1. Amikor minden altatáskor elmondja vagy tízszer: Anya, mikor lesz már reggel?
2. Amikor másnap reggel, ha felébresztem, azt mondja: Anya, miért van már reggel...
3. Amikor naponta legalább háromszor eszembe jut, biztosan én vagyok a béna, hogy nem tudok elpakolni és takarítani a gyerekek mellett, mikor dédinél 6 gyerek mellett tuti rend és tisztaság volt a házban... Bár a hiperaktivitását nem a nagyitól örökölte, dédinek így biztos könnyebb volt a dolga.
4. Amikor gondolatban vállon veregetem a dédit, mert a beszélőkéjét viszont a nagyitól örökölte...
5. Amikor napi kétszer jutok el egyedül wc-re: amikor Peti hazajön munkából, és amikor már aludni megyek.
6. Amikor az első pisilés egyedül fél óráig tart, közben leellenőrzöm a napi történéseket fb-n, válaszolok egy-két mailre, olvasok egy fejezetet a könyvből.
7. Amikor heti két mosás (legalább) csak gyerekruhákból áll, és még élvezem is a kisruhák vasalását, mert minden darab - amellett hogy hűdecuki, úristenmilyenpici - valamilyen emléket idéz fel.
8. Amikor végre merek segítséget kérni, mert jócskán lemaradtam a vasalással, és különben is az apósomnak van egy olyan megmagyarázhatatlan hobbija, hogy szereti az ágyneműk vasalását... - bár lehet, hogy nem mond igazat, de ez csak most jutott eszembe...
9. Amikor utálok altatni, mert nagyon sokáig tart, és reménytelennek tartom, hogy reggel héttől este tízig csak a gyerekekkel vagyok, semmi felnőtt időm nincs, ettől ideges leszek és hárpia.
10. Amikor arra gondolok, tuti nem szeret már, mert épp az apjával akar aludni, és hirtelen azt sem tudom, mihez kezdjek a szabadidőmben.
11. Amikor rájövök, hogy pályát kéne módosítanunk Petivel, jó logopédusok lennénk, egy hete bőszen gyakoroljuk a rrrrrrrrrr betűt, és egyre jobban megy.
12. Amikor egy nehéz nap után az alvás egyszerűen kitörli a rossz emlékeket, és másnap mintha semmi sem történt volna...
13. Amikor rájövök, hogy már kétszer megetettem mindkét gyereket, én viszont még semmit sem ettem reggeltől.
14. Amikor senki sem szól meg, mert mesét nézek.
15. Amikor elmegyünk wellneszbe, és egy anyaságról szóló könyvet viszek magammal, és mindjárt a bevezetőnél elszorul a torkom, hogy mennyire hiányoznak a gyerekek.
16. Amikor megengedem a gyerkőcnek, hogy kifestőzzön az én felnőtt kifestőmbe az én felnőtt filcceimmel és ceruzáimmal, és csak egy kicsit tolom le, mert már megint benyomta a filc hegyét.
17. Amikor elönt a büszkeség, mert olyan szavakkal dobálózik, mint az "asztrofizikus", és még tudja is, hogy mit jelent.
18. Amikor újra lehet élni a karácsonyi várakozást.
19. Amikor négy év után rájövök, hogy attól még nem hal éhen egy gyerek, mert épp muffin-napot tart, és semmi mást nem hajlandó megenni.
20. Amikor minden másnap tejbegrízt főzök, de nem bánom, mert visszaemlékezek dédi isteni folyós és dédapám "nokedlis darakásájára", amit szintén képes voltam napi szinten enni.
21. ❤❤❤Anya, szeretlek!❤❤❤
Holnap lesz ötven hónapja, hogy szülők vagyunk!
(folyt.köv.)
.png)
0 comments:
Zverejnenie komentára