Amikor azt hiszed, hogy már minden rendben van...

... akkor egyesek gondoskodnak arról, hogy ez ne legyen így:)

Bekötötték a lakásban ugyanis a Fiber-netet tévével együtt, amihez át kellett fúrni a falat. Hát hihetetlen sok cuccunk van abban az egy kis szobában, amiben lakunk... És ennek a 95%-a az enyém. Hogy lehet ez??? Sok mindent nem is használok, de ha nem lennének itt velem, akkor biztosan hiányoznának...

A fúrás az egyik szobában jól sikerült. Még meg is dícsértük a páromat, hogy milyen szépen fúrt. De amikor átkukkantottunk a másik szobába: meglepi...

És hogy miért volt ez a nagy hacacáré?:

Nini, új tévé:) Néha kicsit nyúzottak benne az emberek, de sebaj. Egyszer majdcsak minden adó átáll digitálisra vagy milyenre... DVD-t is kaptunk hozzá ajándékba. Bár a műsor része ennek a Fiber-netnek nekem nem igazán tetszik, nem találtam benne érdekes programokat (a National Geographicon kívül, az a kedvencem), de az internet egész gyors... Azóta van pár új filmünk:)))

Szerdán végre találkoztam egy rég nem látott középsulis osztálytársnőmmel, az egyik legjobb barátnőmmel. Fura, mert már 7 hónapja ő is Pozsonyban dolgozik és él, és nem is dolgozunk messze egymástól, mégis csak most jött össze az első randink... Pedig nagyon szeretem őt, és szuper volt újra pletykázni egy kicsit. Ezentúl többször összejövünk majd. Ja és végre csináltam mást is a munkán és a kézimunkán kívül ebben a városban:D

Nagy döntések és dolgok előtt állunk mostanában... Jövő hónapban felvételizek az állami nyelvsuliba (az első lépések a fordító karrierem irányában), és ha azt akarom, hogy ne kelljen egy csomó évet feleslegesen járnom kurzusokra, ez alatt az egy hónap alatt rengeteget kell tanulnom. Felső fokozatra szeretnék jelentkezni. Kinyomtattam magamnak az első 4 év tananyagát (alsó- és középfok), azokat kéne átnéznem felvételiig (van benne nyelvtan, szókincs bőven...).
Ezen kívül gondolkodunk házvételen- ill. felújításon. Nagypapám egy hónapja halt meg:(, és anyukám nagyon szeretné, ha a nagyszülők házát mi vennénk meg... Persze nem kötelező. De ahogy belegondolok, mekkora a telek, a ház, a 2 udvar és a kert, mi mindent lehetne belőle kihozni, ráadásul rengeteg szép emlék köt hozzá... Én eddig 60 %-on állok, Peti 42-n (ami nagyon szép tőle, tudniillik 42 a kedvenc száma - ez az élet értelme - lásd Galaxis utikalauz stopposoknak...)

Szóval ez van most. Azért nem hanyagolom a kreatívkodást, majd mutogatok. Egyszer. Ha már lesz mit:)