Egy utolsó kreatív ajándék

Még az utolsó pillanatokban készült ez a tűpárna a sógornőjelöltemnek:

Britty Kitty macsekot hímeztem, mert ő olyan macskás, tűpárna pedig azért lett belőle, mert sikerült őt is megfertőzni (bár ez nem csak az én érdemem).

Tofu

Ma délelőtt kiválaszthattuk 6 kis tappancsos közül a mi Tofunkat. Szerintem ő a legszebb... Csak két hét múlva költözik hozzánk, remélem addig nem nől túl nagyot:) Íme a kis szürke:

Nosztalgiázzunk

Anyuék nyomtatót, szkennert és fénymásolót kaptak tőlünk és a bátyáméktól közösen, úgyhogy anyu tegnap egész este régi fényképeket szkennelt. Párat felrakok én is közülük, hogy az irományaimhoz arcot kapcsolhassatok (igaz, csak az utolsó kép "aktuális", ráadásul az is megvan már több mint két éves...).

Ez bátyám aktfotó sorozatának egyik legjobban sikerült darabja. Nem egész egy évvel idősebb nálam.

Szüleimmel, az a kis szöszi az apum kezében az unokatestvérem, aki csupán négy nappal idősebb nálam.
(Jól látszódik már a kreativitásra nevelés a párnákban)

Az oviban minden ruhámat az anyu varrta.


Bátyámról van még egy jó "tojásos" kép, olyan Dennis a komisz-os, de azért ez sem döfi:)

Na és ez az, amire büszke vagyok:) Még ha eszembe jutott volna, hogyan is kell megfogni a gömböt az eskünél...

Nosztalgiázzatok Ti is egy kicsit, én nagyon kiváncsi vagyok:)

Kellemes Karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok minden kommentelős- és zugolvasómnak:))

Leisure Arts: Hunting Companions

Háziállatot szeretnénk. Egy golden retrievert. Csakhogy egy egy szobás lakásban lakunk, és minden hétvégén utazunk valahová (ahol nincs kert, vagy ha van, akkor nincs kerítés). Szeretném legalább képen megörökíteni ezeket az aranyos kutyákat. Tegnap találtam egy nagyon szép képet, de a kínai barátnőm mindig azt írta ki, hogy a file elveszet... Ebből egyenesen következik, hogy most kérni fogok. Lécciléccilééécci, nincs valakinek az elfeledett mintái között ez a kis képecske?

De valószínűleg lesz egy nyulunk, Tofu:)) Még alszok rá párat, de mivel már a neve is megvan, valószínűleg már erősen vonzódunk hozzá:)

PIF ajándék Mártinak

Márti jelezte, hogy hozzá is elérkezett a PIF ajándékom, annyira kedves sorokat kaptam tőle, nem hittem volna, hogy ekkora lesz az öröme:) Meg is mutatom, mit kapott (a felállás hasonló, mint a másik kettőnél, de mivel Belindáéval együtt adtam fel a csomagot, itt is kimaradt a tea:():

Tralala epres képecske párja pinkeepben (tűk - nálam tüvek a többes száma - nélkül), Casa Mia párnácska, másik oldalán Márti monogrammjával, dekorfilcek (a jó benne az volt, hogy 4 volt mindegyikből, így mintha én is kaptam volna ajándékot), és egy kis szlovák finomság. Hmm, nem csináltam volna a monogrammról képet?

Azt hiszem, most már karácsonyi hangulatom van. Tegnaptól szépen havazik, sok minden még nem marad meg belőle, de nagyon szép. Reggelente és este a buszon a Karácsonyi éneket hallgatom Bodrogi Gyula előadásában, és beszereztem már pár karácsonyi filmet is. Holnap este karácsonyi buli lesz a kollegáimmal. Rendeltem egy blúzt erre az alkalomra, annyira szééép és elegáns, és sötétzöld és szatén... Kár, hogy fodrászhoz nem jutottam el, és a nadrág sem jött le, amit rendeltem... De majdcsak felöltözök valahogy, kivasalom a hajamat és kész:) Úgyis kíváncsi vagyok már, milyen hosszú igazából a hajam, mert eléggé összeugrik, és még úgyis hosszúnak néz ki:D Na ennyi hülyeséget már rég adtam ki magamból, inkább megyek dolgozni:)

PIF ajándék Belindának

Belinda volt a második áldozat:) Hozzá tegnap délután csengetett a postás, hogy átnyújtsa ezt a kis csomagot:

Csoki, filc karácsonyi díszítők, (a teákat sikerült hihagynom a csomagból, pedig szerettem volna küldeni...), egy rózsás biscornu és egy Tralala pinkeep (aminek egy kicsit sikerült elbénáznom a hátulját, kimarta a ragasztó egy kis helyen a filcet, remélem nem baj...), a Duo gourmand egyik képecskéje. Pár részletkép:

Remélem, Belindának is sikerült örömet szereznem!

PIF ajándék Boginak

Múlt héten igyekeztem befejezni éves lemaradásaimat (munkában is:)), így sikerült egy héten belül mindhárom PIF ajándékomat postára adni. A postás Bogihoz ért leghamarabb, mutatom is, mi mindent tartalmazott a csomag:

A csoki csak illusztráció, nem ezt küldtem, ezt én kaptam a Mikulástól:) Volt még a csomagban tea, filc karácsonyi díszítők, egy Anchor napraforgós könyvjelző és egy Tralala, mindkét oldalán hímzett (monogramos, igen, az egy B betű) párnácska.

Ez a két kép pedig még nyáron készült, érzékeltetve, hogy milyen sok idő telik el nálam a kész hímzéstől az összeállításig...

Bogi leveléből ítélve tetszettek neki az ajándékok, remélem örömmel használja majd őket. Ahogy hallottam, a csoki nem sokáig bírta:D

Nyolcadik virág

Ideje megírnom az első decemberi bejegyzést, hiszen nemsokára vége ennek az évnek.
Nem sok időm van mostanában alkotni, délután holtfáradtan esek haza munkából, már elkezdődött a nagy éveleji hajtás. Január tizedikére egy majdnem komplett zárásomnak kéne lennie.

Nade nem panaszkodni jöttem. Elkészült a nyolcadik virág is, nagyon jól halad a terítőm. Amibe az is közrejátszik, hogy ha hétvégére nincs egy "igazi" alkotás fonalakkal, bejelölt anyaggal előkészítve, akkor csak hipergyorsan bevágom a terítőt a bőröndbe, és már mehetünk is hétvégézni.


A héten sikerült befejeznem és postára adnom mindhárom PIF-ajándékomat, abból egyet még szerdán Boginak, tegnap délután pedig Belindának és Mártinak. Bogi tegnap jelezte, hogy már meg is érkezett a csomagocska, képet csak vasárnap tudok feltenni, mert nincsenek itt a képek, amiket csináltunk róla. Remélem örömmel fogja őket használni.

Egy kis karácsonyi hangulat is volt már a héten, megvettük első, és remélem sokáig kitartó karácsonyfánkat, nagyon szép, szinte igazinak tűnő tűlevelekkel, sűrű bozonttal. Ma délben átugrunk Győrbe, remélem a díszeket is beszerezzük már. Az ajándékokkal még nagyon el vagyok maradva, eddig csak anyunak vettünk valamit, és a Peti újságelőfizetése van megrendelve. De majdcsak lesz valami:) Talán ma veszünk még pár dolgot Győrben...

Most, hogy Belinda PIF-e postán pihen, tiszta lelkiismerettel jelentkezhettem a karácsonyi játékára is. A határidő december 16:


És úgy várom már a téli Knitty-t, de még sehol semmi...

Somebunny nyuszi 2.

Egész szombaton egyedül voltam, úgyhogy volt időm egy kicsit hímezgetni (és közben megnézni több mint sok filmet). Befejeztem a második nyuszkót is, már csak 2 vagy 3 van hátra. Egy kicsit látszik rajta, hogy nem túl szimmetrikus a panamám... De nekem tetszik, főleg a színei miatt.

Katica újra ajándékozik!

Most nagy gondban vagyok, mert azt sem tudom, melyik csodás díj képét rakjam ki a blogomra, mint felhívást Katica új játékába. Már 5 éve blogol, ebből az alkalomból hirdette meg az utolsó játékát ebben az évben (bár nem tudom, hihetünk-e neki, hogy tényleg az utolsó lesz:)) Azt hiszem, a fődíjat rakom fel. 3 ajándék van játékban, a határidő december 5., sorsolás Mikulás napján! (Ha mostantól egy hétig nagyon fogom szeretni az igazgatómat, akit Mikulásnak hívnak, akkor vajon mellém szegődik a szerencse??)

Somebunny to Love - Summer Adventure

Mostanában szorgalmasan böködöm barátnőm babájának játszótakaróját. A második nyuszkót hímzem, ezúttal kontúrozok is munka közben. Igaz, így egy kicsit lassabban halad a munka, de látom, hogyan alakul közben a nyuszi és a végén sem kell egyszerre sokat kontúroznom. A terítőm pedig pihen egy kicsikét:)

Nemrég nagyon szerencsésnek éreztem magam, amikor "találtam" egy aranygyűrűt. Nem is gondoltam bele, hogy az emberek szemetek is lehetnek, és kitolhatnak a jónéppel. Munkából siettem éppen a buszra, amikor szembejött velem egy idősebb néni, hirtelen lehajolt, és felvett valamit a járdáról. Megszólított, hogy talált egy aranygyűrűt, de hogy ő ilyet nem hord, inkább nekem adja. Ok, mondom... Már épp indultam volna tovább, amikor mondja, de bizony a pénz az jól jönne. Bele sem gondoltam, hogy ez kitolás is lehet, kivettem a pénztárcámból egy eurót, és neki adtam. De hogy ez kevés. Hjajj, milyen követelőző... Amúgy sem volt nálam több pénz, viszont az eszembe sem jutott, hogy visszaadjam a gyűrűt, váltsa be. Utólag belegondolva, jobb is, hogy nem adtam neki többet. Hosszú huzavona után végre elengedett. Egy-két hétig abban voltam, hogy milyen jól jártam, hisz a gyűrű vastag, tömör, bele is volt vésve, hogy 18 karátos és 15 gramm. Peti anyukája elvitte az "aranyos" barátjához, ahol kiderült, hogy csak réz. Valószínűleg a néni ott ejtette le az orrom előtt, és én észre sem vettem, és majdnem hagytam magam csőbe húzni. Szóval vigyázzatok!!!

Julie Powell: Julie & Julia - Kalandjaim a konyhában

Julie egy harminc év körüli lány, férjével, Erickel, 3 macskájával és egy kígyóval (majd később rengeteg kukaccal) él egy lepukkant newyork-i lakásban. Munkája monoton, minden napja egyforma. Nem tudja, mit kezdjen magával, és mivel még semmit nem bizonyított, úgy érzi, egy senki. Éppen szüleinél gondolkozik egy kávé fölött élete értelméről, amikor pillantása megakad egy régi szakácskönyvön, a Francia szakácsművészet felsőfokon-on, Julia Child művén. Amikor később bevásárol az aznapi vacsorához, rájön, hogy akaratlanul is az első recepthez, a póréhagymás krumplileveshez vásárolta meg a hozzávalókat (megjegyzem, egyszer én is kipróbálnám, csurgott a nyálam, miközben ezt olvastam...). A leves fantasztikusan sikerült. Ekkor határozza el, hogy egy év alatt megfőzi a szakácskönyv mind az 524 receptjét, kockára téve ezzel ép elméjét és a házasságát (amivel szerintem végig semmi gond nem volt, Julia főzött, Erick pedig lelkiismeretesen mosogatott minden nap, ha nekem ilyen pasim lenne:D). Főzési kalandjaihoz egy blogot is indított, ahol minden nap megírta aznapi sikereit, kudarcait, csalódásait egy-egy recepttel kapcsolatban.

Fantasztikus volt a könyv, igazi kikapcsolódás, megnevettetett, ellazított. Julie - ahhoz képest, hogy rengeteget káromkodott - szeretnivaló teremtés, kicsit magamat is megtaláltam benne. Egyszerű átlag feleség, emberi problémákkal, sok-sok baráttal. Igaz, kicsit szájbarágós volt a minden oldalon megtalálható "én ezt úgysem tudom befejezni, nem tudok ennyi receptet egy év alatt megfőzni, különben is egy senki vagyok és Erick úgyis elhagy, gyerek nélkül fogok megöregedni" monológ, de ezt kárpótolta a rengeteg vicces emlék, történet, a sokbarátos hangulatos vacsorák. Tulajdonképpen még tudnék pár évet olvasni belőle, már most hiányzik, hogy vége. De hát ez van. A terv csak egy évre szólt. Egy kicsit hiányoltam belőle a sztorikat Julia Childról. Igaz, volt pár levélrészlet, amit Julia férje, Paul írt testvérének. Julia 37 évesen tanult meg főzni, mert otthon, egyedül, gyerek nélkül nem tudott magával mit kezdeni. Szívesen elolvasnám Julia életrajzát is.

De ki is volt Julia Child?
Child amerikaiak százezreit vitte be a tűzhely mögé, főzési divathullámot indított el, ezzel a 70-es években induló amerikai gasztroforradalom egyik előfutára. Akik addig dobozos készételeken és hamburgeren éltek, hatására hirtelen elkezdtek francia omlettet és beuf bourgignon-t főzni. Érdemes belenézni főzőműsorainak néhány pillanatába: a mai tévéműsorok többségétől teljes mértékben eltérnek, mégis kifejezetten élvezetesek. A műfaj mai karakterjegyeivel szemben Child szépen, komótosan, sietségtől mentesen kavargatta az ételeket, fizikailag és mentálisan is kimerülve a műsor végére a nagy munkában: a főzés örömének izzadságcseppei a hitelesség forrásaként szolgáltak.

Még több információ itt található.

A könyvet páromtól kaptam, csak úgy, ajándékba. Ezért is jelent nekem olyan sokat, semmi alkalom, csak tudta, hogy nagyon szeretném elolvasni. Egyébként nem értem, miért a gyerekkönyvek között volt, ahányszor a könyvesbe mentünk, kézbevettem, és ahol kinyitottam, biztos hogy káromkodtak vagy szexről beszéltek.

Alig várom már, hogy megnézhessem a filmet, ott szépen ötvözik Julie kalandjait Julia életével. A főszerepeket Meryl Streep és Amy Adams játssza. Itt van pár kép a filmből, a port.hu oldalról.

Ilyet én is akarok!!!

Ezt még akkor is megmutatom:)

Elkészült a hetedik virág, tömény narancssárga. Már kezd alakulni a terítőm.


Tegnap este új nyusziba kezdtem:) Ebbe:


Remélem hétvégén haladok vele egy kicsit, hogy legyen már valami más mutogatnivalóm is a blogon. Bár nem tudom, mennyit fogok hímezni, szombaton Győrbe megyünk bevásárolni, aztán mamát köszönteni, este pedig a New Moonra - fél 10-re tudtunk jegyet foglalni... Meg végre belekezdhetek az Eclipse-be is:)