Csokis-málnás keksz

A héten hármasban vagyunk itthon, Panni a nagyszülőknél "nyaral" Léván. Anita sógornőm, a gyerkőcök keresztanyja többször volt itt a héten Petit pesztrálni, így az egyik szabad félórámban nekiálltam sütni. Szeretek gasztroblogokat böngészni, de amit eddig kipróbáltam, még sosem sikerült igazán. Vagy nem úgy nézett ki a végeredmény, ahogy a blogon volt, vagy az ízvilág nem jött be egyáltalán. Na de ez a süti!!! Isteni lett (szerintem). Édes ízéhez remekül passzol a savanykás málna. Biztos elkészítem többször is. A receptet innen hoztam, de mivel szlovák az oldal, le is fordítom nektek, mert muszáj egyszer kipróbálni!

Hozzávalók:

1 1/4 bögre sima liszt

1/2 teáskanál szódabikarbóna

1/4 teáskanál só

1/4 bögre holland kakaópor

1/2 bögre barna cukor

1/2 bögre puha vaj (kb. 113 g)

1 tojás

1 teáskanál vaníliakivonat (én egy csomag vaníliás cukrot tettem bele)

1/4 bögre aprított tejcsoki

1/4 bögre aprított fehér csoki (én fél bögre csokimikulást használtam:)

1/2 bögre fagyasztott málna (nem kell felolvasztani)

Először habosra kevertem a vajat a cukorral (ill. akartam volna, vagy rövid ideig kevertem, vagy nem volt elég puha a vaj, mert nekem az egész massza tömör volt, alig bírtam beleforgatni a málnát, de sebaj, mert az ízén és a süti állagán ez egyáltalán nem rontott), majd belekevertem a tojást és a vaníliás cukrot is. Fokozatosan hozzáadtam a lisztet, amit összekevertem a sóval, szódabikarbónával és kakaóporral. Kanállal hozzákevertem a csokit és a málnát is, majd kis golyókat formáztam, amiket sütőpapírral bélelt tepsire raktam. 15 percre betettem a hűtőbe, majd 180 fokra előmelegített sütőben sütöttem kb. 10-12 percig. Közben véletlenül kimostam a fürdőszoba szőnyegét, mert elfelejtettem a mosógép csövét a kádra akasztani (ugye nincs itthon Panni, nem volt, aki szóljon, anya, a csőőő!), de ez már nem a recept része, nektek nem kell követni...

Dédi almáspitéje

Panni szeret mostanában a konyhában sündörögni és a háztartásban segítkezni. Tegnap nagyon fújt a szél, így egész nap a lakásban voltunk, de egyáltalán nem unatkoztunk. Szegény mosógép is túlórázott, öt adagot mostunk. Panni ebben is részt vett, ő rakta ki és be a ruhákat, öntötte a folyékony mosószert és öblítőt, és azt is tudja, melyikkel kell bekapcsolni a gépet. Délután csajos nap volt, arra is sütöttünk valamit. Mivel rengeteg bio almát kaptunk, így elkértem mama almáspite receptjét. Panni szerint jó móka sütögetni, lelkesen gyúrta a tésztát, egyáltalán nem zavarta, hogy piszkos lett a keze (annál jobban élvezte), sodorta a pitét, szórta a fahéjat és szurkálta villával a tetejét. Igaz, kicsit tovább tartott az elkészítése és a bordel eltakarítása, mint máskor, de jót mulattunk. Na meg persze az almáspitéből sem evett egy darabot sem, de azt már megszoktam... Nem egy édesszájú gyerek.

Íme a recept: 

A tésztához összemorzsolunk 1/2 kg lisztet, 4 egész tojást, 10 dkg porcukrot, 1 sütőport, egy csomag vaníliás cukrot, pár csipet sót, és egy margarint. A tésztát kétfelé vesszük, az egyiket kisodorjuk a tepsi méretére. Erre reszelt almát szórunk (minél több, annál jobb), aminek a levét előtte kinyomkodtuk. Az almát megszórjuk fahéjas cukorral és instant kakaóval, majd rátesszük a tészta másik felét. Ezt megkenjük olajjal, és megszurkáljuk egy kicsit villával. 180 °C-os sütőben kb 30-35 percig sütöttük.

Kávés muffin

Októberben sok-sok muffint akartam sütni. Miután a héten volt egy kirántotthús-ízű fasírt (kihagytam a hagymát, hehe), édes főzelék és ritkarossz paradicsomleves, képes voltam még bevállalni egy muffint is, és végül kiderült, hogy jó döntés volt - ugyanis legalább ez visszahozta egy picit a kedvemet. Meg amúgy is, rumos is és kávés is, felpörgetett. Hoztam egy receptet.

Hozzávalók: 2 kávéskanál instant kávé, 175 g sima liszt, 2 kiskanál sütőpor, 20 g kakaó, 125 g vaj, 150 g porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 tojás, 1 kanál rum.

Délelőtt leöntöttem a kávét 125 ml forró vízzel és hagytam kihűlni. Nem tudom, meddig hűl, nekem van hozzá egy kiskölök, aki alvásig nem hagy foglalkozni ilyenekkel, alváskor meg nem búgatom a mixert. Délután bekapcsoltam a sütőt 175 fokra, összekevertem a leszitált lisztet a sütőporral, kakaóval és vaníliás cukorral. Egy másik edényben habosra kevertem a vajat a porcukorral, majd belekevertem a tojást és a rumot, végül pedig a kávét. Na ebben a pontban ijedtem meg, mivel a szépen kikevert vajam összeugrott a kávétól. De azért beleraktam a száraz keveréket, kikevertem, belepakoltam a kapszlikba, nagyjából a felét fejreállítottam, káromkodtam kettőt-hármat, de csak halkan, mert az egyszemgyerek már pár perce ordítva kapaszkodott a lábamba, és bevágtam a sütőbe 20 percre. A muffint, nem a gyereket. Nade hogy mit vettem ki belőle: gyönyörűen átsült, szép konzisztenciájú, isteni finom muffinokat, amik másnap talán még jobbak voltak. És még a kapszlikból is szépen kijöttek. Próbáljátok ki.