Az elmúlt egyharmad év margójára - EZ TÖRTÉNT

Akkor folytatnám az elmúlt 4-5 hónap összefoglalását, csapjunk is a lecsóba:) Sajnos a képek elég foghíjasak, ez az összes, amit sikerült előhúznom a beszélgetésekből.

Áprilist azzal kezdtük, hogy a gyerekekkel elmentünk egy ingyenes Smejko és Tanculienka koncertre. Sokan voltak, de időben leültünk, így volt helyünk, csak az volt a gond, hogy mire elkezdődött az előadás, a legtöbb gyerek már ingerült, fáradt volt, így a feléig bírtuk, aztán szépen kivonultunk. A képen Smejko, a Piroska és farkas dalukat énekelték épp (egyébként sokáig azon gondolkodtunk, vajon Smejko és Tanculienka egy pár-e, de a nyáron összeházasodtak, így ez a nagy kérdés is megoldódott:)

A hónap közepén aztán Lévára mentünk. Peti apukája 60. szülinapját ünnepelte, egy közös ebédre voltunk hivatalosak. Egészen addig sikerült eltitkolnunk az ajándékot, amit sógorékkal együtt vettünk neki - a következő hétvégén Krakkóba utaztunk, 6 felnőtt és 2 gyerek. Krakkó mindig is Oci szive csücske volt, mindig azt mondogatta, hogy egyszer el kell mennünk oda. Kivételesen hideg volt az a hétvége, örülök, hogy mindenre gondoltam, a gyerekek pl. télikabátban és csizmában voltak egész kirándulás alatt. Már Szlovákiában havasak voltak a hegycsúcsok, de a szlovák-lengyel határon Panni már hóembert épített... Ahogy átértünk a határon, egy más világ fogadott minket. Egy érdekes világ. Minden rendszer nélkül kiépített utcák, a házak elszórva, kerítés nélkül. Egyébként minden ház ugyanolyan egyenlő szárú háromszög-oldalú volt. Érdekes volt, de a hóban és szürkeségben az egész olyan szegényesnek tűnt... Sajnos a legtöbb kép erről a kirándulásról is elveszett. De azt kell mondjam, a gyerekek élvezték a legjobban az egészet. Szombat délelőtt megnéztük a Wawel várat, ami a Visztula folyó partján épült. Később a sétálóutcán jártunk, benéztünk a Péter-Pál templomba, majd a Főtéren a hatalmas Posztócsarnokot és a Mária-templomot néztük meg. A Posztócsarnok előtt a gyerekek kibolondozhatták magukat, két srác hatalmas buborékokat fújt, és a galambok között is jó móka volt futkározni.

Április közepén...

Wawel

Posztócsarnok

Május végén végre elérkezett a várva-várt gyereknap. Panni már hónapokkal azelőtt be volt zsongva:) Idén új helyen rendezték meg, Somorján épült egy hatalmas sportközpont uszodával és akkora játszótérrel, amekkorát még életemben nem láttam. Volt ott kalózhajó csúszdákkal, egy csomó mászóka, hinta, további csúszdák, homokozó, vizimalom, fa-labirintus... hihetetlen volt. Nem maradhatott ki persze a habparty és az arcfestés sem. Finomakat ettünk-ittunk, égtünk a napon. Még fürödni is lehetett a wellneszben, sőt úszótanfolyam is volt a gyerkőcöknek, de az már nem fért bele a rengeteg programba.

Június elején apu családja rendezett egy családi gulyáspartit. Voltunk vagy 30-40-en. Ez is pozitív élmény volt számomra, akkor tartottam először a kezemben Bianka unokahúgomat, és sógornőmmel is jól elbeszélgettünk.

Valahogy a fotó másik felét nem kaptuk meg...

A hónap közepén pedig Anita és Tamás (sógorék) hívtak meg az eperjesi fesztiválra, ami mi más lehetett, mint eperfesztivál:) Finomakat ettünk-ittunk, persze mindenben az eper dominált. Voltak gyerekprogramok, Panni kipróbálta az íjászatot is, és ült egy igazi retro csajos motoron:)

Aztán valahogy egy csomó idő kimaradt:) A gyerekek voltak Léván egy hétig, aztán... nemtudom. A következő emlékem a selmeci buli volt július közepén, amit minden évben megtartanak Peti rokonai, immár második éve egy új helyen, ahova az egyre gyarapodó család elfér. Ismét szuper volt az egész, jókat ettünk, társasoztunk, Robi gitározott, mi énekeltünk, tollasoztunk, gyerekek csúszdáztak, hintáztak, trambulinoztak, jól éreztük magunkat.

Csigaovi

Egy héttel később megünnepeltük Anita sógornőm 30. szülinapját is:)

Aztán elérkezett augusztus. Egy hetet anyunál nyaraltunk, pár napot Panni unokatestvére, Emma is ott töltött. Majd 5-én a névnapomon, amikor délután esküvőre voltunk hivatalosak, félreléptem a lépcsőn... Egy hónap kényszerpihenő gipsszel a lábamon. Csak egy kis repedés, de a gipsz, a mankók, a semmittevés, az ügyetlenkedés és minden kellemetlenség, ami ezzel jár már kezd az idegeimre menni. 2 hetet voltunk Balonyon, pár napot Léván - itt már elfogott a honvágy, így én hazajöttem. Egész nap horgolok, már az is kezd az idegeimre menni... Szerdán megyek vissza Lévára a gyerekekhez, hétvégéig ott leszünk, aztán gondolom még egy hét Balony. És akkor remélem már a gipszet is leveszik a lábamról. De azért a lagzi jó volt:) Panni 3 vagy 4 hosszú kört végigtáncolt apucival és nagyival, mindkettőjüket jól megizzasztotta, majd fél 11 körül mint akinél elvágták a drótot, leállt, lelassult és bealudt:) Én meg csak üldögéltem és üldögéltem és eszegettem és iszogattam...

Bianka és Peti anyuval

Azóta van rendes gipszem is szivecskékkel meg autogrammokkal:)

Sárváron jártunk

Augusztus utolsó hosszú hétvégéjén (itt Szlovákiában 29-e állami ünnep) Sárváron jártunk Peti szüleivel és a gyerkőcökkel. Mi a megérkezés pillanatáig abban voltunk, hogy csak 3 napra megyünk, a panzió tulajdonosnénije homályosított fel minket, hogy 4 napig foglaltuk le a szállást. Peti anyukája intézte a panziót, talán ha megnéztük volna előtte a foglalós papírt... Sebaj, tápszer volt, gyerekek ruhatára egy hónapig is kibírta volna, boldogan fogadtuk a plusz egy napot.

Nagyjából minden évben egy hosszú hétvégét Peti szüleivel nyaralunk. Ebben az évben olyan "nyaralásra" akartunk menni, ahol Panni igazán kibolondozhatja magát, hisz szeptemberben kezdődött számára az igazi "munka". Még év elején találtam egy linket Magyarország 12 legjobb családi fürdőjéről, a képek és a távolság alapján legjobban Sárvár tetszett meg (bár a kép, mint kiderült, az ottani öt csillagos szálloda wellneszéről volt).

Pénteken kb 2-2,5 óra alatt voltunk Sárváron. Kispeti szinte az egész utat átaludta. Peti anyukája egy nagyon szuper panziót talált nekünk, egy szépen felújított családi házat. Hatalmas szobái voltak ízlésesen berendezve, a garázsban pedig volt egy pingpongasztal, darts, és rengeteg "jármű" Panninak. Aznap ebéd után körbejártuk a várost, megnéztük a várat is kívülről, sétáltunk egy jót. Délután pedig elmentünk az első fürdőzésre. Gyerekeknek két medence is volt, az egyik kisebbeknek, a másik picit nagyobbaknak. Panni mindkettőt nagyon élvezte:) Kispeti számára kicsit hidegebb volt a víz, de miután bevittük a nagy melegvizű medencébe, ő is elkezdte élvezni a dolgot, csak úgy kalimpált a kis lábaival a vízben.

Szombaton délelőtt újra elsétáltunk a várba, Peti anyukájával és Pannival megnéztünk egy kiállítást a Nádasdy huszárokról, délután pedig Szombathelyre vettük az irányt, ahol épp tartott a Savaria történelmi karnevál. Jó kis vásári hangulat várt minket, egészen addig a pillanatig élvezte  Panni is, míg a törökök ránk nem ijesztettek, mert épp minket néztek ki maguknak ellenségnek. 

Vasárnap elmentünk egy "kis" sétára. Nem messze a panziótól húzódik a sárvári Kirándulóerdő, de megmondom őszintén, nem nyerte el a tetszésünket, így tovább sétáltunk (egyesek motoroztak, kettesek seggét a babakocsiban tolták) a tikkasztó hőségben (ez Panni kedvenc kifejezése) a fürdő felé. A fürdő mellett van a Csónakázó tó, ami több összekötött tóból áll, helyes kis hidakkal, hattyúval, kacsákkal, és mindennel, ami egy csónakázó tóhoz kell. Itt is sikerült kicsit kilépnem a komfortzónámból, ugyanis rászedtek egy kis vizibiciklizésre... A felétől már élveztem is:) 

Délután még elmentünk egyet csobbanni, majd másnap összepakoltunk, és hazafelé vettük az irányt. Megálltunk még Pápán, hogy egy kicsit körbenézzünk a városban - sajnos a kastély hétfőként épp zárva van, de megcsodáltunk kívülről egy templomot - érdekes volt, hogy a templom mellett a téren játszótér volt -, megebédeltünk, majd elváltak útjaink Peti szüleitől. Jó kis kirándulás volt:)

Budapest, te csodás!

Petivel október 17-én ünnepeltük összejövetelünk 10. évfordulóját. Úgy gondoltuk, ez azért szép szám ahhoz, hogy méltón megünnepeljük. Mindenképpen kirándulni szerettünk volna, mégpedig kettesben, Panni nélkül. Szerencsére a nagyszülők örömmel elvállalták, és mi is gyorsan kiválasztottuk az úticélt, irány Budapest. Bécs és Prága volt még versenyben, mert szeretünk sétálni a városokban, de míg Bécsben és Prágában már mindketten voltunk, Peti még nem járt Budapesten. Alap- és középsulis koromban évente voltam már itt egy-egy hétre a Vendégségben Budapesten rendezvény keretein belül, akkor még egy keresztény énekzenei együttes, a Bárka tagja voltam. Így én persze úgy mentem, hogy "mindent ismerek", Petőfit hátulról is felismerem - persze mindig tévedtem és Peti sokkal jobban eligazodott a városban, mint én. Ami nem is nehéz - nálam még Panni is jobban tájékozódik...

Csütörtök délben elindultunk Lévára. Panni persze belázasodott előtte, ez minden kirándulásunk alkalmával így van, nehogy ne izguljam végig azt a pár napot... Még éjjel is volt láza, de szerencsére reggelre lement, és délelőtt is jól volt, így elindultunk. Pénteken nagyon rossz idő volt, egész nap szakadt az eső és erős szél fújt. 2 óra után érkeztünk a hotelbe. A budapesti közlekedést szerintem sohasem fogjuk megszeretni, pár méterrel a hotel előtt vissza kellett fordulnunk, mert le volt zárva az út, majd be kellett járnunk a fél várost, hogy a másik oldalról megközelíthessük a hotelt. Ami persze megintcsak nem sikerült, így megálltunk a Műegyetemnél, és ott is parkoltunk egész idő alatt. A Gellért Hotelben foglaltunk szállást. Eléggé régies hotel, legalábbis a szobák... a szobákhoz vezető folyosókon olyan érzésem volt, mintha egy hajón lettem volna, a szobák régi berendezésűek, magas falak, szocis bútorok, ősrégi fürdőszoba. Bár végülis nekünk mindegy volt, hol alszunk:) Az első éjszaka még költöznünk is kellett, mert lagzit tartottak a hotelben, épp a mi szobánk alatt, így egyáltalán nem tudtunk volna aludni, nagyon hangos volt a zene. A hotel többi része viszont gyönyörű, a porta, a hall, az étterem... Rengeteg étel közül választhattunk reggelire is, na és a kilátás a szobánkból kárpótolt mindenért. Szemben az erkélyünkkel a Sziklatemplom, Gellért-hegy, Citadella, Szabadság híd...

Műegyetem

Pénteken nem sokat pihentünk, épp csak kipakoltuk a bőröndöket, máris nyakunkba vettük a várost. Illetve valami éttermet kerestünk:) A Szabadság hídon átérve a Váci utcában találtunk egy jó kis olasz pizzériát. Végigsétáltunk a Váci utcán, majd el egészen a Parlamentig. Sajnos aznapra már csak német nyelvű idegenvezetést tartottak, ami engem nem zavart, Petinek meg fordítottam. Hazafelé a Széchenyi hídon át mentünk a Budavári palota mellett egészen a Gellért-hegyig. Fel akartunk menni a Citadellára, hogy megnézzük Budapestet éjszaka. Másfélszer mentünk fel a hegyre, mivel először rossz irányba indultunk el:) jó kis izomlázzal tértünk haza, de a kilátás megintcsak kárpótolt:)

Forrás: www.budapest-foto.hu

Szombatra nagy túrát terveztünk be, a pesti oldalon akartuk megnézni a látnivalókat. Gyalog mentünk az Andrássy út mentén egészen a Hősök teréig. Hosszú túra volt, meg is éreztem estére:) Gyorsan végigfutottuk a Szépművészeti múzeumot, majd ettünk egy finom palacsintát a Gundel cukrászdában. Végül pedig bejártuk Vajdahunyad várát, hazafelé pedig kipróbáltuk a híres 4-es metrót. Aznap várt ránk még egy jó kis masszázs, majd egy fürdő.

Vasárnap el akartam még menni a Szent István Bazilikába, a Mátyás-templomba és a Halászbástyába, de erre már sajnos nem jutott idő, így "csak" a Budavári palotát jártuk be. Remélem, eljutunk még párszor Budapestre, hogy a többi nevezetességet is megnézhessük...