Bizony, 4 hónap telt el azóta, hogy írtam volna összefoglalót a blogra. Pedig történtek dolgok... Persze épp mikor arra gondoltam, hogy most már aztán leülök és megírom, mi minden történt, tönkrement a telefonom... Így elvesztek a képek, elveszett az ihlet, nagyjából az emlékeim is. Hihetetlen, mennyire tudunk függeni egy kis kütyütől... Na mindegy, akkor jöjjön egy kis összefoglaló arról, amire még emlékszem:) Mivel sok minden volt, több bejegyzésben írom majd meg.
A villámhárító után legelőször a hátsó kerítést csinálták meg. Nem mondanám, hogy száz százalékig meg lennénk elégedve a végeredménnyel... Még csak meg sem próbálták alul vagy felül nagyjából egy szintre hozni a másik két szomszéd kerítésével, és alul is lyukak vannak, egy kisebb kutya simán átfúrja magát. Emiatt a talajt is magasabbra kell majd hátul hoznunk, ide később tuják kerülnek majd, vagy lépcsővel, vagy lejtővel kell majd egy szintbe hoznunk a telek többi részével. Peti szerzett permetet a gyökerekre, de őszintén szólva sz.rt sem használt, így csákánnyal, ásóval és kapával felszerelkezve tölti a délutánokat, és bőszen irtja a gyökereket (mert egyébként mindig újra hajtanak...).
Márciusban vagy áprilisban végre a régi tulajtól is ki tudtuk csikarni a pénzt, amivel a villámhárítóért és az egyik hátsó szomszéd kerítéséért tartozott. Ezt nagy sikernek könyveltük el, és nagyon remélem, hogy soha többet nem kell már beszélnünk vele.
A következő programpont a kolaudáció volt. A villámhárító már nem lehetett akadály, most azt találták ki, hogy parkolónak is kell lennie legalább két autóhoz (mivel benne van a tervrajzban). Húúú, ez is elég stresszes volt, mert sehogysem tetszett a kolaudációt intéző pasasnak (pedig a szomszéd garázsába lehetetlen beparkolni, kb. fél méterrel magasabban van a garázs a talajszinttől, és a parkolóhelyen is csak pár kavics van kiszórva, mégis kolaudálták...) Végül markolót hívtunk, ami kikotorta a ház melletti járdának és parkolónak való földet, végül beszórta tört kővel, le is döngölte a földbe, hogy egyenes legyen, ne álljanak ki a kövek és rá lehessen állni autóval. Egészen a szomszéd kerítésig lesz térkövezve, így ha a járdára is áll, 4 autó kényelmesen elfér (ha buli van:). Egyébként a ház körüli "építenivalókat" már szépen letisztáztuk egymás közt, a hátsó teraszt és a bejáratot is megnagyobbítjuk majd, a ház körül elöl és a parkoló mellett járda fut majd, hátul és a másik oldalon pedig kavicsot rakunk majd. Tovább még nem jutottunk, az udvar kinézete egyelőre teljesen bizonytalan, nem akarunk semmit sem elkapkodni és kicsinyenként összerakni, mert úgy csak őskáosz lenne az egészből.
Végül csak összejött a parkoló, és június végén kolaudálták a házat:) Ezután persze hiányzott még egy papír ahhoz, hogy házszámot kapjunk, pontosabban két lapból álló szösszenet, amin a bejárati ajtó pontos koordinátáit adják meg, amit bár a telefonhívás másnapján megcsinált a geodéta, cserében elvitt egy rakás pénzt azért a két oldalért (amiből egy a fejléc...)... Éééés, íme, megkaptuk a nagy házszámot, amit ha jól emlékszem, ki sem kell rakni a ház falára, a rendes hászszámot pedig magunknak kell bebiztosítanunk. Ami a 17-es lesz. Még egy kis probléma ezzel is akad, ugyanis a szomszéd házban lakók (ami egyébként a 19-es a kataszter szerint) rosszul számolták kolaudációkor a házakat, így 17-est raktak ki a ház falára, és mivel azt az egy számot nem akarták kicserélni, hozzábiggyesztettek egy A-t, így 17A lett... ami szerintem nem törvényszerű, és ha újra oda viszi ki a (az egyébként helyettesítő) postás a levelünket, csomagunkat, akkor biztosan lépni fogunk, mert ez így nem mehet évekig... A házszám majd a tulajdonlevélbe írás után kerülhet a ház falára.
Akkor most menjünk a kataszterre (tulajdonlevél). 60 nap!!! 60 nap, hogy beírják, ez már nem építkezés, hanem családi ház!!! Ebből harminc már kb letelt, így nyár végére remélhetőleg már szenci lakosok leszünk, és még csak azután jön a második forduló, mindenféle hivatalban, iratban, szerződésben átírni a címünket...
A gyerekeknek készítettünk még játszóteret, nagyszülőktől kaptak homokozót, Peti pedig hintát vett nekik, most már napközben bármikor kiszaladhatunk játszani egyet.
Leszüreteltük az eper- és málnatermést, ami még az előző bérlőkről maradt ránk, jövőre ezek sem lesznek már, a konyhakertet máshová fogjuk költöztetni egyszer. Finom volt:)
 |
| Ennél több volt, ez csak az első termés:) |
Óóó, és kaptam még mosogatógépet:) (épp ma lett beszerelve, mert a csap tönkrement, csöpögött. Még csak ki sem próbálhatom, mennyire segít nekem, mert épp Balonyon vagyunk ezen a héten:) Más újdonság a házon belül szerintem nem volt...
Fúúú, mennyi minden... pedig mintha semmi sem változott volna:) Most így állunk. Állunk, mert alaposan át kell gondolni, mi legyen a következő lépés, mi az, amit megcsinálhatunk, de nem hoz magával újabb mindenképpen elintéznivaló dolgot, ami pénzügyileg talajra tesz minket. Pl. a parkoló térkövezését nem fejezhetjük be addig, míg nem simítjuk el hátul a talajt (hogy a térköveken ne kelljen földdel megrakott teherautónak átmennie), a talajt nem tudjuk elsimítani addig, míg meg nem oldjuk az esővíz elvezetését, a bejárat és a terasz betonozását, a kerítés pedig egyszerűen drága. Még másfél év az anyasági végéig... Addig valószínűleg megcsináljuk a vízelvezetést, valamint szúnyoghálókat szeretnék felszereltetni legalább a legfontosabb ablakokra és a teraszajtóra, valamint függönyöket az alsó szintre.
Akkor folyt.köv. azzal, mi történt az elmúlt egyharmad évben, remélem nem egy hónap múlva...
.png)
