Valamiért bejön nekem ez a havi 7 bejegyzés:) Bár szeretnék többet írni, de az esetek többségében nincs kedvem este bekapcsolni a számítógépet. Május elég gyorsan eltelt, de sajnos betegségekkel teletűzdelve. Kispetin kívül az egész családot ledöntötte a kór, így szinte egész hónapban beteg volt valaki. Mindjárt a hónap első hétfőjén elmentünk a magyar oviba beadni Panni jelentkezését. Panni megnézhette a játszóteret, egy kicsit játszhatott is. Sajnos épp ma jött papír, hogy nem vették fel, pedig decemberben már négy éves lesz... A szlovák oviból, ami itt van a közelünkben, szintén ma jött papír, ide felvették, de valahogy nem tudok beletörődni abba, hogy szlovák környezetbe adjam a gyereket. Valahogy tart a szlovák gyerekektől, emberektől, és bár ért is sok mindent, dalokat is tud, mégsem akar szlovákul beszélni, és azt sem szereti, ha én beszélek valakivel szlovákul...
Peti megkapta az első oltásokat, egy kicsit nyűgösebb volt aznap, de szerencsére nem lett semmi baja. Azután részt vettünk unokatestvérem lagziján. A gyerkőcök túl korán keltek, Panni 6-ig bírta csak a lagzizást, aztán már hívni kellett a nagyszülőket, jöjjenek el értük. Bár ha belegondolok, azalatt a három óra alatt nem történt sok minden, elég unalmas lehetett neki. Másnap Panni Lévára utazott egy hétre, mi pedig Kispetivel Pozsonyba jöttünk. A keresztszülők egy napra kölcsönkérték Petit, így egy napra teljesen egyedül maradtunk. Sikerült végre gatyába ráznom a nappalait, de ez persze csak addig tartott, míg Panni hazajött. Babalátogatónk is volt egy másik unokatestvérem és családja személyében, pár órára plusz egy gyerek süvöltött végig a szobákon. Volt még Léván vásár, Peti névadója, jártunk a Volkswagen üzemben nyílt napon, majd egy szuper gyereknapon. De erről majd később írok.
Ami májusban jó volt:
- nyár, napsütés, meleg idő, bodzás-citromos Radler
- elkészült egy kis hímzés, és belekezdtem az angyalkás horgolós projektbe
- könyvek: A szoba, Háztartási túlélőkönyv
- gyönyörű színes csokor anyák napjára
- 10 hajtás van az orchideáimon
- amikor Panni már nem bírta a lagzit és eljöttek értük a nagyszülők, a parkolóban összefutottam legkedvesebb barátnőmmel és kis családjával
- sokat beszélgetni ezzel a barátnőmmel cseten, újra tartani a kapcsolatot. És bár nem sikerül mindig azonnal válaszolnunk egymásnak (9 hónapos a kicsi fia), köszönnünk sem kell egymásnak, csak folytatjuk, ahol abbahagytuk
- folytatódott a Downton Abbey sorozat
- ahogy Panni hajnalban álmában röhög
- gyereknapok, autogramm, nyeremény (erről majd később)
- Peti átfordult a hasára
- epres-rebarbarás sütit sütni (ma már másodszor)
- levásároltam a könyvelésért kapott Alexandrás könyvutalványt, 2 új könyvet szereztem be egy blog ajánlásával, Anya, taníts engem! és a Kicsivel - könnyebben címűeket. Remélem hamarosan hozzájuk is jutok
- Panni szövegei: "Anya, nézd, zöld icija van. Biztos békaici." Vagy amikor az Anya, taníts engem! könyvből csináltunk egy feladatot: Ki oltja a tüzet? Tűzoltó. Ki gyógyítja az embereket? Doktorbácsi. Ki ügyel a rendre? Őőő... Anyuci.
- Petivel beszélgettünk, amikor Panni Léván volt: "Furán laza így az élet." "Sok a két gyerek?" "Nem, kevés az egy."
Sajnos a betegségek miatt tornázni sem volt kedvem, így ez a kihívás újra előtérbe kerül ebben a hónapban. Megintcsak sűrű heteknek nézünk elébe. Most szombaton még 2 gyereknapozás lesz. Kedden a szlovák oviba megyünk nyílt napra, remélem azért megtetszik Panninak. Jövő hétvégén kerül sor az éves családi összejövetelre Selmecbányán, amit már nagyon várok. Azután Peti megkapja a következő oltásokat (remélem újra gond nélkül éljük meg). Ezután Peti unokatestvérének házavató bulijára megyünk, majd a két gyerkőccel egy hétig Léván fogunk nyaralni. Az utolsó hétvégén lesz még egy három napos gyerekfesztivál, Panni kedvencei is fellépnek majd, talán sikerül majd eljutnunk oda. Mivel ilyen sűrű lesz a program, nem is tervezek semmi mást, csak élvezni a nyarat, napsütést, zivatarokat és viharokat, és a kis gyerkőcöket.
2 comments:
Én magyar napközibe jártam, mai napig nem is tudok rendesen románul. Hiába van a rokonságban román unokatesó, a nagy korkülönbség miatt csak ünnepekkor köszöntjük egymást. Valószínűleg nagyvárosban más, ott többet használják a gyerekek is az ország nyelvét, de tanulva szüleim hibájából, ha Székelyföldön kéne gyereket neveljek, ragaszkodnék a román napközihez és magyar iskolához.
Igen, sajnos velem is ugyanez volt a helyzet, én is magyar oviba, iskolába jártam, és nem is tanultam meg rendesen szlovákul. Az egyetemen is volt pár tanár, akinek ez bántotta a fülét, és a munkahelyemen is értek miatta kellemetlenségek. Ezért még a gyerekek születése előtt megbeszéltük Petivel, hogy biztosan szlovák oviba íratjuk majd őket. De 3,5 év után, amikor alig beszéltünk szlovákul a gyerekhez, mert tőlünk olyan fura lett volna neki (bár kint általában én is szlovákul szóltam hozzá a játszótéren - eleinte, és szinte mindenhol a szlovákot kell használnunk), valahogy úgy érzem, hogy el lenne a személyisége nyomva, csak azért, mert nem érti, és nem tud szólni. Persze azért megpróbáljuk, bár tudom, nehéz lesz az első pár hónap... Még az is lehet, hogy gyorsan megszokja majd, és jobban tud majd szlovákul, mint én:)
Zverejnenie komentára