taking love to the stars + best decluttering tips
pred 20 hodinami
Hímzős-kötős-csomózós-egyebes kreatívkodásaim (?)

Olyan jó, hogy több embert is "megfertőztem" a hímzéssel, anyu is biztos hímezget most a szabija alatt, és most, hogy eljöttünk Lévára szilveszterezni, tegnap a sógornőjelöltem is folyamatosan böködött, úgyhogy én is kedvet kaptam a hímzéshez. Most csak a virágos terítőt és a lepkéket hoztam magammal, úgyhogy elkészült a 12. virág is kontúr nélkül, de azt majd csak készen mutatom. Így már csak 4,5 virág van hátra, az egyik 2011-es tervem megvalósulni látszik:)
Na még egy utolsó bejegyzés mára:)
- Nora Corbett: Lilac (Peti anyukájának)
- Dimensions-tól a Sorrento Hotel vagy az European Bistro - mindkettő nagyon tetszik, szeretném egyszer mindkettőt elkészíteni 

- saját karkötőmet befejezni

Ez pedig itt a napi 10 órás elfoglaltsága:) Elnyúlunk, egy jó idő múlva elrohanunk kajálni, aztán visszafekszünk... Az egyik kép nekem nagyon tetszik, amikor a ruhaszárítóra feküdt, olyan, mintha be lenne rúgva...



Olvastam is rengeteget... De valahogy rossz érzéseim vannak... Egy olyan kétkötetes regényt vettem a kezembe, ami már az első kötet felétől nem érdekel, de valahogy nem tudom letenni. Olyan lelkiismeretfurdalás-félém van tőle... Nem bírok félbehagyni egy könyvet sem, ezt soha nem is tettem, csak az Egri csillagokkal (bár ötödszörre azért kiolvastam). Ebben az évben meg már ez lenne a harmadik könyv, nem tetszettünk egymásnak a Dorian Gray arcképével és a Gaudi-kulccsal sem. De erőt veszek magamon, és félbehagyom a mostanit. Egy millió jó könyv vár még rám, otthon is a könyvespolcomon van egy rakás. Ha tovább folytatom a könyvet, attól nem lesz jó érzésem, és nem lesz meg az olvasás élménye, nem igaz? Acch, hagytatok már félbe könyvet?
Ha egy romantikus könyvre vágyom, biztosan nem Danielle Steel vagy Rosemunde Pilcher regénye után nyúlok, hanem Jane Austent veszek a kezembe. Szeretem mindegyik történetét, bár néha jócskán idejétmúltak, néha bárgyúak, pár szereplő gondolkodásmódja egyszerűen idegesítő, de engem mégis leköt, pihentet, ellazít. Szeretem beleélni magam abba a korba, az édes semmittevés, olvasgatás, kézimunkázgatás, nagy séták, csodálatos bálok korába, amikor egy lány életcélja az volt, hogy minél gazdagabb férfihoz menjen feleségül, ha szerelmes, ha nem.
ce-t tízéves korában elszakítják elszegényedett családjától, hogy gazdag rokonainál, édesanyja nővérénél nevelkedhessen. Fanny sosem felejti el, mekkora hálával tartozik rokonainak azért, hogy befogadták és nevelik, ezért előzékeny, segítőkész lánnyá cseperedik. A folytonos megaláztatást egyik nagynénje, Mrs. Norris részéről is csak azért tűri, mert tudja, alacsonyabb rendű a többieknél. Négy unokatestvére közül csak Edmund az, aki szeretettel fordul felé, segíti, védi a többiek gúnyolódásaitól. Mikor a lányok épp eladósorba kerülnek, a szomszédos parókiába beköltözik a Crawford testvérpár, Mary és Henry, akik teljesen felforgatják az unokatestvérek nyugalmas napjait. Heves érzelmeknek lehetünk hamarosan szem- és fültanúi, amiből csak Fanny marad ki, és ő az, aki átérzi ezeknek az érzelmeknek a hamisságát. Amikor végül Henry hirtelen "beleszeret", Fanny átlát rajta, majd kisebb-nagyobb sikerekkel próbál ellenállni a férfi tolakodó udvarlásának. Hiszen a szíve már rég az unokatestvéréé, aki sajnos Marybe szerelmes, Mary viszont rangján alulinak tartja hozzámenni egy lelkészhez... Ahogy Jane Austentól várhatjuk, az események lassan csörgedeznek, majd hirtelen, mintha megunta volna már a regény írását, beüt a katasztrófa, és végül a jó elnyeri méltó jutalmát, illetve a párját. Pl. jelen esetben a 600 oldalas könyvből 570 oldal "csörgedezik", az utolsó 30 oldalon pedig megtudhatjuk, mi lesz a szereplők sorsa. De én talán éppen ezért szeretem.
Itt pedig a klasszikus papír öltöztetős babákhoz találtam két Jane Austen regényhős ruhát.