Egy kis kultúra áprilisban és májusban

Már két hónapja írom ezt a bejegyzést, úgyhogy mindenképpen szeretném posztolni, bár már csak a rövidebb verzióra van türelmem:) Néha szinte érzem és hallom, ahogy halnak el az agysejtjeim az anyasági alatt, így szeretnék egy kicsit többet blogolni mindenféléről, hogy valamennyire össze tudjam szedni a gondolataimat.

Április és május (hozzám képest) az olvasásban egész produktív volt. Nem mondható ez el június-júliusról, egy-egy könyvvel, ráadásul a mostanit még be sem fejeztem... Egész jó könyvek találnak meg mostanában, sőt, rengeteg jó könyv vár még elolvasásra, az idő lehetne kicsivel több hozzá... Némelyikhez talán Ti is kedvet kaptok (na meg így vezetem a két könyves kihívásomat is).

Ezeket a könyveket sikerült kiolvasnom

ORAVECZ NÓRA: ÉLET MÁSKÉPP - VÁLTSD VALÓRA AZ ÁLMAIDAT

Húúú, ez egy nagyon régi elmaradásom, tavaly nyáron kaptam kölcsön az unokatestvéremtől. Mostanában sokkal több életmód könyvet olvasok, mint regényt, és ez is egyike a hogyan változtassuk meg az életünket kategóriából. Igen, nagyon szeretnék változtatni, egyszer el is kezdtem egy naplót, amiben összeírtam, mi mindenben kéne változni, változtatni. Azt hittem, csak egy-két dologról lenne szó, de csak úgy ömlöttek a szavak... Na de a könyvről... Hááát... Nagyon nyögvenyelősen ment, talán azért is tartott ilyen sokáig. Ha elolvastam pár oldalt és másnap folytattam, egyáltalán nem emlékeztem már, miről szólt az előző fejezet. Nekem úgy tűnt, mintha közhelyek összeragasztásából állna az egész. Nem az én műfajom.

EMMA DONOGHUE: A SZOBA

Az év legjobb könyve eddig... Nagyon-nagyon SPOILER-es! Nagyon kemény volt, nehéz volt így olvasni, hogy nekem is gyerekeim vannak, és teljesen beleéltem magamat, vajon mit csinálnék, ha én kerülnék ebbe a helyzetbe. A történetet Jack, egy öt éves kisfiú meséli el. Édesanyját 19 éves korában elrabolta és egy pár négyzetméteres hangszigetelt lakásba zárta egy férfi. Az egyetlen kapcsolata a külvilággal egy tetőtéri ablak volt. Jack már itt született, és neki az egész világot a Szoba jelentette. Ő úgy tudta, hogy ami a tévében van, az mind kitaláció. A történet az ötödik születésnapján kezdődik. A regény első része bemutatta ennek a kis családnak a mindennapjait. Tiszteltem nagyon az anyukáját azért, mennyit törődik a fiúval, rengeteget játszottak, és szinte a semmiből is tudott új játékokat készíteni, programokat kitalálni. Minek ide Montessori... Őszintén bevallom, nem hiszem, hogy ilyen sokáig bírtam volna Pannival, bár gondolom, ha így össze lennénk zárva, azért másképp állnék a dolgokhoz. Az ötödik születésnapja után aztán az anyuka lassan elkezdte adagolni Jacknek, hogy a Kint létezik, az maga a valóság. Jack persze nagyon nehezen fogadta el mindezt, mégis ő volt az, akinek a segítségével kijutottak a Szobából. A Kint viszont nagyon félelmetes, még egy kis napfény vagy szellő is gondot okozhat. Jacknek minden új, rengeteg dolgot kell megtanulnia, mégis ő az szerintem, aki könnyebben birkózott meg az új helyzettel... A mélypont nálam (és Anyánál is) az interjú volt, azóta is többször eszembe jut, vajon Jack szempontjából mi lett volna a jobb? Az anyukájával élni bezárva bizonytalan ideig, vagy ha születése után kivitték volna a Szobából? Önzőség volt ez Anyától? Nem tudom magamban eldönteni. 

Szlovákul kezdtem olvasni a könyvet, de aztán vissza kellett vinnem a könyvtárba, magyarul folytattam tovább könyvolvasón. Nekem szlovákul jobban tetszett, mert magyarul úgy volt megírva, ahogy egy öt éves gyerek mesélné - hibákkal, szókeveréssel, stb. Film is készült belőle, Oscar díjat is nyert, szeretném majd egyszer megnézni. (Várólistacsökkentés 2016, Miamona's Reading Challenge - Gyerek-gyerek-gyerek)

BIANKA BLEIER-BRIGIT SCHILLING: HÁZTARTÁSI TÚLÉLŐKÖNYV

Az egyik új kedvenc blogom ajánlásával vettem meg ezt a könyvet (annyira egy az érdeklődési körünk, hogy már a harmadik könyvet vettem meg és olvastam el az ő ajánlásával). Kispeti születésével méginkább elmaradtam a házimunkával, és már engem is rettenetesen idegesít az a nagy kupi, ami Petit fogadja minden nap, amikor hazaér a munkából. Persze nehéz két gyerek mellett mindent győzni, bár sokszor megkapom, hogy nekem több gyerekem volt, mégis győztem mindent - igen ám, de régebben azért más volt az élet, mások voltak a feltételek, elvárások, stb. Lehetne erről oldalakat írni, de talán ez is csak egy kifogás... Azért igyekszem egy kis rendszert hozni a takarításba, főzésbe, gyereknevelésbe, de van még hova fejlődnöm. Ez a kis könyv is sokat segített. Először is segít abban, hogy belegondoljunk, mit szeretnénk a takarítással elérni. Steril, pedáns lakást akarunk, vagy csak tisztát, amiben a gyerekek biztonsággal játszhatnak, a szülőknek mégis van idejük a takarítás mellett velük foglalkozni? Tippeket is ad mindenféle takarításhoz. A főzés fagyasztóba viszont nem az én stílusom, egyrészt nincs akkora fagyasztónk, mint amekkorát az amerikaiak tartanak a garázsban, másrészt nekem nem ízlenek a felolvasztott kész ételek, és ezzel a család többi tagja is így van. Nagyon jó kis háztartási könyv.

Filmek, amiket néztünk

Sok filmet láttunk, újat és régebbit egyaránt. Először is megnéztük a Steve Jobs életéről szóló legújabb filmet, ami főleg a lányával való kapcsolatára épült. Az Éhezők viadala - A kiválasztott 2. része is kijött végre DVD-n, már láttuk moziban, de ez egy olyan filmsorozat, amit akármikor megnéznék újra. Nekem a Star Wars VII is bejött, bár érezni rajta, hogy ezt a Disney-stúdió készítette, de jobban is érdekelt így "mesésen". Végre elkezdték magyarul is adni a Downton Abbey negyedik évadát, és azt hiszem, itt nem is hagyták abba, de nyáron valamiért nem volt időm még nézni, pedig nagyon szeretem ennek a kornak a hangulatát. Ha pedig valami könnyedebbre vágytam, akkor bekapcsoltam Az élet sava-borsát, bár talán egy kicsit sokat nyavalyogtak mostanában benne, mégis szeretem, mert valahogy mindig jókedvem lesz tőle, árad belőle az optimizmus, pozitív életszemlélet, és a napfény:) Nem utolsó sorban szuperek benne a zenék. 

Kultúra márciusban

Szeretnék egy új havi rovatot indítani, amiben feljegyzem magamnak azokat a könyveket, filmeket, amiket a hónapban olvastam, láttam. Remélem később kis kultúrális események is hozzájönnek majd, de ez még a jövő zenéje...

Ezeket olvastam ki márciusban:

ROBERT GALBRAITH: KAKUKKSZÓ

Ez még ugyan januári olvasmány, de megérdemli, hogy szóljak róla pár szót. Két okból is kíváncsi voltam a könyvre, egyrészt meg akartam tudni, el tud-e szakadni Rowling a Harry Potter száltól, valamint nyomozós, és kicsit ki akartam szakadni Agatha Christie bűvöletéből. Ez egy sorozat első kötete, főszereplője Cormoran Strike, egy háborús veterán, aki Afganisztánban elvesztette fél lábát, most pedig egy magánnyomozó irodát vezet Londonban. Magánéleti problémái vannak és eléggé le is van égve, épp jól jön neki a megbízatás, amit gyerekkori barátja bátyjától kap. Húguk, egy zűrös életű modell lezuhan lakása erkélyéről, és meghal. Mindenki

öngyilkosságra gyanakszik, de a bátyja nem hisz benne. Cormoran egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, és közben az ő élete is veszélybe kerül. Elég lassan indulnak be az események, de aztán egyre többet tudunk meg a lányról, sőt Cormoran életéről is. Nekem nagyon tetszett, kicsit hozta az Agatha Christie vonalat, lassan csorgó történet, kihallgatások, beszélgetések, és végén az összegzés, amikor minden kiderül. Rowling számomra ugyanúgy tudta csavargatni a történetet, mint Christie, csak a végén tudtam meg, ki a gyilkos. (Várólistacsökkentés 2016, Miamona's Reading Challenge - Madarat tolláról, Hát ez kriminális!)

KRISTÍNA FARKAŠOVÁ: SOM MAMA

Kristína egy szlovák színésznő, valamint saját márkája van, szuper feliratos csíkos pólókat tervez. Két éve ikerlányai születtek, és mivel imád beszélni, elindított egy blogot az anyaság apró-cseprő gondjairól. Ezekből a blogbejegyzésekből született meg később a könyv, amit az édesapja illusztrált. Régóta megvolt már a könyv, de valami miatt úgy éreztem, nekem ezt a kórházban kell olvasnom, és milyen jól tettem! Mivel már egy nappal a szülés előtt be kellett vonulnom a kórházba, egy sor kellemetlen kivizsgálás és a hosszadalmas várakozás közben nagyon jó volt ezt a humoros könyvet olvasni. Az összes anyaságról szóló könyv közül, amit eddig olvastam, ez tetszett a legjobban. Még soha ilyen pozitívan, humorosan nem olvastam a gyerekekkel töltött mindennapokról. Süt belőle a szeretet, az életkedv, az optimizmus. Éppen kellett ez nekem.

Egyszer szeretnék készíteni egy Shamballa karkötőt Som mama (anyuka vagyok) felirattal:) Valami ilyesmit:

Sashe

SOPHIE KINSELLA: A PÖTTÖM BOLTKÓROS

Régen olvastam már Becky kalandjait, Anita sógornőm viszont meghozta hozzá a kedvem, így még valamikor novemberben elkezdtem A pöttöm boltkórost. Az igazat megvallva pár oldal után lelohadt a lelkesedésem, nagyon idegesített Becky, annyira kis naiv szöszi, hogy az lehetetlen. Pedig most nem is vásárolt sokat, hisz megegyezett a férjével, hogy addig nem vesz ruhát, míg az összeset nem hordja x alkalommal, és ezt be is tartotta - ez dícsérendő. Nem is vásárolt magának - csak a lányának. Egyébként a cím is csalóka, hisz Minnie nem is boltkóros - hogy is lehetne az egy két éves kislány, és szerintem teljesen normális volt, ahogy mindenre azt mondta, "enyém", és próbálta megszerezni. Hiába kapartam a falat néha Becky találgatásaitól, a végét mégis csak úgy faltam, és meg is örültem neki, hogy még aznap, amikor kiolvastam a könyvet, szembe jött a folytatása... Hamarosan el is kezdem.

Ezeket néztük márciusban:

Tulajdonképpen sokat nem filmeztünk, fél 10 körül már nincs sok értelme belekezdeni egy filmbe. Megnéztük azért A beavatottat, a Dumapárbajt és a Kémek hídját.

A BEAVATOTT

Szeretem a könyvadaptációkat, bár jobb szeretem először elolvasni a könyvet, utána megnézni a filmet. De ez így alakult, most adták a tévében:) A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, ahol a társadalom 5 csoportra van osztva, és mindegyik csoport valamilyen erény kiművelését írja elő a tagjai számára. Minden 16 évesnek el kell döntenie, melyik csoportba akar kerülni: Önfeláldozó, Őszinte, Bátor, Művelt, vagy Barátságos akar lenni. Ha más csoportba szeretne kerülni, mint ahova született, el kell hagynia szüleit és tesvéreit. A döntés előtt részt vesznek egy alkalmassági vizsgán, ami megmutatja nekik, milyen csoportba tartoznak a képességeik szerint. Trice az Elfajzottak közé tartozik, ami a legveszélyesebb, mert egyik csoportba sem sorolható, így titkolnia kell valódi kilétét. Érdekes film volt, szeretem a disztópiákat... De azért el is kezdtem olvasni a könyvet, remélem abból kiderül, mi vezetett ahhoz, hogy felosszák a társadalmat erre a csoportra, mert ez a filmből nem jött le. Egyébként egy trilógiáról van szó, most került a moziba a második rész.

DUMAPÁRBAJ

Először moziban láttuk ezt a filmet, amiben két kedvenc showderclubosom is játszik: Kiss Ádám és Hadházi László. A lényege, hogy a Hadházi által játszott standupos rájön, hogy csökken a népszerűsége, és ennek egy feltörekvő fiatal az okozója, így mindent megtesz, hogy kitúrja őt, de a próbálkozásai mindig balul sülnek el. Egyre jobban lecsúszik, elvállal mindenféle fellépést, többek között még az orosz maffiahorgász kérését is, a tó partján kell szövegelnie, hogy jobban harapjanak a halak... Végül dumapárbajra hívja ki riválisát, amit megszakít a menedzser rosszulléte, Az ő temetésén jönnek rá, hogy együtt, egymást kiegészítve tudják elérni a legnagyobb sikert. Jó kis sztorik, igazi standupos beszólások tarkítják a filmet, nekem a kedvencem mégis a búcsúztató szövegük a temetésen. Isten veled, édes Piroskám:)

KÉMEK HÍDJA

Ez egy viszonylag új, novemberi film, Tom Hanks főszereplésével. Tom Hanks egy ügyvédet alakít az 1960-as években (hidegháború), aki elvállalja egy KGB-ügynök védelmét, így nem lesz túl népszerű az amerikaiak körében, és a családját is állandóan támadják. Az oroszok eközben lelőnek egy amerikai kémrepülőgépet, a pilótát pedig elfogják. A CIA megbízza Tom Hankset, hogy utazzon el Berlinbe, ahol szintén dúl a forradalom, építik a Falat, és bonyolítsa le a fogolycserét. Lassú kis filmecske volt, de komoly érzelmekkel, az ügyvéd barátsága a szovjet kémmel, és ahogy mindenáron próbált kiszabadítani a börtönből egy amerikai tanulót is, aki épp rosszkor ment át a Falon, és kémnek hitték - ezek mind mély nyomot hagynak az emberben.

Remélem április is tartogat pár szuper könyv- és filmélményt.

Miamona's Reading Challenge 2016

Kicsit mazochista vagyok, de nagyon megtetszett ez a könyves kihívás (is), és több könyvet hozzá tudok csatolni a várólistás kihívásomból. Jó lenne azonban minél több új könyvet megismerni.

Miamona már második éve rendezi meg ezt a kihívást, és jobbnál jobb kategóriákat ajánl fel olvasásra. Semmilyen megkötés nincs, még a kategóriákon is lehet változtatni, de nekem ezek épp megfelelnek, csupán az olaszos kategóriát írtam kicsit át. Ez a 10 kategória és az én terveim:

1. Frissensült - ez még elég képlékeny, idei, 2016-os megjelenésű könyvet kell olvasni. Egyelőre még semmi érdekeset nem találtam, de még csak 5 nap telt el az évből:)

2. Madarat tolláról - vagy a címben, vagy a borítón szerepeljen egy madár - a várólistámon szereplő Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit fogom olvasni, ebben két madár is van:)

3. Gyerek-gyerek-gyerek - a könyv főszereplője legyen egy maximum 10-12 éves gyerek - szintén várólistás A szoba, főszereplője az 5 éves Jack.

4. Al dente - olvassunk egy könyvet olasz szerzőtől. Ezt a kategóriát egy picit átírtam, én Olaszországban játszódó történetet fogok olvasni, mégpedig a Mindennapok Toszkánában címűt.

5. Made in Hungária - egy magyar szerző magyar művét kell elolvasni. A rendes és alternatív várólistámon 4 magyar könyv szerepel (csak), de annyira rég olvastam már Szabó Magdát, nagyon hiányzik már a stílusa, így a Mondják meg Zsófikának című regényt választottam.

6. Borzongás - olvassunk valami borzongatót, horrort, krimit, sci-fit, akármit, amitől égnek áll a szőrszálunk - nem szeretem a horrort, de nagyon kíváncsi vagyok A ragyogás folytatására, így az Álom doktort fogom elolvasni (vagy cserélem a plusz egy kategóriával:)

7. Hát ez kriminális! - ez lesz szerintem a legkönnyebben teljesíthető számomra, úgyis sorba veszem Agatha Christie életművét. Már az idei első olvasmányommal is benevezhetnék ebbe a kategóriába, A Kakukkszó is épp eléggé krimi:)

8. Cím: Eres ökör? - olvassunk olyan könyvet, aminek annyira hülye címe van (szerintünk), hogy már furdalja az oldalunkat a kíváncsiság, hogy miről szólhat. Ezen a kategórián még gondolkodom, de nekem ez a cím is eléggé fura: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt.

9. Mestersége??? - olvassunk olyan regényt, amelynek középpontjában valami számunkra érdekes mesterség bemutatása áll. Ezen még szintén gondolkodom, de mindenképpen szakács vagy cukrász lesz a főszereplő.

10. Hahota - olvassunk olyan regényt, amitől a hasunkat fogjuk a nevetéstől. Becky történetét (is) olvasom éppen, A pöttöm boltkórost, bár lehet, nem épp ezt fogom ebbe a kategóriába választani, mert néha már forgatom a szememet, mennyire bolond ez a lány... Esetleg még Bridget Jones naplójának harmadik része, a Bolondulásig is bekukkanthat, vagy akár valami más is:) Valahogy mostanában nem vonzanak a humoros könyvek, de néha befigyel azért valami ilyesmi is. Most, hogy átnéztem a várólistámat, a leghumorosabbnak eddig D. Tóth Kriszta Nagylánykönyve tűnik a legviccesebbnek. Az első résznél is sokat vihogtam már:)

+1 Játszd újra, Sam! - vegyünk elő valami kedvencet, amit már olvastunk, és megfogadtuk, hogy egyszer újra kézbe vesszük. Ha lecserélem valamelyik kategóriát, akkor biztosan Anne Shirley-t fogok olvasni. Hiányzik már a hangulata...

Hát akkor: olvassuk át magunkat 2017-be:)

A 3 legjobb könyv 2015-ből

2 nap és vége 2015-nek (pár napja írom már ezt a bejegyzést...), ilyenkor mindenki évértékelést és mindenféle statisztikákat oszt meg a blogján. Nálam az új év úgyis csak 3-4 hét múlva kezdődik, így én ezt kihagyom, egyébként is 2015-ben teljesült egy újabb álmom, és nagycsalád leszünk. Kell ennél jobb értékelés?:)

Én inkább most azt a 3 legjobb könyvet szeretném megosztani veletek, amiket ebben az évben olvastam. Elég keveset olvastam, de ez csak annak köszönhető, hogy voltak időszakok, amikor egyszerre mindent olvastam volna (egyetlen hátulütője a könyvolvasónak), és voltak olvasási válságok, amiket magazinokkal próbáltam "túlélni". 12 könyvet olvastam el idén, és 9 van épp az olvasási listámon, a legtöbbje életmód kategóriában, így azokat csak olyankor olvasom, amikor épp szükségem van egy kis segítségre.

Ha megnézem a 2015-ös polcomat, úgy érzem, nagyon jó könyveket sodort a kezem ügyébe az élet. Volt itt ifjúsági, erotikus túlhypeolt, rendrakós motivációs, világháborús, nyaralós, krimi, disztópia és nagyondepis is. Egytől egyig mindre pontosan emlékszem, néha még a szituációkra is, amikben épp olvastam. Pl. az év első könyvét, Janikovszky Éva Aranyesőjét az anyunál olvastam Balonyon, hideg volt kint, így a házban a folyosón babakocsiban próbáltam elaltatni Pannit, kb. egy órán keresztül tologattam előre-hátra a kocsit, kezemben a könyvvel. Ez volt az utolsó altatási próbálkozásaim egyike... Gillian Flynn Holtodiglan-ját útban Kefalónia felé a repülőn kezdtem olvasni, majd fél napon keresztül egy nyugágyon feküdve a tengerparton faltam a betűket - és hihetetlenül foltosra égtem, szerintem még a könyvolvasó nyomát is meg lehetett volna találni rajtam, mint amikor pénzérméket rak a gyerkőc az alvó apja hátára.

Íme a 2015-ös olvasási listám:

Janikovszky Éva: Aranyeső
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek
Agatha Christie: Miss Marple
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. - Együtt
Gillian Flynn: Holtodiglan
E.L. James: A szürke ötven árnyalata
Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok
James Dashner: Tűzpróba
John Green: Csillagainkban a hiba
Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek

Személyes kedvencem Markus Zusak A könyvtolvaj című könyve lett. A történet 1939-ben játszódik a hitleri Németországban, egy kis városka kis uctájában, ami a Himmel - Mennyország nevet viseli... Oda költözik nevelőszülőkhöz a 9 éves Liesel. Nevelőapja megtanítja olvasni, és a könyvek átlendítik megannyi nehéz helyzeten. Három szempontból is érdekes olvasmány volt ez a világháború szörnyűségeiről. Egyrészt ugye az összes háborús könyv vagy film vagy a zsidók, vagy a megszállott országokban élő emberek életét, viszontagságait mutatja be, itt viszont Németországban vagyunk, német emberek között, és bizony bőven találunk a németek között is olyan embereket, akik nem azonosultak Hitler nézeteivel, emberségesek voltak, segítettek a bajbajutottakon, így ugyanúgy félniük kellett, mint pl. a zsidóknak, akiket a pincéjükben rejtegettek... Másrészt mindent egy gyerek szemszögéből látunk, és az ő szájukból a borzalmak is elviselhetőbbek. A történetet a Halál meséli el, néha kemény, ahogy az elején kijelenti, mi fog történni, és csak a hozzá vezető szálakat, történéseket mondja el. Nagyon szívszorító történet az első szerelemről, egy mély barátságról, a világ legjobb nevelőapjáról, és a nevelőanyáról, aki látszólag senkit sem szeret...

Hasonló könyvek a moly ajánlása alapján, amiket szívesen elolvasnék:

Rachel Seiffert - Lore

Timur Vermes - Nézd, ki van itt

David Benioff - Tolvajok tele

Az év vége felé valahogy a depressziósabb, melankólikusabb könyvek kötöttek le, pedig féltem belekezdeni mindkét könyvbe. Mégis kedvenc lett mindkettő. John Green Csillagainkban a hiba című regényét régóta el szerettem volna olvasni, de nagyon nehezen álltam neki. Nem mertem belekezdeni, mert féltem az érzelemhullámtól, amit két dolog válthat ki: apu, papa, sok rokon és ismerős is rákban halt meg, valamint (majdnem) kétgyermekes szülőként teljesen át tudom érezni, amit az egyik főszereplő mondott: "Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól." A történet a 16 éves Hazel Graceről és a 17 éves Augustus Watersről szól. Hazelnél 13 éves korában diagnosztizálták a rákot, és bár egy gyógyszer meghosszabbította az életét, örökre oxigénpalackkal a nyomában kell járnia. Augustus a rák miatt elvesztette fél lábát. Egy támaszcsoportban találkoznak. Ismerve jelenüket és jövőjüket, a két fiatal lassacskán mégis egymásba szeret. De ez nem szimplán egy szerelmi történet. Sokkal inkább a betegség elfogadásáról, barátságról, önzetlenségről, megbecsülésről szól. Hazel és Gus szinte felnőtt módjára gondolkoznak, beszélnek az őket ért csapásokról. A metaforáktól, hasonlatoktól csak még több lesz a történet. Imádtam pl. ezeket:

"…istenem, van egy ROHADT RÁKOD, mégis pénzt adsz egy cégnek, hogy MÉG TÖBB RÁKOD lehessen.

– Én pedig sosem gyújtom meg. Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra."

"Tudják, mit mondott Don Perignon, miután feltalálta a pezsgőt? - kérdezte ízes akcentussal.

Nem - feleltem.

Odahívta szerzetestársait: "Gyertek gyorsan, megkóstoltam a csillagokat!"

"Oké?

Oké.

Nálunk talán az oké lesz az örökké."

"Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek, mint a Mennyei megbántás, amelyről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik."

Hasonló könyvek a BuzzFeed ajánlása alapján, forrás a Pinterestről. Legszívesebben mindet elolvasnám.

Ez a karkötő elmeséli az egész könyv történetét...

Lisa Genova Megmaradt Alice-nek című regénye volt az utolsó befejezett könyv a 2015-ös évben. A harvardi nyelvész-professzor, Alice 50 éves kora előtt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Először nem igazán törődik vele, de amikor egy futása alkalmával hirtelen megáll, és nem tudja, hol van, merre kell hazamennie, felkeresi az orvosát. Korai Alzheimert diagnosztizálnak nála, ami sokkal gyorsabb lefolyású, mint az idősebb embereknél megjelenő kór. Alice kétségbeesetten kapaszkodik az emlékeibe, próbálja nem elveszteni önmagát, az uralmát az agya és az érzékei felett, és próbál megbirkózni azzal, hogy minél inkább a családjára, barátaira van utalva. Felkavaró könyv volt, nehéz volt olvasni a leépülés egyre gyakoribb jeleit, és persze aztán az ember akaratlanul is elgondolkodik, ha hirtelen nem jut eszébe egy szó, ami pedig ott volt a nyelvén, vagy egy film címe, hogy mire gondolt pár perccel ezelőtt, vagy hova is tett egy papírdarabot...

"Nagyon sajnálom, hogy beteg vagyok. A gondolatát sem bírom elviselni annak, ami még rám vár. Képtelen vagyok arra gondolni, hogy egy nap majd rád nézek, látom azt az arcot, amit annyira szeretek, és nem fogom tudni, ki vagy."

"– De mi lesz, ha nem fogom tudni, hogy a lányom vagy, ha nem fogom tudni, hogy szeretsz engem? 

– Akkor majd addig mondom, amíg el nem hiszed."

Árpa Attila, Bochkor Gábor, Gesztesi Károly: Macsó papák (Csajokból sosem elég)

Peti kapta karácsonyra ezt a könyvet. Nekem sikerült elsőre kiolvasnom:) Sokszor könnyeztem a röhögéstől a kádban, Árpa, Gesztesi és Bochkor viccesen írt a gyermekvárás- és nevelés szépségeiről. Nem tudom, mennyi igaz abból, amit Árpa összeírt, de hármójuk közül szerintem ő a legmacsósabb, Bochkor nagyon okos, és Gesztesi pedig egy kedves kismackó, ez jött le a könyvből. Egyébként érdekes volt azokról a dolgokról olvasni, amit én is épp megélek:) Mondjuk borítóképet választhattak volna mást... Mintha nem örülnének a gyerekeknek. Nekem ezek voltak a kedvenc részeim:

"Méretet venni egy nő gyűrűsujjáról gyakorlatilag képtelenség, (...) Vásároltam másfél kiló bizsut, mindenféle gyűrűket küllemre való tekintet nélkül, viszont mindegyiket szigorúan más-más méretben. Az egész kollekciót becsomagoltam egy dobozba és odaadtam az anyósomnak, hogy mutassa meg Claudiának azzal, hogy egy ismerőse ilyenekkel kereskedik, és ha valamelyik megtetszik, azt nyugodtan megtarthatja. (...) Claudia csak egy pillantást vetett a doboz tartalmára, majd kijelentette, hogy mindegyik baromi ronda, különben sem szereti a bizsut, lesz szíves a kedves mama békén hagyni őt ezekkel a céllövöldés szarokkal." (Gesztesi)

"Második lehetőségként a nem létező Csínó keresztnevet kóstolgattam. Árpa Csínó. A vezetéknevemmel együtt kimondva tökéletesen imitálja Al Pacino nevének hangzását. A másik verzió a Kadabra volt, márminthogy Árpa Kadabra…" (Árpa Attila)

"Én a magam módján megpróbálok tenni az ügy érdekében, mégpedig úgy, hogy beruháztam egy zongorába, amin Amira majd játszani fog, ha megnő. Addig én használom. Egyelőre nem nagyon reagál, habár megfigyeltem, hogy a hangok közül talán az tetszik neki a legjobban, amikor lecsukom a fedelet. (Árpa Attila)"

A legjobb rész pedig a Puding próbája - szerintem:) Árpa és Bochkor kipróbált egy csomó babakaját, és leírták a tapasztalataikat.

 

"Hétgabonás tejpép

Sajnos nem tudjuk, hogy mi van benne, Attilával ugyanis ketten sem tudtunk összesen hét gabonát megnevezni, annak ellenére, hogy Árpának már a neve is felárt egy telefonos segítséggel. Így elfogadtuk, hogy hét gabonából van. A bekeverés elsőre sajnos nem sikerült, mert a por olyan mennyiségben szívta a vizet, hogy az előkészített mennyiség is kevésnek bizonyult. Hiába mondtam Árpának, hogy ne öntse bele az egész dobozt a lábosba, nem hallgatott rám. (...) Attila volt a bevállalósabb, hirtelen nagy levegőt vett és betolt a szájába egy kisebb darabot. Állítólag ízre nem szar, de az állagával valamit csinálni kell majd. Talán több víz és kevesebb por? Mire lenyelte, a maradék belekötött a lábosba."

Névválasztás

Hétvégén megkaptam Heidi Murkoff - Arlene Eisenberg: Az első 12 hónap könyvét. Még jó, hogy már túl vagyunk a névválasztáson, meg amúgy is, hogy vegyek komolyan egy olyan könyvet, amiben ez van írva:

"Hogy fog a név csengeni mások fülében? Nincs-e olyan rejtett jelentése vagy hangzása, ami kellemetlen lehet a gyerek számára, és később tréfák, piszkálódás célpontjává teheti? Ha, mondjuk, a "Vég" vezetéknevet viseljük, nem túl jó ötlet a "Béla" utónevet ragasztani újszülött kisfiunkra." :))))

Amúgy a könyv szuper!!! Ha lesz időm, havonta fogom majd olvasni, ahogy a kiscsaj növekszik, addig pedig még van hátra jó sok fejezet a babavárásról...

D. Tóth Kriszta: Lolával az élet

 A 2012-es év első könyvélménye, ami valóban élmény volt számomra. Már nagyon, nagyon régen megvettem magamnak ezt a könyvet, akkor, amikor először bukkantam Kriszta rovatára a Nők Lapja hasábjain. Nem vártam sem többet, sem kevesebbet attól, amit kaptam. Csak aranyos kis történeteket a gyereknevelés szépségeiről és persze nehézségeiről. A könyvben a Nők Lapjában megjelent cikkek vannak csoportosítva témák szerint, Lola egy fejezeten belül pár hónapos, és két éves is lehet. De egyáltalán nem zavaró ez az ugrándozás az időben, sőt kifejezetten érdekes volt megismerni Lola fejlődését pl. biliügyben:) Azóta megjelent a könyv második része, a Nagylánykönyv, nemsokára beszerzem magamnak. Végülis mindjárt itt a szülinapom...

 Végezetül a kedvenc részem a könyvből:

"Nem volt más a világon, csak mi ketten. Sokáig. Alex persze végig ott élt, követett bennünket, bárhová mentünk, és ez jó volt. De figyelni nem tudtam rá. Mint ahogy magamra sem. Csak Lolára, aki akkor már egy kicsit sem volt félelmetes, annál inkább követelőző. Követelte a napom minden percét. Meg az éjszakáimat. A testemet és a lelkemet. Szép volt, de nagyon, nagyon fárasztó. Eltelt vagy három hónap, mire le tudtam venni a szemem Loláról. Aztán még három, mire mi kettem, az újszülött mama és a csecsemő papa egymásra is tudtunk figyelni. És még egy fél év, mire rászántuk magunkat, hogy emlékeztetjük magunkat arra, milyen volt előtte.

Amiből persze semmi sem lett, mert utána már képtelenség fölidézni, hogy milyen volt előtte. Soha semmi nem lehetett már úgy, ahogy előtte volt. Ha elszöktünk vacsorázni, róla beszélgettünk, Alex és én. A sarki portugál étteremnél messzebb nem nagyon merészkedtünk, és az előételnél tovább nem bírtuk az erőltetett Lola-semleges csevegést. Aztán jöttek a sztorik pelenkákról, éjszakai alvásról, szoptatásról, gyerekorvosról, fognövesztésről, és az élet többi rendkívül fontos dolgáról. Kipirult arccal tömtük magunkba a főételt, és nem kértünk desszertet. Már kabátban voltunk, amikor a számlát hozták, hogy fizetés után azonnal mehessünk. Szinte futottunk haza, és amikor beértünk a szobájába, suttogva kértünk tőle bocsánatot, hogy elhagytuk néhány órára."

Jane Austen: A mansfieldi kastély

Ha egy romantikus könyvre vágyom, biztosan nem Danielle Steel vagy Rosemunde Pilcher regénye után nyúlok, hanem Jane Austent veszek a kezembe. Szeretem mindegyik történetét, bár néha jócskán idejétmúltak, néha bárgyúak, pár szereplő gondolkodásmódja egyszerűen idegesítő, de engem mégis leköt, pihentet, ellazít. Szeretem beleélni magam abba a korba, az édes semmittevés, olvasgatás, kézimunkázgatás, nagy séták, csodálatos bálok korába, amikor egy lány életcélja az volt, hogy minél gazdagabb férfihoz menjen feleségül, ha szerelmes, ha nem.
Sok helyen olvastam, hogy ez Austen leggyengébb regénye, de nekem mégis tetszett. Talán azért, mert a főszereplő nem az a csípősnyelvű, bátor lány, mint pl. Elisabeth Bennett, hanem félénk, visszahúzódó, kedves és előzékeny. Pont, mint én☺

Fanny Price-t tízéves korában elszakítják elszegényedett családjától, hogy gazdag rokonainál, édesanyja nővérénél nevelkedhessen. Fanny sosem felejti el, mekkora hálával tartozik rokonainak azért, hogy befogadták és nevelik, ezért előzékeny, segítőkész lánnyá cseperedik. A folytonos megaláztatást egyik nagynénje, Mrs. Norris részéről is csak azért tűri, mert tudja, alacsonyabb rendű a többieknél. Négy unokatestvére közül csak Edmund az, aki szeretettel fordul felé, segíti, védi a többiek gúnyolódásaitól. Mikor a lányok épp eladósorba kerülnek, a szomszédos parókiába beköltözik a Crawford testvérpár, Mary és Henry, akik teljesen felforgatják az unokatestvérek nyugalmas napjait. Heves érzelmeknek lehetünk hamarosan szem- és fültanúi, amiből csak Fanny marad ki, és ő az, aki átérzi ezeknek az érzelmeknek a hamisságát. Amikor végül Henry hirtelen "beleszeret", Fanny átlát rajta, majd kisebb-nagyobb sikerekkel próbál ellenállni a férfi tolakodó udvarlásának. Hiszen a szíve már rég az unokatestvéréé, aki sajnos Marybe szerelmes, Mary viszont rangján alulinak tartja hozzámenni egy lelkészhez... Ahogy Jane Austentól várhatjuk, az események lassan csörgedeznek, majd hirtelen, mintha megunta volna már a regény írását, beüt a katasztrófa, és végül a jó elnyeri méltó jutalmát, illetve a párját. Pl. jelen esetben a 600 oldalas könyvből 570 oldal "csörgedezik", az utolsó 30 oldalon pedig megtudhatjuk, mi lesz a szereplők sorsa. De én talán éppen ezért szeretem.

Fanny mellett még Lady Bertram volt a kedvencem, a kissé szenilis nagynéni, aki még egy délutáni rövidke sétától is ki tudott fáradni (bár nem emlékszem, hogy bármikor sétált volna), és napjai nagy részét a kanapén töltötte valami fontos kézimunkával. Ő volt az, akinek a nap minden egyes percében feltétlenül szüksége volt Fanny segítségére, jelenlétére. Így Fanny fontosnak érezhette magát, de végülis Lady Bertram annyira szerette Fannyt, hogy nem akart megválni tőle...

Nekem az új, fehér borítós könyv van meg ebből a regényből, és mivel a Meggyőző érvek és A klastrom titkát is magaménak tudhatom ebből a szériából, most már gyűjtőnek mondhatom magamat:) Csak az Értelem és érzelem a kakukktojás, de persze el nem cserélném semmiért. Remélem egyszer majd az egész sorozatot beszerezhetem.

A regényből film is készült, nemsokára azt is megnézem, állítólag jócskán átírták a történetet...

Itt pedig a klasszikus papír öltöztetős babákhoz találtam két Jane Austen regényhős ruhát.

Joanne Harris: Csokoládécipő

Azt hiszem, ideje lenne megszüntetnem a könyves blogomat, tavaly novembertől nem írtam oda semmit. Itt folytatom tovább, amúgy is mindenféléről írok már, kreatívkodásról kevésbé. Legalábbis kevesebbet, mint szeretném. Sok könyvet elolvastam ez alatt az egy év alatt is, mármint magamhoz képest. Személy szerint képtelen vagyok 2-3 nap alatt kiolvasni egy-egy vastagabb könyvet, mint mások. Amúgy is csak a fürdőkádban szoktam olvasni, ott meg nem ülhetek órákat.

Utoljára Joanne Harris Csokoládécipőjét olvastam el - röpke 2 hónap alatt (ez egy új rekord:)) Nem azért, mert nehéz olvasmány volt, vagy nem tetszett, csak szerettem volna, ha minél tovább tart az érzés, a hangulat, ami körülvett olvasás közben. Igazi őszi-téli olvasmány, átlengi a hideg, a köd, eső és havazás. És ha elképzeltem, kint milyen hideg és zord az idő, bent a csokiboltban pedig meleg van, barátságos emberek vesznek körül, iszom a forró csokoládét... Mnyammm. Teljesen magával ragadott.
Az első részt még 2 éve karácsony előtt olvastam. A második rész már régóta a várólistámon volt, igazából meg akartam venni (most meg már tuti meg is veszem egyszer), de szembejött velem (szlovákul) a könyvtárban, és gyorsan kikölcsönöztem. A cselekmény 4 évvel a csokoládéfesztivál után játszódik. Vianne lányaival (mert közben megszületett Rosette, Roux lánya is) Párizs nyugodt részébe, Montmartre-ba költözik. Új, mágiamentes életet akar kezdeni más névvel, más életmóddal, hátha a Változás Szele most már békén hagyja őket és örökre letelepedhetnek. Anouknak nem tetszik a változás, hiányzik a régi életük, a lehelletnyi mágia, amivel megédesítették a napjaikat. Belül tiltakozik anyja fásultsága ellen. Az iskolában sem tud beilleszkedni társai közé. Rosette 4 éves kora ellenére kicsit hátramaradt a fejlődésben, még mindig nem beszél, és néha furcsa "Balesetek" történnek vele. Hirtelen felbukkan Zozie, akit befogadnak, segít a csokiboltban, és teljesen felforgatja az életüket, főleg Anoukét. Zozie ugyanis szintén "boszorkány", de Vianne "családi" mágiájával ellentétben ő egészen más varázslatokat használ, nem riad vissza semmitől. Anouknak természetesen tetszik a változás, és Vianne azon kapja magát, hogy Anouk már jobban vonzódik Zozie-hoz, mint hozzá. 2 hónap alatt fellendíti a csokoládéboltot, egy csomó törzsvendéget szerez, Anoukot pedig elkezdi tanítani a mágia fortélyaira. Anouk sorban változtatja meg a mágia segítségével barátai életét. Zozie-nak azomban hátsó szándékai vannak, ugyanis ő életeket gyűjt, és minden vágya megszerezni Vianne személyiségét, és Anoukot magának.

Kicsit nehezen indult be a cselekmény, de nagyon tetszett, hogy hármójuk naplójából épült fel a történet. Zozie sok mindent felderít Vianne múltjáról, ez egy kis pluszt adott nekem az első részhez is. Nekem nagyon tetszett a történet, olvassátok el!

Pöttyös könyvek

Szerettétek a pöttyös könyveket???

Gyerekkoromban oda voltam értük. Nekünk csak pár darab van otthon, mamának viszont annál több. Anyu régebben cukrászdában (is) dolgozott, és a munkaadója lánya is egy csomó pöttyös könyvvel látott el, szinte tízesével hozta a könyveket. Emlékszem, az első, amit elolvastam, Fehér Klára: Bezzeg az én időmben című pöttyös volt. Aztán jöttek sorban a Mi, szemüvegesek, Mari ne bomolj, A zöld torony, Hárman a szekrény tetején... Alig vártam, hogy hazaérjek suliból, és már olvastam is. Hihetetlen élmény volt számomra mind. Csodálkozom a mai lányokon, és nagyon sajnálom őket, hogy alig ismerik ezeket a vidám, de sokszor megható kis könyvecskéket. Ők már csak egyfajta pöttyös könyvsorozatot ismernek, a Twilight Sagat... Én, ha tehetném, összegyűjteném az összes pöttyöst, persze szigorúan az első, keményborítós változatot antikváriumokból, hogy bármikor újraolvashassam őket.

Ezt most azért is jutott eszembe, mert a héten a MEK-en rábukkantam az egyik kedvencemre, a Nyakigláb Apóra. Aranyos kis történet egy árvaházban nevelkedett lányról, akit az egyik "pártfogó" kegyeibe fogad, és hogy író válhasson belőle, fizeti tanulmányait egy kollégiumban, zsebpénzt küld neki, és egyéb kiadásait is fedezi. Judynak csak annyit kell tennie, hogy havi rendszerességgel levelet ír a pártfogónak, hogy tájékoztassa a haladásáról, tanulmányairól és írói pályája egyengetéséről. Judy persze nem csak ezekről ír. Így betekintést kaphatunk a lánykollégium mindennapjaiba, Judy érzelmeibe. A pártfogó már az elején kijelentette, hogy a levelekre sohasem fog válaszolni, nem kívánja felfedni kilétét, Judynak Mr. Smithnek kell neveznie. Judy sokat gondolkodik azon, vajon milyen lehet az ő pártfogója, vajon kopasz vagy ősz hajú? Vágyik nagymamára, nagybácsira, testvérre, így sokszor ilyen "minőségben" képzeli el Nyakigláb Apót, egyszer egy egész nagy családot képvisel egyetlen személyben. Az egyik kedvenc részem éppen ez volt:

"Hátha nincs kifogásod ellene, akkor most nagymamának képzellek el. Tegnap, mikor benn voltam a városban, egy olyan kedves szalagos kis csipke főkötőt láttam, azt szeretném neked ajándékozni nyolcvanharmadik születésnapodra."

Végén persze az is kiderül, ki is valójában a pártfogó, azaz Nyakigláb Apó. Aranyos, humoros kis történet, magával sodró, olyan mint egy Rosamunde Pilchner film, nem kell gondolkodni rajta, mégis tudjuk, hogy a vége happyend lesz. Nincsenek kavarások, gyilkosságok, halálos betegségek, csak nyugalom, kikapcsolódás, harmóniaérzet... Valahogy Váratlan utazás - Anne Shirley hangulatom volt a könyv olvasása közben. Nagyon ajánlom mindenkinek.

"Pénteken végeztünk a paralelepipedonokkal, és áttértünk a prizmákra."

Ennek a könyvnek van folytatása is, a Kedves Ellenségem! - most éppen ezt olvasom. Viszont ha nem akarjátok megtudni, ki valójában Nyakigláb Apó, ne olvassátok el ennek a történetnek a tartalmát☺

I love (like?) Pöttyöskönyv♥

Nyakigláb apó

"Nem tudom, miért támadtak fel bennem ezek az emlékek olyan élénken; talán a tavasz teszi vagy a békák megjelenése, amelyek mindig a régi gyűjtési hajlamot ébresztik fel bennem. Az egyetlen dolog, ami mégis visszatart attól, hogy gyűjtsem őket, az a tény, hogy itt senki sem tiltja."
(Jean Webster: Nyakigláb Apó)

Julie Powell: Julie & Julia - Kalandjaim a konyhában

Julie egy harminc év körüli lány, férjével, Erickel, 3 macskájával és egy kígyóval (majd később rengeteg kukaccal) él egy lepukkant newyork-i lakásban. Munkája monoton, minden napja egyforma. Nem tudja, mit kezdjen magával, és mivel még semmit nem bizonyított, úgy érzi, egy senki. Éppen szüleinél gondolkozik egy kávé fölött élete értelméről, amikor pillantása megakad egy régi szakácskönyvön, a Francia szakácsművészet felsőfokon-on, Julia Child művén. Amikor később bevásárol az aznapi vacsorához, rájön, hogy akaratlanul is az első recepthez, a póréhagymás krumplileveshez vásárolta meg a hozzávalókat (megjegyzem, egyszer én is kipróbálnám, csurgott a nyálam, miközben ezt olvastam...). A leves fantasztikusan sikerült. Ekkor határozza el, hogy egy év alatt megfőzi a szakácskönyv mind az 524 receptjét, kockára téve ezzel ép elméjét és a házasságát (amivel szerintem végig semmi gond nem volt, Julia főzött, Erick pedig lelkiismeretesen mosogatott minden nap, ha nekem ilyen pasim lenne:D). Főzési kalandjaihoz egy blogot is indított, ahol minden nap megírta aznapi sikereit, kudarcait, csalódásait egy-egy recepttel kapcsolatban.

Fantasztikus volt a könyv, igazi kikapcsolódás, megnevettetett, ellazított. Julie - ahhoz képest, hogy rengeteget káromkodott - szeretnivaló teremtés, kicsit magamat is megtaláltam benne. Egyszerű átlag feleség, emberi problémákkal, sok-sok baráttal. Igaz, kicsit szájbarágós volt a minden oldalon megtalálható "én ezt úgysem tudom befejezni, nem tudok ennyi receptet egy év alatt megfőzni, különben is egy senki vagyok és Erick úgyis elhagy, gyerek nélkül fogok megöregedni" monológ, de ezt kárpótolta a rengeteg vicces emlék, történet, a sokbarátos hangulatos vacsorák. Tulajdonképpen még tudnék pár évet olvasni belőle, már most hiányzik, hogy vége. De hát ez van. A terv csak egy évre szólt. Egy kicsit hiányoltam belőle a sztorikat Julia Childról. Igaz, volt pár levélrészlet, amit Julia férje, Paul írt testvérének. Julia 37 évesen tanult meg főzni, mert otthon, egyedül, gyerek nélkül nem tudott magával mit kezdeni. Szívesen elolvasnám Julia életrajzát is.

De ki is volt Julia Child?
Child amerikaiak százezreit vitte be a tűzhely mögé, főzési divathullámot indított el, ezzel a 70-es években induló amerikai gasztroforradalom egyik előfutára. Akik addig dobozos készételeken és hamburgeren éltek, hatására hirtelen elkezdtek francia omlettet és beuf bourgignon-t főzni. Érdemes belenézni főzőműsorainak néhány pillanatába: a mai tévéműsorok többségétől teljes mértékben eltérnek, mégis kifejezetten élvezetesek. A műfaj mai karakterjegyeivel szemben Child szépen, komótosan, sietségtől mentesen kavargatta az ételeket, fizikailag és mentálisan is kimerülve a műsor végére a nagy munkában: a főzés örömének izzadságcseppei a hitelesség forrásaként szolgáltak.

Még több információ itt található.

A könyvet páromtól kaptam, csak úgy, ajándékba. Ezért is jelent nekem olyan sokat, semmi alkalom, csak tudta, hogy nagyon szeretném elolvasni. Egyébként nem értem, miért a gyerekkönyvek között volt, ahányszor a könyvesbe mentünk, kézbevettem, és ahol kinyitottam, biztos hogy káromkodtak vagy szexről beszéltek.

Alig várom már, hogy megnézhessem a filmet, ott szépen ötvözik Julie kalandjait Julia életével. A főszerepeket Meryl Streep és Amy Adams játssza. Itt van pár kép a filmből, a port.hu oldalról.

Ilyet én is akarok!!!

161/5

Nöné és Évi is felkért erre a jó kis játékra, hogy koppintsam ide a most olvasott könyvem 161. oldaláról az 5. mondatot. Peti most tuti letolna, hogy miért olvasok már megint bele a könyv végébe, de mentségemre legyen szólva, hogy az még nem a könyv vége, és amúgy is tegnap a 160. oldalon fejeztem be az olvasást:)


Most éppen Lucy Maud Montgomery A kék kastély című regényét olvasom, és mitagadás, nagyon élvezem. Egy 29 éves lányról szól, aki addig teljesen jelentéktelen életet élt, senkinek sem volt fontos, és senki nem szerette. A születésnapján megtudja, hogy szívbeteg, és már csak hónapjai, rosszabb esetben hetei vannak hátra. Ezért eldönti, hogy hátralevő napjaiban csak magára fog gondolni, és mindent kipróbál, ami eddig kimaradt az életéből. Imádom. Ahogy imádom Anne Shirleyt, Marillát, Rachel Llyndet, Sarat, Felicityt, Felixet, Hatty nénit, Oliviát és Jaspert, Avonleyt, a Princ Edward szigetet... Már sokadszor nézem a Váratlan utazás sorozatot is, most épp újra az első évadnál tartok...

Nade nem is ezért írom ezt a bejegyzést, hanem a játék miatt. Szóval az 5. mondat a 161. oldalról:
"Biztos volt abban, hogy Doss el lesz ragadtatva, ha meghallja."
Hát nem túl érdekes mondat, de én tudom, hogy mitől lesz elragadtatva:D (mivel nem bírtam tovább, és beleolvastam, brrrr:S)

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

A történet az 1900-as évek elején játszódik és egy fiatal lány életét mutatja be, akit egy szegény kis faluból nővérével együtt eladnak Kiotóba, a Gion negyedbe gésának. Az akkor még Csijo nevű 9 éves lány egy egészen más világba csöppen, ahol a nők gyönyörűen kikészítve, csodálatos kimonóban és legyezővel sétálgatnak az utcákon. Csijónak nagyon szép szürkéskék szeme van és már fiatal korában is kecses, szép kislány, ezért úgy gondolják, hogy különleges gésa válhat belőle. Beíratják ezért egy gésanevelő iskolába, de szökési kísérlete és gyakori összetűzései miatt az okija idősebb gésájával kiveszik az iskolából és szolgának nevelik tovább. Egy rosszul sikerült nap után a folyó partján sírdogál. Itt találkozik az „elnökkel“, aki éppen gésákkal sétálgat. Csijóra hatalmas benyomást tesz, és úgy dönt, hogy ha az az egyetlen mód, hogy az elnökkel legyen, ha belőle is gésa lesz, akkor megtesz mindent, hogy azzá is váljon.

A könyv tipikusan az az olvasmány volt, amit minél lassabban olvastam, hogy tovább élvezhessem. Tökéletes betekintést nyújt a keleti kultúrába, részletesen bemutatja a teaszertartásokat, a gésa öltözetét és „kikészítését“ és azt, hogyan szórakoztatják a férfiakat. Megtudjuk, hogy egy gésa nem lehet szerelmes bárkibe, és a mizuage (a szüzesség) elvesztése sem történhet bárki által. Annak van a mizuagéra joga, aki a legtöbbet kínál érte. Egy gésa egyéb szolgáltatásait is csak az élvezheti, aki a dannája (eltartója) lesz. Természetesen danna sem lehet akárki, csak az, aki a legjobb feltételeket nyújtja a gésáért cserébe, tehát minél többet fizet az okijának. Csak ajánlani tudom ezt a könyvet, főleg azoknak, akiket érdekel a keleti kultúra.

A könyvből film is készült, nézzétek meg!

És akinek ez még nem elég, Évi turmixadagjában találtam erre a kötött gésára:) A leírás itt található.