Rendszerezek

Pannit ma elvitték a nagyszülők pancsolni, én pedig egy érdekes feladatot találtam magamnak: anyóskám pár éve gyűjtögetett receptjeit raktam össze egy iratrendezőbe. Imádok rendszerezni, és ez is egy jó kis figyelemelterelő, kikapcsoló munka volt. 

Ebből a receptdombocskából kellett kihozni a legjobbat (azért csak dombocska, mert azt hittem, sokkal-sokkal több recept gyűlt már össze pár év alatt, nekem ennél sokkal több van két év alatt, de hát én hörcsög típus vagyok). Így is érdekes, hogy három-négy recept volt csak ismerős, a többivel még nem találkoztam sajnos, pedig régóta "családtag" vagyok. 

Sokféleképpen elképzeltem, hogy fogom majd rendszerezni - sokat készített sütik, karácsony-húsvét, de úgy döntöttem, inkább csak úgy random módon rakom össze őket. Persze az ismerősek elölre kerültek, a dobos torta és zserbó receptek, amiből több is volt, egy helyre mentek, és a főételek-desszertek kategória megmaradt. A többit majd anyóskám elintézi a saját szájíze szerint. De legalább most már egy helyen van a sok papír. Ezt a szép iratrendezőt találtam hozzá:

Volt pár gyöngyszem, rózsaszín selyempapírra gépelt receptek, csorgott a nyálam is, de erőt vettem magamon, nem fényképeztem le minden receptet, hisz rám is vár még a rettegett újságszelektálás, nem akartam tovább gyarapítani a bordelt:) Azért a gesztenyekrém receptjét beírtam a telefonomba, azt imádom, jó kis fanyar lekvárral, piskótával, nyammmmmmm... Leírtam még pár ötletet, amivel a blogban is foglalkozhatnék majd, remélem lesz valamikor időm rá.

És még egy alvós kép, ilyet nem szoktam sokat csinálni, de azért megmutatom, hogy alszik a kisördög akkor is, ha a nagyágyban alszik velem:) Természetesen az én helyemen...

Valerie Pfeiffer - Chorus Line #4

Újra házon kívül vagyunk egy hétig, úgyhogy megint hímezgettem egy kicsit. Sikerült befejeznem a hatodik madárkát is, pedig egy hónapja már csak a feje volt hátra, de Pozsonyban már jó ideje nem hímeztem. Most már csak 5 madárka kontúrja van hátra, a hatodikat már régen megcsináltam. 

Lesz még alkalmam alkotni a nyáron, minimum két hetet biztos az anyunál fogunk tölteni. Már tudom is, mi lesz a következő befejezésre váró áldozatom.

Ez pedig egy bónuszkép a kisördögről, aki eléggé passzív volt az utolsó héten, de úgy néz ki, már kibukkan a 15. fogacska, és akkor remélhetőleg egy ideig minden a régi lesz:

Panni másfél éves lett

Hihetetlen, de Panni másfél éves lett! Az első évéről minden hónapban írtam összegzést, azóta "ellustultam" a dolgot, de gondoltam, jó lenne megemlékezni a fontosabb mérföldkövekről. Csapjunk is a lecsóba.

Márciusban, ahogy jobb idő lett, Pannit kivettem a babakocsiból, és azóta nem is ült sokat benne. Elkezdte felfedezni a világot. Először csak kis távokat ment (a suliudvarban 300 métert majd egy óra alatt), lassan, komótosan, minden virágnál, bogárnál megállva. Aztán hirtelen annyi felfedeznivalója akadt, hogy meg sem állt. Sokszor megfigyeltem, hogy ő egyáltalán nem sétál, állandóan fut valahova. Nem sokkal az első séták után megismerkedtünk a játszótérrel. Eleinte nem volt más, mint egyik játéktól a másikig rohangálás. Négykézláb felkapaszkodott a csúszda lépcsőjén, messziről méregette a homokozót, pillanatok alatt kikéredzkedett a hintából. Pár hónappal ezután Panni még mindig nem áll le. De már nem rohan az egyik játéktól a másikig. Biztos lábakon felmegy a csúszdára, felhúzott lábakkal hintázik egy kicsit a kapaszkodóban, majd különböző hajmeresztő pózokban lecsúszik. Mióta levettem a cipőjét és a zokniját, percekig elrohangál vagy eljátszik a homokozóban egyedül. Mostanában nagyon megszerette a hintát is, fél órán keresztül is képes lenne onnan figyelni a többi gyereket. Másfél év alatt tehát eljutottunk odáig, hogy biztos lábakon áll és nagyon ügyesen mozog.

Barátai(m) lettek, összeismerkedtünk anyukákkal, apukákkal, kisebb-nagyobb gyerekekkel. Barátnője Lili, aki 3 hónappal idősebb nála, és Karin, Lili testvére. Ő már nagylány, majdnem 5 éves ovis. Nagyon szereti Pannit, Panni pedig csodálja őt. Sokszor kézenfogva sétálnak, Panni bárhova hajlandó követni. Talán Karinnál is jobban szereti az anyukájukat, hisz minden alkalommal kap tőle valami finomat:) 

Hogy ne csak csupa jót írjak, meg kell jegyeznem, hogy elkezdődött a dackorszak. Szerencsére még nem veri földhöz magát, de sokszor hosszú rábeszélés kell a játszótér kellős közepén, hogy hagyja abba a hisztit. Természetesen minden játék kell, ami másé (a nagy biciklit feltétlenül muszáj kipróbálni), de senkinek sem engedi meg, hogy az ő játékait elvegyék. Hiszti van akkor is, ha lekapcsolom a mesét. Most a Máša a medveď a nagy kedvenc, a déli alvás előtt mindig ezt nézi. Ilyenkor pislogni is elfelejt legalább 4 részen keresztül.

Jó nagy bozontja van már, de copfba fogni csak addig engedi a haját, míg megnézi magát a tükörben és illegeti magát egy keveset. Legókockákkal mérve most kb. 83 centi, 11,5 kiló. 14 foga van kint, és most küzdünk az alsó szemfogakkal. Két hete az éjszakákat is átalussza. Remélem, hamarosan elkészül a szobája, és akkor átszoktatjuk majd a gyerekszobába. A csicsimaci és a dudi nélkül nem alszik el. A betegség szerencsére eddig szépen elkerülte, remélem, így is marad. Szerencsére mindenkivel jól elvan, a két nagymamát imádja (persze a nagypapát is, csak a papát még nem tudja kimondani:) Két hét múlva két napot külön töltünk, már most nehéz belegondolni, milyen lesz nélküle...

Nemrég még azt hittem, hogy sohasem tanul meg beszélni. Mióta viszont a Mášát nézi, hirtelen beindult. Napról-napra több szavat mond. Sok szót ismétel utánunk, bár nem mindet köti tárgyhoz. Ezeket mondja már a mamán, babán, és állathangokon kívül: szoba (szobor), fííí (fúj - pl. a mai spenótra..., koszos, kakás), ííí (ceruza), gukkó (cukor), bábi (bácsi), nénni (néni), mimi (Minnie), brmm (motor és autó), fufu (vonat), bucccc (ha valami elesett, eldőlt), bibi, dudu (dudi), többre most sajnos nem emlékszem:) A baba egyébként jelent nála apát, papát, babát, pápát, a bábi pedig autót (főleg pirosat), bácsit, biciklit is. Én mami vagyok, azt hiszem.

Ezt az ugribugri lovat a másfél éves "szülinapjára" kapta tőlünk. Az egyik patikában van egy hasonló, nagyon tetszett ott neki. Azóta, ha arra járunk, mindig ott dörömböl az ajtón, hogy engedjék be ugribugrizni. Itthon persze csak az első nap volt menő:) Remélem, nem felejtettem ki semmit, kíváncsi vagyok, mit hoz a következő félév.

Epres cobbler

Pár hete láttam a tévében ezt a sütireceptet. Nagyon megtetszett, mert egyszerűnek és legfőképpen gyorsnak tűnt az elkészítése. Gondoltam, elmentem az agyamban, és ha lesz valamilyen gyümölcsöm, elkészítem. Mondanom sem kell, nemcsak a nevét felejtettem el, hogy esetleg rákeressek az interneten, hanem azt is, hogy láttam ilyen sütireceptet:) Aztán nemrégiben az egyik kedvenc gasztrobloggerem elkészítette, és azóta várok a megfelelő gyümölcsre.

Ma el is jött a nagy nap. Még szombaton kaptunk epret a keresztszüleimtől, ami már akkor kissé szottyos volt, a tegnapi pozsonyi útról nem is beszélve, ami jócskán megviselte:) Megenni már nem volt gusztusom, de kidobni 20 dkg epret mégsem lehet. Pár pillanat alatt összedobtam ezt a finomságot. Mindenkinek ajánlom, tényleg nagyon jó izű, szerintem tápláló is, kissé nehezebb, mint egy piskóta.

Hozzávalók: 6 dkg vaj, 1 csésze liszt, 3/4 csésze porcukor, 3/4 csésze tej, 2 teáskanál sütőpor, kb. 20 dkg eper, vagy más gyümölcs.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra, és egy tűzálló edénybe kockáztam a vajat (én margarint használtam egyébként, azzal is jó volt), és beraktam a sütőbe. Mire a sütő felmelegedett, a vaj is megolvadt. Az epret megmostam és lecsöpögettem. Pár pillanat alatt csomómentesre kevertem a lisztet a porcukorral, sütőporral és a tejjel. Az egész masszát beleöntöttem a tálba (még összekeverni sem kell a vajjal), majd rádobáltam az epret. Kb. 45-50 percet sütöttem. 

Az eredmény? Finom, édes tészta savanykás eperrel. A tetejét megszórtam porcukorral. Hidegen is finom volt, Peti felmelegítve kérte, úgy is isteni:) Úgy érzem, nem először készült nálunk ez a remek sütemény.

Ronda, de finom:)