2 nap és vége 2015-nek (pár napja írom már ezt a bejegyzést...), ilyenkor mindenki évértékelést és mindenféle statisztikákat oszt meg a blogján. Nálam az új év úgyis csak 3-4 hét múlva kezdődik, így én ezt kihagyom, egyébként is 2015-ben teljesült egy újabb álmom, és nagycsalád leszünk. Kell ennél jobb értékelés?:)
Én inkább most azt a 3 legjobb könyvet szeretném megosztani veletek, amiket ebben az évben olvastam. Elég keveset olvastam, de ez csak annak köszönhető, hogy voltak időszakok, amikor egyszerre mindent olvastam volna (egyetlen hátulütője a könyvolvasónak), és voltak olvasási válságok, amiket magazinokkal próbáltam "túlélni". 12 könyvet olvastam el idén, és 9 van épp az olvasási listámon, a legtöbbje életmód kategóriában, így azokat csak olyankor olvasom, amikor épp szükségem van egy kis segítségre.
Ha megnézem a 2015-ös polcomat, úgy érzem, nagyon jó könyveket sodort a kezem ügyébe az élet. Volt itt ifjúsági, erotikus túlhypeolt, rendrakós motivációs, világháborús, nyaralós, krimi, disztópia és nagyondepis is. Egytől egyig mindre pontosan emlékszem, néha még a szituációkra is, amikben épp olvastam. Pl. az év első könyvét, Janikovszky Éva Aranyesőjét az anyunál olvastam Balonyon, hideg volt kint, így a házban a folyosón babakocsiban próbáltam elaltatni Pannit, kb. egy órán keresztül tologattam előre-hátra a kocsit, kezemben a könyvvel. Ez volt az utolsó altatási próbálkozásaim egyike... Gillian Flynn Holtodiglan-ját útban Kefalónia felé a repülőn kezdtem olvasni, majd fél napon keresztül egy nyugágyon feküdve a tengerparton faltam a betűket - és hihetetlenül foltosra égtem, szerintem még a könyvolvasó nyomát is meg lehetett volna találni rajtam, mint amikor pénzérméket rak a gyerkőc az alvó apja hátára.
Íme a 2015-ös olvasási listám:
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek
Agatha Christie: Miss Marple
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. - Együtt
Gillian Flynn: Holtodiglan
E.L. James: A szürke ötven árnyalata
Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok
James Dashner: Tűzpróba
John Green: Csillagainkban a hiba
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek
Személyes kedvencem Markus Zusak A könyvtolvaj című könyve lett. A történet 1939-ben játszódik a hitleri Németországban, egy kis városka kis uctájában, ami a Himmel - Mennyország nevet viseli... Oda költözik nevelőszülőkhöz a 9 éves Liesel. Nevelőapja megtanítja olvasni, és a könyvek átlendítik megannyi nehéz helyzeten. Három szempontból is érdekes olvasmány volt ez a világháború szörnyűségeiről. Egyrészt ugye az összes háborús könyv vagy film vagy a zsidók, vagy a megszállott országokban élő emberek életét, viszontagságait mutatja be, itt viszont Németországban vagyunk, német emberek között, és bizony bőven találunk a németek között is olyan embereket, akik nem azonosultak Hitler nézeteivel, emberségesek voltak, segítettek a bajbajutottakon, így ugyanúgy félniük kellett, mint pl. a zsidóknak, akiket a pincéjükben rejtegettek... Másrészt mindent egy gyerek szemszögéből látunk, és az ő szájukból a borzalmak is elviselhetőbbek. A történetet a Halál meséli el, néha kemény, ahogy az elején kijelenti, mi fog történni, és csak a hozzá vezető szálakat, történéseket mondja el. Nagyon szívszorító történet az első szerelemről, egy mély barátságról, a világ legjobb nevelőapjáról, és a nevelőanyáról, aki látszólag senkit sem szeret...
Hasonló könyvek a moly ajánlása alapján, amiket szívesen elolvasnék:
Az év vége felé valahogy a depressziósabb, melankólikusabb könyvek kötöttek le, pedig féltem belekezdeni mindkét könyvbe. Mégis kedvenc lett mindkettő. John Green Csillagainkban a hiba című regényét régóta el szerettem volna olvasni, de nagyon nehezen álltam neki. Nem mertem belekezdeni, mert féltem az érzelemhullámtól, amit két dolog válthat ki: apu, papa, sok rokon és ismerős is rákban halt meg, valamint (majdnem) kétgyermekes szülőként teljesen át tudom érezni, amit az egyik főszereplő mondott: "Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól." A történet a 16 éves Hazel Graceről és a 17 éves Augustus Watersről szól. Hazelnél 13 éves korában diagnosztizálták a rákot, és bár egy gyógyszer meghosszabbította az életét, örökre oxigénpalackkal a nyomában kell járnia. Augustus a rák miatt elvesztette fél lábát. Egy támaszcsoportban találkoznak. Ismerve jelenüket és jövőjüket, a két fiatal lassacskán mégis egymásba szeret. De ez nem szimplán egy szerelmi történet. Sokkal inkább a betegség elfogadásáról, barátságról, önzetlenségről, megbecsülésről szól. Hazel és Gus szinte felnőtt módjára gondolkoznak, beszélnek az őket ért csapásokról. A metaforáktól, hasonlatoktól csak még több lesz a történet. Imádtam pl. ezeket:
"…istenem, van egy ROHADT RÁKOD, mégis pénzt adsz egy cégnek, hogy MÉG TÖBB RÁKOD lehessen.
– Én pedig sosem gyújtom meg. Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra."
"Tudják, mit mondott Don Perignon, miután feltalálta a pezsgőt? - kérdezte ízes akcentussal.
Nem - feleltem.
Odahívta szerzetestársait: "Gyertek gyorsan, megkóstoltam a csillagokat!"
"Oké?
Oké.
Nálunk talán az oké lesz az örökké."
"Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek, mint a Mennyei megbántás, amelyről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik."
Hasonló könyvek a BuzzFeed ajánlása alapján, forrás a Pinterestről. Legszívesebben mindet elolvasnám.
 |
| Ez a karkötő elmeséli az egész könyv történetét... |
Lisa Genova Megmaradt Alice-nek című regénye volt az utolsó befejezett könyv a 2015-ös évben. A harvardi nyelvész-professzor, Alice 50 éves kora előtt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Először nem igazán törődik vele, de amikor egy futása alkalmával hirtelen megáll, és nem tudja, hol van, merre kell hazamennie, felkeresi az orvosát. Korai Alzheimert diagnosztizálnak nála, ami sokkal gyorsabb lefolyású, mint az idősebb embereknél megjelenő kór. Alice kétségbeesetten kapaszkodik az emlékeibe, próbálja nem elveszteni önmagát, az uralmát az agya és az érzékei felett, és próbál megbirkózni azzal, hogy minél inkább a családjára, barátaira van utalva. Felkavaró könyv volt, nehéz volt olvasni a leépülés egyre gyakoribb jeleit, és persze aztán az ember akaratlanul is elgondolkodik, ha hirtelen nem jut eszébe egy szó, ami pedig ott volt a nyelvén, vagy egy film címe, hogy mire gondolt pár perccel ezelőtt, vagy hova is tett egy papírdarabot...
"Nagyon sajnálom, hogy beteg vagyok. A gondolatát sem bírom elviselni annak, ami még rám vár. Képtelen vagyok arra gondolni, hogy egy nap majd rád nézek, látom azt az arcot, amit annyira szeretek, és nem fogom tudni, ki vagy."
"– De mi lesz, ha nem fogom tudni, hogy a lányom vagy, ha nem fogom tudni, hogy szeretsz engem?
– Akkor majd addig mondom, amíg el nem hiszed."
.png)
.png)
0 comments:
Zverejnenie komentára