Könyvek 2008

Jucus és Delfike is meghívott a játékba, hogy jelöljem meg azt az 5 könyvet, ami a legnagyobb hatással volt rám 2008-ban.

Nos 2008-ban mindössze 14 könyvet olvastam el, ami csupán csak 2 könyvvel több, mint 2007-ben, pedig abban az évben az államvizsga miatt csak májusban kezdtem el igazán olvasni. De egyelőre még nem tartok ott, hogy a két kedvenc foglalatosságom - kreatívkodás és olvasás - között prioritást tudjak csinálni. Legszívesebben mindent egyszerre csinálnék. Bár erre van egy jó megoldás: a hangoskönyv. De annál meg szerintem egy kicsit veszít értékéből az olvasás öröme...

Szóval az 5 választott:

1. Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején
2. Joanne Harris: Csokoládé
3. Cecilia Ahern: Utóirat: Szeretlek
4. J.K.Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg (6)
5. Szabó Magda: Freskó

A könyveket most nem részletezem, nyitottam ám olvasós blogot is, némelyikről a benyomásom megtalálható rajta, a többit pedig majd pótolom.

Azt hiszem, már senkinek sem adom tovább a stafétát, mert szinte mindenkinél olvastam már 2008-as kedvenc könyvélményekről.

Puszilkodós gyerkőcök

Lányok, nem tudja valaki legalább a tervezőjét ennek a mintának? Már kb. egy éve keresem, egyszer megvolt a minta, de nagyon rossz minőségben, úgyhogy kitöröltem. Szívesen megvenném, ez az álomképem...:(

A Row of Love - Papa Maci

A karácsonyi hosszú szünetben hímezgettem egy kicsit a Row of Love című képet is. Így tegnapra elkészült Papa Maci is. Könnyű, haladós a minta, csak annyira hímeznék már valami mást... Sok mindent befejeztem tavaly, így igazából csak 3 dolgot csinálok egyszerre, és ez néha unalmas. Megyek és keresek valami új projektet:)

Vivát Euro!

Először is mindenkinek nagyon boldog, kézimunkában gazdag évet kívánok!!!

Gondolom sokan közületek hallott róla, hogy Szlovákia január elsejével nemcsak egy új évet köszöntött, hanem egy új fizetési eszközt, az eurót is. Sok politikus, statisztikus, újságíró érzi úgy, hogy jobbkor nem is jöhetett volna az euró, hiszen így - állítólag - könnyebben át tudjuk vészelni a gazdasági válságot. Nehogy megijedjetek, nem akarok semmi tudományosat írni az új fizetőeszközünkről, hisz Ti is ismerhetitek már, ha külföldön jártok, de úgy gondoltam, megér ez egy bejegyzést, hogy majd alátámaszthassam a dédunokáimnak, hogy én már a korona idejében is éltem:) Mintha csak pengőről és nemtommikről beszélnénk.

Először is voltak ezek az eurós csomagocskák. 500,- koronáért kaphattuk meg a postán, ami 16,60 euro - azt hiszem, negyed kilós kis csomagocska. Mi karácsonyi ajándékként kaptuk itt melóhelyen. Tegnap még csak a felét pakoltam el a csomagnak, hátha szükségem lesz rá (és volt is), de még összeszedtük az összes szobában és autóban fellelhető aprót koronában is, hiszen azokat még 16-áig felhasználhatjuk - hát azt hiszem, új pénztárcát kell vennem:) Meg hát az érmék felismerésével is gondjaim vannak. Tegnap percekig tanulmányoztam a különbségeket, melyek persze láthatóak, de hozzá kellene még szokni. Ezért is volt az, hogy elmentem a Tescoba, és minden kasszánál hosszú kígyózó sorok álltak.

Meg aztán még január 16-áig használhatjuk a koronát, de akkor is euróban kell visszaadniuk az üzleteseknek. Ez újabb probléma. A nagy szupermarketek megengedhették magunkak azt a programot, amelyik automatikusan átváltja a visszajárót koronából euróra, de a kis élelmiszerek, újságos standok sajnos nem. És csak újabb problémák akadnak abból, hogy a boltos nem jól adott vissza. Sok kis üzlet úgy oldotta meg a helyzetet, hogy 16-áig egyáltalán ki sem nyitnak.

És itt jövök képbe én:) Mert nemhogy csak az euróval kell megbirkóznia az ember fiának, de még a városi közlekedésben használt jegyek is megváltoztak. De nemcsak a valuta, hanem a percdíjak is. Eddig csak sima 10, 30 és 60 perces jegyek voltak (nameg persze diákjegyek, heti jegyek, stb.), melyekkel át is lehetett szállni. Most van egy 15 perces, mellyel nem lehet átszállni és egy rakás fajta 60 perces. Ha nyitva lett volna egy újságos a közelben, talán még régi félórás jegyet is vehettem volna, ezeket még mindig lehet január végéig használni, de nem volt semmi. 5 percig álltam a jegyautomatánál, mire megnyomtam egy gombot. Fura is volt, hogy drága, 1 euro a jegy, de gondoltam túlélem. Nade aztán jöttem csak rá, hogy egy kombinált jegyet vettem, egy felnőttre, egy gyerekre és egy csomagra érvényes:) Mondjuk biztos kibeszélhettem volna magamat arra, hogy skizofrén vagyok, és én valóban látom a gyerekemet és a nagy csomagjainkat a buszon - tisztára mint az Egy csodálatos elmében. De azért kicsit kiábrándító volt az ügy. Mert ha én, fiatal könyvelő létemre nem tudok túljárni az euro eszén, akkor szegény öregek vajon hogyan fognak? Akiknek nem csak az euróval, de még a buszjegyekkel is meg kell küzdeniük?

Nade lassan elmúlik ez a két hét, akkor már egyáltalán nem kell koronát használni, és utána már csak az árakat kell megszokni. De azért büszkék is vagyunk kicsit: állítólag a mi eurójainknak van a legszebb hátoldala:)