Manó, ujjbábok, miegymás

Az utóbbi két hétben sem tétlenkedtem. Tulajdonképpen esténként sosem tétlenkedek, általában mindig van horgolótű a kezemben, de a munka miatt most nem volt lehetőségem feltenni a blogra az elkészült dolgokat. Igyekszem most előre dolgozni és inkább tovább fennmaradni este, hogy november végére elkészüljek a karácsonyi megrendelésekkel. Most már nem is fogadok el új megrendeléseket, decemberben már pihenni szeretnék, januártól pedig meglátjuk, mivé növi ki magát ez a hobbi, fogom-e folytatni, vagy sem. Biztos hiányozna és fájna érte a szívem, ráadásul a horgolás megnyugtat, közben sokat jár az ember agya, és jobb is néha, mint tétlenül bámulni a TV-t. De ebben a formában munka mellett nem lehet sokáig csinálni.

Ennyit a filozofálgatásból, jöjjön a pár elkészült munka.

Először is egy karácsonyi manót készítettem megrendelésre RoKiKi mintája alapján. Nem túl bonyolult minta, de a sapkájának csak nem bírtam a végére érni:) Ráadásul újra is kellett varrnom, mert valamiért figyelmetlen voltam, és az orra fölé varrtam a sapkát, a mintában viszont az orrára kellett húznom, amire a megrendelő figyelmeztetett, mikor küldtem neki a képet. Még az ilyen visszaigazolást is szívemre tudom venni, pedig csak kifejtettem a varrást, horgoltam a sapkájához még két-három szélesebb sort, visszavarrtam és kész is volt, de azóta bánt, hogy elrontottam. Maximalista vagyok, na. Bárcsak másban is az lennék:D


Aztán következett 10 ujjbáb, egy süni és egy polip, mind egy megrendelés. A süni és a polip egy estés munka, de az ujjbábokkal most nagyon sokat dolgoztam. Mostanában valahogy minden tovább tart, mintha lelassultam volna. Muszáj lesz belehúznom, hogy tartani tudjam a tervet:)


Szenci Almanapok 2018.10.6.


Szenc már évek óta részt vesz a Pozsony-megyei Almanapokon. Ez egy kisebb vásár, ahol szenci szervezetek képviseltetik magukat, mindenféle almából készült finomságokat árulnak, a bevételt pedig jótékony célra fordítják.

foto: szenc.sk
Az ovink is részt vesz minden évben, az anyukák rengeteg mindent készítenek, hogy aztán a befolyt pénzből Mikulás- és karácsonyi ajándékokat, játékokat vehessen az ovi. Tavaly nem voltunk itthon azon a hétvégén, most viszont mi is bevetettük magunkat. 6 sünivel készültem, ami mint kiderült, kevésnek bizonyult, mivel a saját ovis anyukáink már sorban álltak értük, mire mi szombat reggel odaértünk. Oké, az almához vajmi kevés köze van a süniknek, volt is a családban értetlenkedés, amikor apuci mondta, hogy a sünik igazából húsevők, csak hogy nézne ki, ha a mesékben kukacot és bogárkákat hordanának a hátukon... Sebaj, csak kiheverjük az információt (régen volt biológiám:D). Még csak nem is őszi állat, hisz ősszel bekuckolja magát és téli álomra szenderül. Mindegy, megtetszett, elkészítettem, és végülis lett pénze belőle az ovinak.



A mintát itt találjátok (angol):
Én az orrához Jeans fonalat használtam 3-as horgolótűvel, a "tüskéihez" pedig Himalaya Dolphin Babyt 4-es tűvel.

Sok-sok gyönyörűen díszített mézeskalács, muffin, pite, süti, sült tea, birsalmalekvár várta a vevőket az asztalokon. És mint kiderült, sok horgolós anyuka is van az oviban:) voltak horgolt tökök, almák, almás könyvjelzők, hajcsatok is.

foto: szenc.sk, a magyar ovi standja
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan érdeklődnek a program iránt. Sokan nagy ételes dobozzal jártak, és abba vették a sütiket hétvégére. Jövőre mi is úgy készülünk:) Akkor már két szervezetet kell támogatnunk mind sütivel (vagy horgolmánnyal), mind vásárlással, hisz Panni már iskolás lesz. Rohan az idő.

Volt kulturális program, a Möggyes magyar néptánccsoport tetszett nagyon a gyerkőcöknek, Panni is szívesen menne hozzájuk táncolni.

foto: szenc.sk
Ezeket a süniket pedig most hétvégén készítettem Peti csoporttársai anyukáinak kérésére. Bár majdnem szabotálva lettek a sünik, mert a barna fonalam és a horgolótűm szőrén-szálán eltűnt, lehet valamelyik gyerkőc próbál sutyiban horgolni valamit a szobájában:) Még jó, hogy találtam egy másik horgolótűt hasonló méretben, de mivel a számok a tűkről lekopnak, azt sem tudom, hogy ugyanazzal a tűvel foyltattam-e őket, bár méretben nem volt túl nagy különbség... Kiváncsi vagyok, hol fogom őket megtalálni:)



Ujjbábok


Még tavaly egy montessori csere alkalmával készítettem el az első horgolt ujjbábokat, foglalkozásokat. Szeptemberben aztán újra előkerültek valahonnan ezek a kis bábocskák, és egy hölgy megkérdezte, tudnék-e készíteni állatkákat is. Kipróbáltam. Először vékony horgolócérnával kezdtem, hadd legyenek minél élethűbbek, kidolgozottabbak, de rá kellett jönnöm, hogy azon kívül, hogy az ujjaimat tönkreteszem vele, senki sem fizetné meg azt a munkát, amit beleöltem. Így maradtam a jól bevált YarnArt Jeans nevű fonalnál, amit máig is használok a játékok horgolásához.

Megálmodtam és meghorgoltam egy alapot, amit minden ujjbáb elkészítéséhez használok, a fülek, orrok, szárnyak más minták felhasználásával, variálásával, kicsinyítésével készültek. Minden figura több változtatáson is átment, míg megtaláltam a megfelelő méretet és kinézetet. Vannak, amiken még dolgozni kell, mások már átmentek a maximalista rostámon.

Azt kell mondanom, elég nagy népszerűségnek örvendenek a kis ujjbábjaim, hisz tegnap este kezdtem el a 163.-at:)

Nem fogom most mind a 162 ujjbábot vagy a megrendelt állatkupackát megmutatni, úgyis ismétlődni fognak még. Ez volt az utolsó 10 állatka, amit egy óvónéni rendelt a gyerkőcöknek, tegnap érkeztek meg hozzájuk.



Az oroszlán és a papagáj pedig a személyes kedvenceim.


Hello október, hello 2018!


Mostanában egyre jobban kezdett hiányozni a blogom, és azzal, hogy újra munkába léptem, néha felszabadul pár percem, hogy egy-két gondolatot leírjak, hogy aztán a munkanap végén az egész szöveget felrakjam a blogra:)
 
Nagyon sok változás történt mindegyikünk életében szeptemberben. Igaz, Panninak csak a helyzete változott oviban - ő lett a nagy testvér, aki az oviban az udvaron vigyáz a kistestvérére. Már nagylány, 6 éves lesz decemberben, egy ideje már nagy nyomtatott betűkkel egyedül ír (néha elképedek a helyesírásán, könyökből jönnek neki olyan szavak helyesen, amin néha még én is gondolkodom), és olvasni is tud. Szeret rajzolni, kreatívkodni, továbbra is túlságosan szereti a ruhákat és a plüssöket... Nagyon várta már nyár után az ovit, szereti az osztálytársait és az óvónéniket, szuper csoportja van szerintem, remélem minél többen felkerülnek iskolába vele, mivel csak szeptember elején tudtam meg, hogy a legtöbb gyerek még csak nyáron töltötte vagy ősz elején tölti be az 5. évét. Fura is volt, milyen kicsi a legtöbb fiú:)


Kispeti január végén lesz 3 éves. Tavaly az óvodánkhoz hozzáépítettek egy emeletet, így lehetőség nyílt áprilisban egy új, mini osztályt nyitni, amolyan bölcsifélét. Kispeti is bekerült, szeptemberben kezdte az óvodát. Könnyű volt az első nap, hisz egész évben jártunk Panniért, ismerte az óvónéniket, mindigis be szeretett volna jutni a termekbe játszani, így észre sem vette, hogy otthagytuk, el sem köszönt tőlünk. Persze a következő nap már nehezebb volt, de még mindig jobban viseli, mint Panni két évvel ezelőtt. Az alvással van gondunk, egyszer le is tolt az óvónéni, hogy Peti mindig elszökik az ágyból, otthon is így van-e. Otthon már meg sem próbálom délben lerakni aludni, úgyhogy inkább nem nyilatkoztam:) Viszont szinte semmit sem akar megenni. Panni is így volt vele, eltelt pár hónap, míg valamibe beletúrt. Ő most kezdett el szinte mindent megenni, még repetázni is. Eleinte még nem is stresszeltem Petin, de azért mostanában sokszor eszembe jut, hogy nem lesz-e belőle valami problémája.
A pelusról sikeresen leszokott az utolsó pillanatban, mielőtt oviba került volna. Dudit még mindig kér alváshoz, sokszor napközben is, de oviban egyelőre nem erőltetik, hogy szoktassuk le róla (csak alváshoz kap). A beszéddel még gondjaink vannak, de már sokat utánoz, szavakat is összeköt rendesen, lesz belőle valami:)


Ami engem illet, perpillanat két végéről égetem a gyertyát… Bár még január végéig (Peti 3 éves koráig) itthon lehetnék, hirtelen ölembe hullott egy munkalehetőség, amit nem lehetett elutasítani, ki tudja, mikor lesz újra ilyen lehetőségem Szencen. Amikor már ideköltöztünk, akkor tudtam, hogy nem megyek vissza az eredeti munkahelyemre, hisz normális munkaidőben nem érnék/érnénk vissza Szencre a gyerekekért az oviba. A születésükkel megváltoztak a prioritások, most nem a karrier, a minél több pénz keresése a fő célom, hanem hogy itt legyek a gyerekeknek, amikor szükségük van rám. Régóta nézegettem már a munkalehetőségeket, de mind kint volt a város szélén az ipari parkban, ahova nem tudnék eljutni (illetve onnan az óvodába) autó és vezetés hiányában. Így az első munkaajánlatra lecsaptam, ami a város központjában van. Ismét egy könyvelőirodában dolgozom, ami félúton van az iskola és az óvoda között. Szeptember közepén kezdtem, két hétig fél munkanapot dolgoztam, besegítettem a könyvelésbe, ismerkedtem a könyvelőprogramokkal és a könyvelnivaló cégeimmel, október elejétől pedig már egész napot vagyok. Nem mondom, hogy biztosan itt maradok, ha találnék jobb lehetőséget, de egyelőre nincs semmi más. Otthon nem akarok maradni egyedül, itt pedig legalább tanulok, emberek között vagyok. Igaz, ez alatt a három hét alatt több ősz hajszálam nőtt, mint amennyi Pozsonyban 8 év alatt, mert abban az egyelőre 3 cégben, amibe belenéztem, katasztrofális helyzetek uralkodnak, és még van 4, amibe bele sem kukkantottam, és ki tudja, mennyit sóznak még rám… De ez is egyfajta kihívás nekem, hogy rendbetegyem a könyvelést, bár nem tudom, miért az én felelősségem takarítani más után… Sok mindent újra kell tanulnom, a törvényeken kívül a könyvelőprogramokat is, de még az outlook, excel és word is néha gondot okoz:D 
Ezenkívül még horgolgatok megrendelésre is, így az estéim kézimunkával telnek. Rengeteg mindent készítettem már, amiket nem mutattam be itt a blogon, de idővel azokat is felteszem majd.
Éééés még sok mindenbe belevágtam a fejszémet, de ezekről majd később:)

Peti pedig áprilisban munkahelyet váltott, novembertől pedig újra visszamegy a régi munkahelyére. Aminek mi nagyon örülünk, mert újra lesz Mikulásbuli és gyereknap is:) Nem mellesleg ma van a szülinapja, úgyhogy

💗NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT APUCI!!!💗
 
Még mielőtt valakinek szemet szúrna, hogy munkaidő alatt ilyen „hosszú” bejegyzést tudok írni, azoknak mondom, hogy ezt a bejegyzést 3 nap alatt írtam meg:) Megyek is vissza könyvelni, de nagyon jó érzés, hogy újra itt lehetek.


 
christine blogja Blog Design by Ipietoon