Panni 2 éves múlt

Először is mindenkinek kreatívkodásban és olvasásban gazdag új évet szeretnék kívánni!

Egy hónapja és egy napja már, hogy Panni betöltötte a második életévét, így itt az idő írni egy összegzést. Gyorsan átolvastam a másfél éves összegzést, és azt kell mondjam, nem sok minden változott a beszéden kívül. Vagy akkor úgy gondoltam, hogy már biztos lábakon áll, most még biztosabban. Értitek:) Ezalatt a fél év alatt összesen 70 dekát hízott, pedig eszik rendesen. Kicsit szenvedünk most a fogakkal, talán ezért is ez a kis súlygyarapodás. Egy hónapon keresztül minden éjjel fulladozva köhögött, néha addig, míg ki nem hányta az éppen megivott tejcit. Napközben semmi baja nem volt, csak mikor lefektettem aludni, akkor folyott vissza a taknyija. Ezalatt az egy hónap alatt kijött két hátsó őrlőfoga, így már csak kettő maradt hátra. Remélem ezekkel már nem lesz olyan gond. Továbbra is egyszer felkel éjszaka, de egy hete már csak teát kap a tej helyett, így talán le is szokik majd az éjjeli tejről. Ilyenkor átjön hozzánk a nagyágyba, és ott alszik reggel fél 8-8-ig. A gyerekszoba már készen van, még ágyat kell vennünk, aztán lassanként átszoktatjuk a szobájába.

Szerencsére napközben is szépen alszik, sőt, ébresztenem kell. Kicsit nehézkes az elalvás, de fél 2-kor általában már alszik, és 3-ig hagyom is. Jó napirendet állítottunk be már pici korától, fél 8 körül már kezd fáradni, ilyenkor elvisszük fürödni, és 9-fél10 körül már alszik is. 

Az utolsó félév legnagyobb fejlődése a beszéd volt. Már másfél évesen mondott szavakat, és most már rengeteget beszél. Mondatokat is mond, és szépen ragoz is. Néha még én is csodálkozom, amikor egy 6 oldalas verset olvasva a sorok végén mindig megmondja, milyen szó következik. Néha csak úgy magának szavalgat (Niki niki mikulás, szereti agulyás? Nem!!!, Kés, olló, Panni keze nemló). Vannak saját kifejezései, mint a csicsipulcsi (pizsama). Sajnos, ha tehetné, egyfolytában mesét nézne, persze igyekszünk tiltani, illetve inkább elvonni valami játékkal a figyelmét a meséről. Kedvence most a Bogyó és Babóca, Mása, Noddy, Barney, de bármit megnéz, ami rajzolva van. Hiába a tiltás, azért van jó oldala is a mesenézésnek, hisz olyan szavakat mond, mint tandembicikli, száguldás, hárfa, tudja hogy kell dobbantani, sikítani, és még sok mindent, ami nem jut most eszembe. Van jópár aranyköpése is mára, ezeket igyekszem mindig felírni (hisz pl. az első szavára sem emlékszem már, még mindig lelkiismeretfurdalásom van miatta...): 

Én: Igen, a babának van copija. Neked most nem lehet csinálni, mert levágta a néni.

Panni: Óóóó, szegény Panni...

Vagy amikor a mama melléült a kanapé szélére. 

Panni: Mama feneke.

Anyum: Milyen?

Panni: Nagy!!!

Jópár szó ellentetjét is tudja már, ismeri a színeket, a járműveket (eheti kedvence a troji = troli és a villamos). Mostanában szerencsére rákattant a szlovák mesékre is, és abból is tanulgat. A héten voltunk az Oriflame megrendelésért, ami nem messze az elnöki palotától van. Panni beállt a kapuba és elkezdett integetni, hogy Ajoj vojacsik! (ami egyébként Ahoj vojačik, Szia katonácskát jelent). Mivel szeptembertől szlovák oviba megy, sokat kell még tanulnunk. Rengeteg szót ismer szlovákul, érti, ha valamit kérdezek tőle, de ha más beszél hozzá szlovákul, egyáltalán nem reagál...

Továbbra is inkább egyedül szeret játszani, kerüli a gyerekek társaságát, bár Lénát és Fannit, a két idősebb második unokatestvérét imádja és isteníti. Lénával általában birtokba veszik anyu ágyát, és azon trambulinoznak. Trambulinozni egyébként is nagyon jól tud, nagyokat ugrik, felhúzza a lábát, vagy ugrik, leül, és azonnal felpattan. Már jó fél éve bukfencezni is tud.

December elején lenyirattam a haját, mert hátul már nagyon össze volt fűlve, és olyan fura volt már a hajszál szerkezete. Olyan fiús lett, hogy azon nyomban bejelentettem fülbevaló belövetésére. Most már megint kislány:)

Szerencsére egyáltalán nem hisztis gyerek. Persze, néha neki is vannak nyűgyösebb napjai, de én mindig azt vallom, hogy a gyerek csak azt utánozza, amit otthon lát. Ha mi nyugodtan viszonyulunk hozzá, ő sem lesz hisztis. Igen, néha én is elfáradok és letorkolom, ilyenkor aztán én is kapok tőle egy-két pofont, de egyébként csudanyugis gyerek...

Nnna végülis elég sok közlendőm lett, most jöjjön pár kép a szülinaposról:)

Remélem nem botránkoztok meg, ez csak egy átlagos nap:)

A Bogyós életem harmadik tortája, abból kettőt Panninak készítettem...

Mostanában

Rég nem írtam Panniról, márpedig ez egy családi blog, úgyhogy mostanában:

- Panni egyre jobban beszél, bár néha csak én értem, mit mond:) Kis kotnyeles lesz, az biztos. Maja a méhecskéből megtanulta, hogy segíccsíg (így csallóköziesen), és használja is, ha valami nem megy neki. Négy szavát szerintem sosem felejtem: gogi - köri, szupi - lufi, ipki - kifli, opko - homok.

- néha-néha jól odacsap nekünk vagy a babáinak egy dádá kíséretében. Ha rákérdezünk, miért tette, ártatlan pofival ránk néz: légy!

- a testrészeit így hívja: hasa, keze, lába, Barney farka.

- Imádja a spagettit, főleg a szójababot, azt az ujjaival halássza ki.

- A bilizés még nem nagyon megy, bár ma reggel besikerült egy kis csuri a bilibe, és a wc-be kakilt. A puki viszont mindig a wc-be megy. Ma a fürdőkádból is kétszer rohantunk a wc-re. Remélem ez már azt jelentki, hogy hamarosan a pisit is megmondja.

- kapott egy plüss Barneyt, ez a mese még mindig menő nála. Az alvómacijával együtt most már Barneyt is cipeli mindenhova.

- a legújabb kedvenc játék a kupak... Anna unokatesómnak gyűjtjük őket. Panni kiválogatja belőle azokat, ami Peti üvegéről való (cola), és ami az ő vizes üvegéről (lucka).

- kicsit félős, ha emberekkel, gyerekekkel találkozik. Mindig bebújik a lábaim közé, vagy a macijával takarja a szemét.

Jó napjaink vannak mostanában. Tegnap a játszótéren találkoztam egy volt kollegámmal, nem is tudtam, hogy gyereke van, azt sem, hogy ezen a részen lakik Pozsonyban. Kislánya két hónappal idősebb Panninál. Azt mondta, meg sem ismertelek, régebben sokkal vékonyabb voltál. Bakker. A lakással is haladunk, már kifizettük az ablakokra az előleget, 2-3 hét múlva jönnek beszerelni. Aztán jöhet a kiskölök szobája:)

Kis Panni-értelmező szótár, na meg a Mogyoró

Panni kb. egy-másfél hónappal ezelőtt döntött úgy, hogy végre kizökkent a bizonytalanságomból, miszerint ez a gyerek az életben nem tanul meg beszélni (tuti elrontottam valamit, nem jól nevelem, keveset foglalkozok vele, stbstbstb). Hétvégén összeszámoltuk, mi mindent mond már, és meglepődtünk, hogy 40 szó felett van már a szókincse, és azóta is tanult már új szavakat. Persze nem emlékezhetek minden egyes szóra, de megpróbálok összeszedni pár jellegzetes szót, később jó lesz újraolvasni, amikor majd be nem áll a szája (ha nagybátyjára és balonyi mamájára ütött. Mi Petivel és családjával a csendesebb vonalat képviseljük, hehe).

Rengeteget utánoz, de ezeket aztán nem mindig köti tárgyhoz, cselekvéshez. Viszont azt a 40-50-et már ténylegesen dolgokra mondja. Az érdekesség nála az, hogy mindenből két szótagú szót csinál. Pl. a bicikli bici, a busz viszont bubu:) A kedvenc szavam a mami. És nem csak azért, mert engem hív így, hanem mert ez segítséget is jelent. Hallottam már, amikor másnak is mondta, pl. a Petinek, ilyenkor nyújtja a kezét, hogy légyszi segíts, nem tudok itt átmenni, leugrani. Boldog ilyenkor a szívem, hogy engem összekötött a bizalommal, segítségnyújtással:) Megpróbáltam témák szerint összeszedni a szavait:

családtagok: mami, mama, papa, dédi (vagy didi, mikor hogy), oci (Peti apukája), apa (nemrég még aba volt, az abát mindenre mondja, ami Petié, legtöbbször a kólásüvegre és a cipőire), gogi (köri), ffoto (Foltos, dédi kutyája), Icu (nagynéném, akárhányszor elmegyünk a házuk mellett:)), Lella (Léna), Lulu (egy barátnője a játszótérről), Babi (Panni), bábi (bácsi), nénni, baba

cselekvések: futa (futás!)

játszótéri: csuszi, csusza (csúszda), hijja (hinta), gó (labda, egyetlen egyszótagú szó), bubi (buborék)

mesék: gáju (Caillou, mostani kedvenc), Süsü, Zabu (minden majom nála Zabu, az Állatkert a hátizsákban-ból)

állatok: inkább hangutánzás, mint vavvav, bá (bárány), mú (ez a Paula joghurt is), gágá, de tudja a cicát is, dínó (tésztája is), gyí (ló)

más: api-api (happy-happy-happy-happy:D), zsizso (forró), nyami, fatyi (fagyi), Mimi (Minnie-őrült), dudu (vajon...), bóbó (borsó), gukkó (cukor), mommo (motor), brű (autó), fufu (vonat), sapi, cipő, bibi, bucc (mostanában már buci - elesett, leesett - és még ehhez jól elveri, amibe épp beleütötte magát), hoppá (legújabb), bubu (szív), bíba (bimm-bamm), kaná (kanál), villa (mindkettő eheti termés), fissli (virsli), füfe (fű, a füvet nyírniből maradt két szótagú), nunni (elméletileg nyuszi, de mindjárt el is kezdi magát fogdosni), lila (ami egyébként kék is lehet:)

Hát ennyit tudtunk most összeszedni, várjuk már az összetett mondatokat:)

Épp most értem Szalay Lenke könyvében, a Mogyoróban ehhez a részhez:

- ... Csak legalább te ne selypíts! Mért nem tanulsz meg már végre rendesen beszélni? ... Mondd szépen: kérek cukrot! Akkor veszek ám finomat...

A pici összeszorított szájjal hallgat egy darabig, de hevesen repdeső pillái elárulják, hogy a kínálkozó remek alkalmat fontolgatja közben.

- Mondd: kérrrrrrek cukrrrrrot! ...

Pannika figyelmesen bámulja a sziszegő száját, s már formálja is félénken kis kerek ajkait, hogy leutánozza. De hirtelen ravaszdi mosollyal a szemében, csalókán villanó, játékos kacagással a hangjában kiböki:

- Nem mondom! Pannita csotojádét ataj! Med podácsát a kifliboltból!

Mogyoró nagyot, elkeseredettet sóhajt. Hiába! Nehéz gyereket nevelni!

Mennyire igaz:)) Ezenkívül továbbra is nem titkolt szándékom, hogy a pöttyös könyvekkel szeretném Pannit az olvasás szeretetére megtanítani, szorgalmasan gyűjtöm is a pöttyöket a polcomon. Ezen belül pedig azt hiszem, épp a Mogyoró az, amivel kezdenie kell majd, annyira egyszerű, aranyos, kedves, gyerekes, csodálatos az egész, olvasnám még napokig, csak sajnos rövidke...

Valerie Pfeiffer - Chorus Line #4

Újra házon kívül vagyunk egy hétig, úgyhogy megint hímezgettem egy kicsit. Sikerült befejeznem a hatodik madárkát is, pedig egy hónapja már csak a feje volt hátra, de Pozsonyban már jó ideje nem hímeztem. Most már csak 5 madárka kontúrja van hátra, a hatodikat már régen megcsináltam. 

Lesz még alkalmam alkotni a nyáron, minimum két hetet biztos az anyunál fogunk tölteni. Már tudom is, mi lesz a következő befejezésre váró áldozatom.

Ez pedig egy bónuszkép a kisördögről, aki eléggé passzív volt az utolsó héten, de úgy néz ki, már kibukkan a 15. fogacska, és akkor remélhetőleg egy ideig minden a régi lesz:

Panni másfél éves lett

Hihetetlen, de Panni másfél éves lett! Az első évéről minden hónapban írtam összegzést, azóta "ellustultam" a dolgot, de gondoltam, jó lenne megemlékezni a fontosabb mérföldkövekről. Csapjunk is a lecsóba.

Márciusban, ahogy jobb idő lett, Pannit kivettem a babakocsiból, és azóta nem is ült sokat benne. Elkezdte felfedezni a világot. Először csak kis távokat ment (a suliudvarban 300 métert majd egy óra alatt), lassan, komótosan, minden virágnál, bogárnál megállva. Aztán hirtelen annyi felfedeznivalója akadt, hogy meg sem állt. Sokszor megfigyeltem, hogy ő egyáltalán nem sétál, állandóan fut valahova. Nem sokkal az első séták után megismerkedtünk a játszótérrel. Eleinte nem volt más, mint egyik játéktól a másikig rohangálás. Négykézláb felkapaszkodott a csúszda lépcsőjén, messziről méregette a homokozót, pillanatok alatt kikéredzkedett a hintából. Pár hónappal ezután Panni még mindig nem áll le. De már nem rohan az egyik játéktól a másikig. Biztos lábakon felmegy a csúszdára, felhúzott lábakkal hintázik egy kicsit a kapaszkodóban, majd különböző hajmeresztő pózokban lecsúszik. Mióta levettem a cipőjét és a zokniját, percekig elrohangál vagy eljátszik a homokozóban egyedül. Mostanában nagyon megszerette a hintát is, fél órán keresztül is képes lenne onnan figyelni a többi gyereket. Másfél év alatt tehát eljutottunk odáig, hogy biztos lábakon áll és nagyon ügyesen mozog.

Barátai(m) lettek, összeismerkedtünk anyukákkal, apukákkal, kisebb-nagyobb gyerekekkel. Barátnője Lili, aki 3 hónappal idősebb nála, és Karin, Lili testvére. Ő már nagylány, majdnem 5 éves ovis. Nagyon szereti Pannit, Panni pedig csodálja őt. Sokszor kézenfogva sétálnak, Panni bárhova hajlandó követni. Talán Karinnál is jobban szereti az anyukájukat, hisz minden alkalommal kap tőle valami finomat:) 

Hogy ne csak csupa jót írjak, meg kell jegyeznem, hogy elkezdődött a dackorszak. Szerencsére még nem veri földhöz magát, de sokszor hosszú rábeszélés kell a játszótér kellős közepén, hogy hagyja abba a hisztit. Természetesen minden játék kell, ami másé (a nagy biciklit feltétlenül muszáj kipróbálni), de senkinek sem engedi meg, hogy az ő játékait elvegyék. Hiszti van akkor is, ha lekapcsolom a mesét. Most a Máša a medveď a nagy kedvenc, a déli alvás előtt mindig ezt nézi. Ilyenkor pislogni is elfelejt legalább 4 részen keresztül.

Jó nagy bozontja van már, de copfba fogni csak addig engedi a haját, míg megnézi magát a tükörben és illegeti magát egy keveset. Legókockákkal mérve most kb. 83 centi, 11,5 kiló. 14 foga van kint, és most küzdünk az alsó szemfogakkal. Két hete az éjszakákat is átalussza. Remélem, hamarosan elkészül a szobája, és akkor átszoktatjuk majd a gyerekszobába. A csicsimaci és a dudi nélkül nem alszik el. A betegség szerencsére eddig szépen elkerülte, remélem, így is marad. Szerencsére mindenkivel jól elvan, a két nagymamát imádja (persze a nagypapát is, csak a papát még nem tudja kimondani:) Két hét múlva két napot külön töltünk, már most nehéz belegondolni, milyen lesz nélküle...

Nemrég még azt hittem, hogy sohasem tanul meg beszélni. Mióta viszont a Mášát nézi, hirtelen beindult. Napról-napra több szavat mond. Sok szót ismétel utánunk, bár nem mindet köti tárgyhoz. Ezeket mondja már a mamán, babán, és állathangokon kívül: szoba (szobor), fííí (fúj - pl. a mai spenótra..., koszos, kakás), ííí (ceruza), gukkó (cukor), bábi (bácsi), nénni (néni), mimi (Minnie), brmm (motor és autó), fufu (vonat), bucccc (ha valami elesett, eldőlt), bibi, dudu (dudi), többre most sajnos nem emlékszem:) A baba egyébként jelent nála apát, papát, babát, pápát, a bábi pedig autót (főleg pirosat), bácsit, biciklit is. Én mami vagyok, azt hiszem.

Ezt az ugribugri lovat a másfél éves "szülinapjára" kapta tőlünk. Az egyik patikában van egy hasonló, nagyon tetszett ott neki. Azóta, ha arra járunk, mindig ott dörömböl az ajtón, hogy engedjék be ugribugrizni. Itthon persze csak az első nap volt menő:) Remélem, nem felejtettem ki semmit, kíváncsi vagyok, mit hoz a következő félév.

Nyár van, nyár!

Végre hozzánk is megérkezett a nyár:) Bár nekem a tavasz, azon belül is a május a kedvencem, azért a nyarat is szeretem. Legfőképpen a színeket, illatokat, hangulatokat... Ahogy tegnap éjjel kerestem képeket a nyári kollázshoz, teljesen elcsábítottak a színek: a narancs, sárga, rózsaszín, piros és ezek árnyalatai. Hirtelen egy tengerparton éreztem magam, csak úgy lengetőztem a függőágyban a pálmafák alatt a fehér homokos tengerparton egy jó kis koktéllal és egy jó könyvvel a kezemben. Mindeközben arra is rájöttem, milyen unalmas és egyszínű a ruhatáram és a lakásunk:) Ezen mindenképpen változtatni kellene... Pl. valami jó kis színes körömlakkal, esetleg minden ujjon más színnel, színes kiegészítőkkel... Bár ez nem egy beauty-blog:) 

Tegnap hazajöttünk Balonyra az anyuhoz, itt is maradunk egész héten a Pannival, úgyis elég volt már a játszóterekből. Délután vettünk neki homokozót, amit gyorsan össze is állítottunk, és jó sok időt eltöltött a homokban. Meg is lepődtem rajta, mert a játszótéren csak beugrik a homokozóba, kezébe vesz valami játékot, eldobja, majd rohan tovább... Csúszdát is szerettünk volna neki venni, de úgy néz ki, túl igényesek vagyunk:)

Nyáron szeretnék:

- sokat lenni a szabadban, legjobb lenne az udvaron, Balonyon vagy Selmecen:)

- sok-sok barackot, dinnyét és kukoricát enni

- végre befejezni Panni szobáját, jó lenne már átszoktatni a saját szobájába (mostanában úgyis egyedül szeret elaludni, sőt már éjjel is visszakéredzkedik a kiságyba), esetleg bilire is rászoktatni

- ajándékot készíteni a selmeci bulira minden rokonnak (az ötlet már megvan és szerintünk nagyon jó:)

- befejezni Panni madárkás képét

- házi jégkrémet és sok-sok limonádét készíteni.

Montessori-játékok

Rég nem írtam már, de most már nem is fogom behozni ezt a másfél hónapot, ami "kimaradt az életünkből". Igazság szerint nem volt se kedvem, se energiám írni... Panni még ki sem nyitja a szemét reggel, már kéredzkedik ki... Nagyon nehéz egy-két órát reggel itthon maradni, míg megreggelizünk, meg egy-két dolgot megcsinálok a háztartásban, mert állandóan kimenős ruhát akar magára venni, meg sapkát, cipőt... Nagyvárosi élethez képest elég sokat vagyunk kint, bár azért már kezd unalmassá válni a sok játszótér. De legalább Panni talált magának barátnőket, és én is összeismerkedtem egy-két anyukával. 

Amíg itthon vagyunk reggel illetve este, igyekszem mindig valami játékot kitalálni neki, amivel leköthetem, és még tanulhat is belőle. A kolleganőmtől hallottam először a Montessori-elvről, aminek az a lényege, hogy egyszerű, mindennapi tevékenységekből tanuljon a gyerek, használatban levő tárgyakkal ismerkedjen, játsszon. Először el kell magyarázni és mutatni neki, hogyan játsszon a játékával, majd hagyni kell. Nem kéne javítani, ha koncentrál, hagyni kell. Az első Montessori játékokat a kolleganőmtől kaptam, később én is készítettem neki, és még van jópár ötletem.  De egyelőre hagyom ezekkel játszani, majd később beújítok egy játékkal. A legjobb az egészben az, hogy szinte semmit sem költöttem rájuk, csak a kis halakat és a pompomokat vettem meg egy-egy euróért. Most ezek futnak nálunk:

Ez volt az első játék, a wc gurigákra rá kell helyeznie azt a labdát, ami a pöttyökkel megegyezik. Még az első nap sikerült neki eltalálni a színeket, valamiért idegesítette, ha nem egyeztek a pöttyök a labdával:)

Itt a pompomokat kell beraknia a megfelelő lyukba, ez még nem nagyon megy neki.

Ugyanezt lehet játszani kupakokkal is.

Ez az első saját készítésű játék:) A szívószálakat elvágtam kétfelé, Panni behelyezi őket a lyukba, majd benyomja őket. Mindig tapsol, ha sikerül benyomnia a szívószálat:)  De itt vettem észre, hogy nagyon ideges tud lenni, ha nem sikerül neki benyomni a szívószálakat. Elkezd csapkodni, verekedni...

Ezt ma találtuk ki, a bombonos dobozba kell belepakolnia egyenként a halacskákat. Toffifee-s dobozzal jobb lenne, vehetne valaki, szívesen megenném belőle a csokit, hogy aztán legyen mivel játszania a kicsinek:)

Most éppen legózik, kb. 3 nap után tanulta meg, hogy kell összetapasztani a kockákat. Ügyesedik:))

Bicikliztünk

Bár vasárnapra a schlosshofi húsvéti vásárt terveztük be magunknak, inkább úgy döntöttünk, hogy biciklizni megyünk. Még pénteken vettünk Panninak biciklisülést és sisakot is. A sisakot hordattuk vele már előtte, hogy szokja meg, hogy a fején van. Kicsit tartottam is tőle, hogy fogja bírni, mert pár másodperc után mindig levette a fejéről. 

Vasárnap megfőztem az ebédet, majd leraktam a kicsit aludni. Csak egy órát akartam, hogy aludjon, az óraátállás miatt. Talán megérezte, mit akarok tőle, mert magától felkelt egy óra után, bár mostanában már 2 órákat szokott aludni, mióta a játszótérre járunk. Azelőtt a másfél óra is már soknak számított:) Peti azalatt felszerelte a biciklijére az ülést. Megetettem Pannit, bepakoltunk, és útnak indultunk. Valahogy egyáltalán nem rendült meg attól, hogy most biciklizünk:) Sőt, teljesen természetesnek vette a dolgot. Szépen ült, nézelődött, kapaszkodott az apjába. Itt-ott hallottam egy kurjantást is tőle. Persze a Schlosshof felé vettük az irányt a Chuck Norris-hídon (Szabadság-híd) keresztül. Rengeteg ember ment akkor a hídon. Schlosshof nagyon drága, ezért sem mentünk be végül, de azért megálltunk a kerítésnél, mert épp valami lovas bemutató volt, és épp a kerítés mellett mentek el a hintók, azokat Panni megnézte. Majd úgy döntöttünk, körbekerüljük a kastélyt, ha már itt vagyunk. Útközben berepült egy méhecske a trikómba, és két helyen belém csípett (illetve harapott), mire kiszabadítottam. A kastély bejáratánál leültünk egy kicsit pihenni, mármint én futottam a Panni után, megkerültük a tavat. Végül hazafelé vettük az irányt. Itt már azért volt egy-két mélypont, párszor levette a sisakját, de végül levettem alóla a sapkát, valószínűleg melege volt, és a sisakot is behúztam egy kicsit. Miután hazaértünk, elmentünk még fagyizni, majd játszótérre. Jó kis nap volt.

Panni azóta néha rámutat a sisakjára, itt-ott kéri is, valószínűleg a héten valamelyik délután megint elmegyünk egyet tekerni...

Igazi nő

Panni pici korában gyűlölt mindent, amit a fején keresztül kellett húzni - azaz utált öltözködni. Pár hónapja ez gyökeresen megváltozott. Most már bármilyen magas polcról, eldugott helyről képes előhúzni valami ruhadarabot és magára venni, vagy pedig odahozza hozzám és addig visong, míg rá nem adom. Mostanában előszeretettel veszi fel az apja cipőjét, és abban randalírozik a lakásban. Nagyon ügyesen tud bennük menni. Amíg nem pakoltam el a kölcsönkapott ruhákat, addig minden nap 4-5-ször előkapart a dobozokból egy-egy sapkát és felvette. Balonyon a bátyám fiókja, abból pedig a vörös alsógatyája a két csajszi - Panni és Emma - kedvence. Az egyik lábszárába belebújnak, és úgy hordják, mint egy sálat:)) 

Panni kedvence a rózsaszín szőrös mellénye. Elég meleg, de még a legnagyobb hőségben is magára veteti:) Ma úgy kellett kimentenem a mosógépből, hihetetlen hisztit lecsapott, mert nem adtam rá vizesen. Máskor titokban kell majd kimosnom.

Már elég hosszú a haja, tulajdonképpen hiába fésülöm, mindig kócos, főleg hátul, ahol elalussza. Kis göndör hátul. Ma is egy nagy kóccal kelt fel délután, gondoltam egyet, megpróbálom, össze lehet-e már fogni két copfba. És sikerült. Sőt, lányom még hagyta is magát. Megnézte magát a tükörben, vigyorgott magára, majd hagyta magát lefényképezni, végül úgy döntött, elég a rivaldafényből, és kiszedte a gumikat a hajából. De addig igazi kis csaj volt, gyönyörű:)

Állítólag erre a csajszira hasonlít a Szörny Egyetemből:

Hétvége

Péntek délután végre - másfél hónap után - eljutottunk Lévára, a nagyszülőkhöz. Már délben indultunk, mert elég hosszú az út, és Panni vagy végigalussza, ami után este nem akar elaludni, vagy végigbőgi... Meglepetés volt, mert délelőtt még azt mondtam a nagyinak, hogy este normális időben leszünk ott. Délután még elmentünk Fanniért az oviba, majd náluk játszottunk egy kicsit.

Másnap ebéd után elindultunk Horšára, egy kis faluba Léva környékén. Itt egy jócskán lerobbant cserkésztábor található, valamint egy kutyakiképző vagy -futtató, bárminek is nevezik:) Jól feltaláltuk magunkat. Peti és Tamás íjjal lődöztek, mi pedig Pannit és Fannit lepkedtük. A két gyerek kipróbálta az összes kutyafuttató alkalmatosságot, átmásztak a hidakon, alagutakon. Később csatlakozott hozzánk Peti és Tamás is, és indult a móka. Fogócskáztunk, hintáztunk is (a hinta másik oldalán egyedül ültem, ez elég aggasztó, ezért nem is rakom fel azt a képet, amin én is rajta vagyok:), majd a nagy rohangálás után egy jót uzsonnáztunk. 

Miután hazajöttünk, még megköszöntöttek a szülinapomon, sok szépet kaptam, még torta is volt:) Panni is korán elaludt este, mivel egész három percet tudott aludni napközben, közelebb volt Horša Lévához, mint amennyire Panni számolta, és mindig akkor aludt el, amikor odaértünk:)

Tavaszodik

Egy hete még nyavajogtam azon, hogy vissza kell jönnünk Pozsonyba, a betondzsungelbe, pedig milyen jó is volt falun egy hétig, Panni szinte egész nap kint volt, jókat játszott, és ... meg is betegedett. Harmadik napja van jó idő, és már eszembe sem jut panaszkodni. Mostanában naponta kétszer járunk ki, 3-4 órát is kint töltünk. Délelőtt játszótérre járunk, délután pedig sétálni. Egyelőre nem szeretek délután is játszóterezni, mert ilyenkor már a nagyobb gyerekek is kint vannak, akik lökdösődnek, és mindig attól félek, hogy lelökik a kicsit a csúszdáról. 

Érdekes, hogy 3 nap alatt mennyit fejlődik a gyerek mind szociálisan, mind fizikailag... Bár járunk tornára, társaságba a kicsivel, de eddig még nem volt alkalmam megfigyelni, hogy viszonyul igazából a többi gyerekhez. Eleinte csak messziről figyelte őket, aztán egyre közelebb ment (most kb. megáll a másik gyerek vagy felnőtt lába előtt, hogy mizu...). Elég irigy is, de nehéz megmagyarázni neki, hogy engedd a másikat is játszani a játékoddal, vagy ez nem a tied, ne bőgj érte. Ami a fizikai fejlődést illeti, a három nap alatt sokkal magabiztosabbak lettek a mozdulatai. Ha felrakom a csúszda tetejére, akkor átmászik a hengeren, leül a csúszda szélére, szépen elrendezi a lábait, majd ellöki magát. Ma pedig, miután hazajöttünk este, saját maga, állva ment fel kb. 10 lépcsőfokot (nem térden mászva, ahogy eddig). Szépen megfogta a korlátot, ment egy lépcsőfokot, tovább tette a kezét a korláton, stb. Egyre ügyesebb. Egyébként a három nap alatt azt is észrevettem, hogy több mindent megért szlovákul is, aminek nagyon örülök.

És én? Napról-napra egyre több dolgot cipelek le a játszótérre, mert ez is kell, az is kell, ezzel is játszana, azzal is játszana, ennie is kéne, innia is kéne. Itt-ott rám is ragad pár szlovák kifejezés, és ismerkedtem is már egy-két anyukával. Jajj, csak maradjon a jó idő...

a mai outfit:)