A Ház

Kicsivel több mint egy hónapja vette át Peti a Ház kulcsait, és ma van éppen egy hónapja, hogy az első éjszakánkat töltöttük itt, így adja magát a mai téma.

Fura, de úgy érzem, mintha évek óta itt laknánk már, annyi minden történt ezalatt az egy hónap alatt. Vannak jobb és rosszabb napok, a rosszabbak főleg amiatt, mert csak lassacskán megy a pakolgatás, rendezgetés, otthonteremtés a két gyerkőc mellett - Panni megint kimarad az oviból szeptemberig. Kicsit húzósabbak így a napok, főleg, hogy mindkét gyerek nagyon igényli a törődést és hogy foglalkozzunk velük, és ahogy észrevettem, Kispeti kezd féltékeny lenni a nővérére, ha az hozzám bújik:)

Egy kicsit a házvásárlásról, a városról
Fúúú, ez egy nagyon hosszú történet... Tulajdonképpen az egyik pillanatról a másikra dőlt el, hogy házat veszünk, viszont a megvalósítás elég hosszadalmas volt. Nyáron még azon gondolkodtunk, hogyan tovább, abban biztosak voltunk, hogy 1. a fiú-lány párosnak (már csak magamból kiindulva is) pár év múlva nem lesz túl jó a picinyke szoba emeletes ággyal, 2. mi építkezni nem fogunk, az nem a mi világunk. Az OK, hogy ha építkeznénk, a saját magunk ízlése szerint alakíthatnánk mindent, a szobák elhelyezését, padlót, falak színét, fürdőszobákat, konyhát... De nekünk a gyerkőcök mellett már nem érné meg az idegeskedés, munka, plusz hitel hónapokig. Így is találhatunk saját ízlésünknek megfelelő lakást, nem kell mindjárt az első ingatlant megvenni. Először Pozsony egyik új, még építés alatt álló lakótelepén akartunk 4 szobás lakást venni, de miután rájöttünk, hogy a Pozsony környéki falvakban ugyanannyiért kertes házat vehetünk, a házak felé vettük az irányt. Talán a 3. vagy 4. ház volt ez, amit Peti megnézett, és amiben most élünk. Szenc egy kis városka kb. 17000 lakossal, 25 km-re Pozsonytól, és mivel Peti Pozsony Szenchez közeli szélén dolgozik, így (ha nincsenek nagy dugók, és eddig még nem voltak) korábban ér haza Szencre, mint régebben Dévényújfalura, Pozsony egyik "kerületébe", ahol ezelőtt laktunk. A ház Szenc külvárosában található, igazán sok minden nincs itt, csak házak meg házak meg házak, ahogy Panni mondja, nem messze Tesco. Az orvosok, üzletek elég messze vannak, eddig kétszer voltunk bent a városban, de ez egyelőre nem hiányzik. Csak a dokihoz menés veszi el az egész délelőttöt, ezért (és persze az ovi miatt) muszáj lesz megtanulnom vezetni szeptemberig... A háztól nem messze van egy kis tavacska vagy mocsár, ahol mostanában korcsolyáztunk, több kisebb-nagyobb tavacska fürdésre, és egy aquapark is.

Már augusztusban megbeszéltük az ingatlanos nővel, hogy érdekel a ház, de a tulajt (nagy vállalkozó) nehéz volt elérni, így csak egy hónap múlva írhattuk alá a foglalót. Aztán amikor bemérték a telket, kiderült, hogy az nagyobb, mint ami a kataszterbe be van írva, így emiatt is várnunk kellett pár hetet. Valahogy a többi rossz emlék (ugyanúgy, mint a szülésről:) ezután kitörlődött, még az maradt meg bennem, hogy már teljesen biztosak voltunk a hétvégi költözésben, le is rendeztünk mindenkit, amikor kiderült, hogy a bankban elrontottak egy papírt a hitelkérelmünkhöz, így a bank nem fogadott el saját magának egy papírt, ezért nem is küldte a pénzt... De végül az utolsó pillanatban, pénteken, Panni szülinapján kézhez kaptuk a kulcsokat, másnap kezdődhetett a nagy munka. A költözést inkább hanyagolnám most... Hétfőn beköttettük a villanyt, ott is volt idegeskedés, mert akár 60 napot is mondtak a villany bekötésére, de aztán mégis kedden vagy szerdán volt villany a házban (a fűtés is villanyra megy). Én még mindig úgy gondolom, hogy abban a pillanatban, amikor felkapcsoltuk a főkapcsolót, a szuper autónk akkumulátorja felmondta a szolgálatot... Talán hülyeség, de szerintem van összefüggés. Majdnem egy hónapot volt szerelőnél, mert akkucsere után az anyósülés felőli oldal kicsit meghülyült, azt is javítani kellett. Az már csak hab a tortán, hogy miután végleg elhozta Peti a szerelőtől az autót, 3 km-re a műhelytől megpattant az üveg... Kicsit elkanyarodtam, de számomra az autó körüli dolgok is örökre hozzákapcsolódnak a költözéshez.

A Házról
Maga a Ház emeletes, mindig ez volt Peti vágya. Nekem már szerdán irtóra fájtak a térdeim, mert Panninak még újdonság volt az emelet, Kispetit pedig mindenhova cipelni kellett:) Az alsó szinten van a konyha bárpulttal (és kamrával), étkező és nappali, zuhanyzó wc-vel, mosókonyha és vendégszoba, fönt pedig két gyerekszoba, hálószoba gardróbbal, fürdőszoba wc-vel és kupiszoba. Egyelőre szinte csak a hálóban van rend, Panniéban is itt-ott (de már ez a szoba is teljesen kész), Kispetinél pedig az összes doboz bezsúfolva. A ház szinte csupasz volt, amikor idejöttünk, még mindig nem szereltük fel az összes lámpát. Panni kapott új ágyat, vettünk kanapét, étkezőasztalt, szőnyegeket a nappaliba és az étkezőbe, valamint polcokat a kamrába. Ma rájöttem, hogy a lassan járj, tovább érsz elvet követve hamarabb elfogy a kupi, így csak kisebb, kivitelezhetőbb dolgokat terveztem egy napra, pl. most épp a kamrát. Peti ma összerakta a polcokat, holnap bepakolom az élelmiszert. Aztán lassacskán jöhet a többi. Egyébként a ház még nincs kolaudálva, mert ebben az időben senki sem akar eljönni megcsinálni a villámhárítót, így az összes hivatalos dolog még hátravan, de majdcsak a végére érünk az ügyintézésnek is... Hát itt tartunk most. Folyt.köv.



Itt még úgy-ahogy rend volt:)
 


Panni régi szobája csak az emeletes ágyból és ebből a kis szőnyegből állt...

3 comments:

Dóra povedal(a)...

De jó, ha az ember megtalálja álmai házát. Mi is pont úgy vagyunk, hogy az lenne nekünk a tuti, amit mi tervezünk. Ennyi emberre már olyan ritkán van megfelelő elosztású ház vagy lakás, ami normális. Ránk kéne tervezni külön.
Én is utálom a lépcsőket. Pláne jól nyírja az ember térdét, ha még közben gyereket is cipel. Anno ettől kattant be először a térdem, főleg, hogy még a lépcső is rossz volt. Másfél milla lett az új lépcső majdnem, de a térdem azóta sokkal-sokkal jobb. Most megint kicsit rendetlenkedik, de ugye újfent babát cipelek fel és alá.

Olyan jó az új házba berendezkedni. Szép lassan lehet csak haladni, és tényleg a legjobb, ha egyszerre csak egy szobával foglalatoskodsz. Ha két napra le tudod passzolni a srácokat, na akkor lehet igazán megtolni a munkát!

IsaBella povedal(a)...

Gyönyörű a ház! Sok örömöt hozzá és kitartást a pakoláshoz!

Dora povedal(a)...

Nagyon szép ez a házikó! Sok örömet kívánok hozzá!

A költözés meg tényleg ilyen. Nekünk 2 év után még mindig vannak dobozok a garázsban :-D a költözésből. Idén tavasszal tervezzük felszámolni.

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon