér egy kis kirándulás. Szlovákiában augusztus 29-e és szeptember 1-je is ünnep, így a hétvégénk jó hosszúra sikeredett. Pénteken végre ellátogattunk Bécsbe, ezt az utat már szerintem két éve tervezgetjük...
Bécset lehetetlen egy nap alatt megnézni, megismerni, úgy érzem, lesz még ennek a kirándulásnak folytatása. Tegnap, amikor raktam össze a képeket, nézegettem az interneten is a látnivalókat - bár lejártuk a lábunkat, mégsem láttuk még a negyedét sem a nevezetességeknek.
Most pedig hagyok hátra egy kis élménybeszámolót az utókornak:) Na meg magamnak, hogy bármikor megnézhessem, milyen szép helyeken jártunk és mennyit bénáztunk:)

Nem indultunk korán, hogy azért pihenhessünk is egy kicsit, kb. negyed 9-kor indultunk el Pozsonyból. Nem akartunk egy napra matricát venni, úgyhogy igyekeztünk kerülni a sztrádát - ez persze nem mindig sikerült:) (2x nem...) Az első úgymond megdöbbenésem már Hainburgban volt, ahol rájöttem, hogy ez már egy egészen más világ, mint a miénk. Egy apró városka, de a hangulata messze túlszárnyalja a szlovákiai városokét:O
Mivel valahogy vonzanak a repülőgépek (főleg a repülőszerencsétlenséges sorozat a National Geographicon), természetesen az első utunk Schwechatba vezetett. Életemben nem láttam még ekkora nyüzsgést, olyan káoszt, mint ami ott fogadott minket. Egyszerűen kaotikus volt az egész, emberek, autók jöttek, mentek, röpcsik szálltak fel-le... A legjobban az tetszett, hogy a repteret valami Flughafendorf-nak hívták (vagyis valami hasonlónak), és az egyes utcák is repüléssel kapcsolatos nevűek voltak (éljen a magyar nyelv!). Ezután jött az első kitévedésünk sztrádára - én mint bezsongott GPS persze rossz utakat mondtam:)

Peti nagyon jól vette az akadályokat, csak úgy hasított Bécs városában, mintha évek óta ott élne. Gyorsan megtalálta a Rathausstraße-t, ahol parkoltunk - természetesen én voltam az, aki miatt eltévedtünk a parkolóba menet... A parkolóházban jót bénáztunk, csak álltunk a sorompónál és néztük a kis automatát, ami nem akart minket beengedni, amíg egy sofőr mögöttünk megunta a dolgot, megmutatta, hogy "Press the button", és már bent is voltunk. Sebaj, gondoltuk, többször úgysem találkozunk:)

Aztán megnéztük a Parlamentet:

a természettudományi múzeumot:

kis elefánt a természettudományi múzeum előtt (kép az internetről):

A művészettörténeti múzeumot most nem néztük meg belülről, hagynunk kell valamit a következő látogatásunkra is:)

A bécsi operaház (Burgtheater - első kép az internetről, második saját):

Rathaus (az ablakok, és benne a virágok, nnnyami:):

Hofburg:

Stephansdom - a dómot restaurálták, végig volt állványozva, és a tornyára is valami óvszer-formájú kúpot húztak... A Stephanplatzon rengeteg ember volt, nagyrészt turista. Nagyon sokszor lehetett hallani magyar beszélgetéseket, de szlovákokat és cseheket is...

Ez így mind nagyjából egy helyen található, egy nagy körben. Ezután visszamentünk a Tütühöz, hogy nekirugaszkodhassunk az utolsó állomásnak, a Schönbrunnak - és itt következett a második bénázásunk a parkolóházban:) Az autóhoz menet még olvastam is egy táblát: "Először menjen a kasszához, aztán az autójához" - hát mondom én, nem mindegy? Hát nem... A kedves kis automata mindig visszaköpte a kártyánkat, hogy amíg nem fizettük ki a parkolást, addig nem áll szóba velünk... Megint torlódtak fel már mögöttünk az autók, de most senki sem segített, én jöttem rá, mi a szitu, és egy szép mosollyal az arcomon (senki sem tudta, hogy az a szégyen mosolya:) besétáltam a kasszához, benyomtam a kártyát és a manit egy másik automatába, amelyik már kedvesebben viselkedett velünk, és már süvítettünk is tovább.

Schönbrunn-t is csak kívülről néztük most meg, Peti csinált panorámaképet is, egy medenceszerűségnél lefényképezett pár olimpiai úszásra készülődő kacsát. Azt hiszem, el tudnék lenni egy ilyen kastélyban, ilyen gyönyörű kerttel:)

Soha nem felejtem el ezt a kirándulást...
 
christine blogja Blog Design by Ipietoon