"Másállapot" és otthonalakítás

A terhesség szó annyira nem illő ide... Egyáltalán nem érzem (még) tehernek, imádom azt az érzést, hogy bárhova megyek, nem vagyok egyedül, a baba mindig velem jön:)

Tegnapelőtt éjjel Peti bátyjáéknál aludtam át. Miután reggel picurom megetetett velem 5 db pirítós kenyeret (két zsíros-májas-hagymásat, mindjárt utána három nutellásat), azzal a szent elhatározással mentem vissza a lakásra takarítani, hogy ha találok egy darab papírfecnit, a kenyérpirítót felveszem a karácsonyi kívánságlistámra. Bár papírfecni egyáltalán nem került elő, az az egyetlen használatban volt a WC tapétázásánál, három hatalmas zsák 2010-ben lejárt száraz kaja kipakolása közben találtam egy használatlan 1993-as évjáratú Rowenta kenyérpirítót. Minden vágyam így teljesüljön:)) Ráadásul miután éppen azon filóztam, hogy elfogyott a csomagolópapírom a szekrény kitapétázáshoz, abból is találtam annyit, amennyi háromszori tapétázáshoz is elég.

Egyébként WC kitapétázva (napszemüvegben kell bemenni, olyan világos lett, szőnyeget is vettünk, de nem érdemes még lerakni, míg festékkel futkároznak a lakásban), nappali kifestve és parkettázva. Holnap bekötik az internetet és tévét, Peti kedd estig még táborban van, de utána lerakja a parkettalistákat is, hozza az új függönyöket, és végre be lehet költözni a nappaliba. Már nagyon várom, hogy legalább egy szoba kész legyen:) Valahogy mindig azt álmodom mostanában, hogy a babó túlságosan elsieti az érkezést, és semmivel sem leszünk készen...

A másállapotban az nagyon jó, hogy minden nap tudom, ülni fogok a buszon. Csak felszállok a buszra, nézek két pillanatot bambán, és mindjárt szólnak, hogy tessék csak leülni, kislány. Persze általában anyuka-kinézetűek az illetők, a fiatal srácok úgy csinálnak, mint aki senemlát, senemhall.

A másállapotban az nem jó, hogy 8 évi folyamatos együttlét után annyira tud hiányozni VALAKI, hogy 2 napi szalmaözvegység tudatában képes vagyok este fél 6-tól 11-ig folyamatosan bőgni:(♥♥♥

Lakásprojekt 3. - Befejező rész

Nem is tudom, hol fejeztem be a múltkor. Alig telt el pár nap a kezdetek óta, és mi már az új lakás adta örömöket "élvezzük"... Talán túl hamar is sikerült mindent elintézni, mert egyelőre nem tudom magamban helyre tenni a dolgokat...

Eléggé sürgetett az idő, hisz valamiért nem tudtunk megegyezni az albérlet tulajdonosával, mikor hagynánk el a lakást. Elejétől fogva augusztus elsejétől hirdetett mindenhol... Mindegy, túltettük magunkat rajta, ha sikerül átköltöztetni a bútorokat és holmikat, akár párom bátyjánál is meghúzhatnánk magunkat.

Aztán valahogy begyorsultak az események. Pedig szerintem nem is nyomakodtunk sehol, csak hagytuk, minden menjen úgy, ahogy kell. Gyorsan elérkezett a hónap végi utolsó hétvége, és mi megkaptuk a kulcsokat, hogy legalább a bútorokat átvihessük. Rendes emberek ezek, gondoltuk... Ekkor jött az első sokk, hogyan tudtunk egy szoba-konyhás lakásba ennyi holmit felhalmozni? Igyekeztem én szelektálni is, de már nem maradt sok időm, energiám, úgyhogy bedobozoltunk mindent és már ment is a másik lakásba. Szerencsére nem kellett sokat hurcolkodni, kb. 300 méterre költöztünk csak. Vasárnap estére jól kifáradtunk, de átköltöztünk.

Két napig aztán eléggé spártai körülmények között - egy ággyal, tévével, nyuszival "felszerelkezett" lakásban éldegéltünk. Fizikailag nem hiányzott semmi a boldogságomhoz, gondoltam is, mennyi felesleges holmink volt, szinte mindent ki lehetne dobni:), de másnap már lelkileg eléggé megviselt a szeretett és minden nap látott holmik hiánya. Nyuszi is kereste a bútorokat, a kanapét, az íróasztalt és a székeket, ahova mindig fel szokott ugrani pihenni. Csak úgy körözött a lakásban, nem tudta, mitévő legyen. De azért talált egy csomó új helyet, ahova kidőlhetett:)

A hónap utolsó napján már fel voltunk készülve arra, hogy párom testvéréhez költözünk. Erre hívtak minket, hogy kettőkor aláírhatjuk a szerződést, és valószínűleg a kulcsokat is megkapjuk. El is mentünk a bankba, ott először találkoztunk a tulajdonos sráccal. Mondanom sem kell, olyan "felépítésű" volt, hogy inkább hónapokig meghúzódtam volna sógoréknál, mint hogy meg merjem kérdezni, költözhetnénk-e esetleg még ma:) Szerencsére az ingatlanközvetítő csajszi nem volt olyan betoji, és a srácnak mindegy volt, mikor megyünk. Épp csak befejeztük a kései ebédet, már hívott is a csajszi, hogy fél ötkor átadják a lakást és a kulcsokat, de még menjünk előtte az irodájába a papírokért, mert ő nem tud jönni. Jó kis nap, 6-ra jött volna a srác, aki helyünkre költözik, szintén át kéne adni a lakást... Pontosan fél 5-kor beestünk az új lakásba, itt ért a következő sokk, úristen, mikor fogjuk magunkat ebből a kupiból kivakarni? 6 körül haza is értünk, de még egy csomó cuccunk ott volt a régi lakásban, mire azt átcipeltük és aláírtuk az átadásról a papírokat, volt már fél 9 is... Átugrottunk sógorékhoz megfürödni (még másnap sem volt időm kitakarítani a fürdőszobát:)) és bespájzolni a hűtőben tartott holmikat (még most sincs hűtőnk)... Egy csomó cucc, bútor, kaja maradt a lakásban, amit megörököltünk. Van egy jókis dupla ágy is, úgy döntöttünk, azt megtartjuk, csak veszünk bele új matracokat. Úgyhogy addig a régire raktunk egy ágytakarót, arra rá a saját régi kisebb matracunkat, úgy alszunk még ma is...

Én nem tudom, mivel telnek mostanában el a napok... Egyszerűen csak nézegetjük a nagy kupit, és nem haladunk semmivel. Minden nap tele vagyok energiával, tervezgetek, rendezkedek, mire este hazaérek, már rámtör a depresszió, és nem tudom, mit csináljak ellene... Kiborít minden, amihez hozzányúlok, takarítani próbálok. A WC szaga, ill. az illatosító bűze elviselhetetlen, de nem volt gumikesztyűm, hogy ki merjem cserélni. A csapok kicsit vízkövesek, a kádba alig csordogál a melegvíz, és fogmosás, fürdés után Peti jár utánam elzárni a csapokat... A függönyök rémisztőek, az ablakok kívülről homályosak, olyan koszosak, a hálószoba szőnyege meg hihetetlenül ronda... A kád viszont ahhoz képest, hogy öreg, elég jó állapotban van. Úgy gondoltam, ha már most nem építsük át a fürdőszobát és WC-t, és mivel Petiék lakása épp ugyanolyan felépítésű, mint a miénk, legalább legyen olyan, mint a megszokott, azaz próbáljuk úgy berendezni a fürdőt, mint ahogy náluk megszoktuk. Így a villanykapcsolókat tegnap Peti meg is fordította, most fordítottan működnek, de legalább nem ég a villany mindkét helyiségben egész éjjel, mert más kapcsoláshoz vagyunk szokva:)

Mióta beköltöztünk, nem is voltunk nagyon sokat otthon. Szerdán elmentünk az Ikeába matracokat beszerezni és valamiért csak este 10-re értünk haza, csütörtökön a tévét és internetet intéztük - a srác valahogy be volt lassulva, pénteken pedig irány haza anyuhoz, hogy egy kicsit pihenjünk is. Azért szombaton megvettük az új függönyöket, anyu a héten megvarrja és jövő hét kedden Peti hozza is fel Pozsonyba. Vettünk még három szobára való parkettát, új tükröt a fürdőszobába és új csapokat is. Ma a párom elkezd festeni és parkettázni a bátyjával, remélem azután már minden szebb és jobb lesz, mint most. Mivel nem nagyon tologathatok, pakolhatok, én a lakás "fenntartásáról" gondoskodom, villany már elintézve, gáz is folyamatban, és a lakbér van még hátra, csak ahhoz kell a tulajdonlevél. Próbáltam takarítgatni is a konyhát, mivel arra most nem lesz pénz, hogy átépítsük, de elakadtam a mosogatónál, ugyanis jócskán be van dugulva a lefolyó... Nyuszika is depis még egy kicsit, aki jól elvan, az a babuci a pocakban, na neki aztán minden mindegy, diszkózik így is minden éjjel. Aminek persze örülök:))

Jó volt most kiírni ezeket a gondolatokat... Remélem pár napon belül már nem látom ilyen sötéten a helyzetet, és a lakásprojekt helyett egy újba kezdhetek, aminek a címe "Lakásból otthont" lesz. Például:)

Peti panaszkodik, hogy ez kimaradt:D Múlt héten, munkában csetezés (ejjej, bizony-bizony, de mentségemre legyen szólva, nagyon sokat dolgozok, és kell az, hogy Petivel beszélgessünk is közben, ha van miről...)

(2:12:53 PM) christine : most epp a nemet "levelezotarsnommel" mailezek pont a lakasrol (eredetileg munkaügyben, csak most írtam meg azt is a német kolleganőnek, hogy anyaságira megyek októberben, aztán elkezdtünk minden másról levelezni)
(2:14:23 PM) christine : mi a poskladat nabytok nemetul? (összeszerelni a bútorokat)
(2:15:06 PM) pumu: schufli eingemachen zusammen
(2:15:39 PM) christine : huleeeeeee
(2:15:51 PM) christine : zusammen amugy jo

Szere-szere

Ezt a képet az előbb kaptam a páromtól:))

Egy kis szigetecske Horvátországban.

Én is szeretlek:))

Ezmegaz

Teljesen karácsonyi hangulatba kerültem ma... Szépen hull a hó (na jó, szakad), már letudták az első "Last Christmas"-t a rádióban, kinyitottam az első ablakot a garnstudios adventi naptáromon. Vettem egy jó vastag svájci sapit is magamnak. Még keresem az ezévi decemberi télies hangoskönyvet. Semmi sem jut az eszembe... De szétnézek még a MEK hangoskönyv szekciójában, hátha a Karácsonyi éneken kívül akad más is.

A hétvége egész jól telt, ráadásul plusz két nap szabit is kivettem, úgyis van még tíz nap szabim az ezévi 20-ból, januártól márciusig pedig megint nem mehetek majd szabira... Szombaton reggel fodrásznál jártam egy kis melírfrissítésre, aztán elmentünk az anyuval szavazni (polgármester-választások voltak). Este, egy kis izgalom után eljutottunk Győrbe is, a Harry Pottert néztük meg, mi mást:) Két héttel előre le voltak már foglalva a jegyek, az utolsó sorba, középre, tökéletes helyek. Indulás előtt jött rá a Peti, hogy véletlenül vasárnapra foglalt jegyeket:D Mivel jött az unokatesóm is, akinek hétfőn már sulija volt, gyorsan rendeltünk még aznapra jegyeket, úgyhogy az első sorban izgultuk végig Harry kalandjait. De a film nagyon tetszett, megérte megnézni az első sorból is! Anna felvette a HP-s karkötőjét, mert hogy azt állítólag muszáj:), film után pedig kölcsönadott két könyvet, a Bogárd Bárd meséit és a Ki kicsoda Harry Potter világában-t. Tegnap az utóbbit el is kezdtem olvasni, hát Bellatrixról nem tudtam meg semmi újat, de a Harrys hangulat, az tökéletes:)

Hétfőn csinosra sikáltam a mosógépet, kivettem, és fogkefével végigdörzsöltem a mosószer adagolóját, aztán fél liter ecettel elindítottam egy 95°C-os programot, a fogkefét pedig egy kecses mozdulattal visszatettem a pohárba (najó, nem is). Tegnap azt hittem, el is rontottam ezzel a gépet, mert amikor mostam, épp nem volt nyomás a vízvezetékekben (amiről persze nem tudtam előre), így egyfolytában hibát jelzett a gép. Olyan jó érzésem volt a sikálás után, végülis élveztem csinálni. Egyáltalán nem biztos, hogy én normális vagyok:)

Végre befejeztük a Lostot is, hát nem vagyok oda meg vissza a befejezésért... Valami nem ül, tele vagyok még mindig kérdőjelekkel. Azt hittem, valami oka is lesz annak, hogy összegyűjtik az embereket egy templomban, de nem...


Aztán a Dr. House 6. évada is lement... Meg a DVD-jeinket is rendszereztem végre, most már tudom, milyen filmjeink vannak, és hol keressem. A megnemnézetteket külön raktam egy dobozba, hát van benne vagy 25... Tegnap meg is néztem belőlük kettőt, az Időutazó feleségét és a Jane Austen magánéletét, nagy élmény volt mindkettő. Viszont rá kellett jönnöm, hogy a DVD lejátszónk leszolgálta az éveit nálunk, kénytelen voltam Xboxon keresztül videózni, na az is eltartott egy ideig, míg rájöttem, hogyan kell elindítani a filmet:)


Ezt majdnem kifelejtettem, pedig szuper film volt szintén: Ellenség a kapuknál.

Olvastam is rengeteget... De valahogy rossz érzéseim vannak... Egy olyan kétkötetes regényt vettem a kezembe, ami már az első kötet felétől nem érdekel, de valahogy nem tudom letenni. Olyan lelkiismeretfurdalás-félém van tőle... Nem bírok félbehagyni egy könyvet sem, ezt soha nem is tettem, csak az Egri csillagokkal (bár ötödszörre azért kiolvastam). Ebben az évben meg már ez lenne a harmadik könyv, nem tetszettünk egymásnak a Dorian Gray arcképével és a Gaudi-kulccsal sem. De erőt veszek magamon, és félbehagyom a mostanit. Egy millió jó könyv vár még rám, otthon is a könyvespolcomon van egy rakás. Ha tovább folytatom a könyvet, attól nem lesz jó érzésem, és nem lesz meg az olvasás élménye, nem igaz? Acch, hagytatok már félbe könyvet?

Színeket akarok!

Lassan befejezem a lovakat. Úgy gondoltam, a következő hímzésem nem valaminek a befejezése lesz (pedig van még pár dolog a hímzősdobozomban), hanem valami új, valami színes:) Bogitól kaptam PIFre szép csillámos anyagot, arra szeretnék most böködni. Segítsetek, mi legyen az?

Talán egy kis orchidea?

Vagy Nora Corbett? Nem csillámosra, erre az anyagra valószínűleg nem férne...

Vagy netán Nimue? Bár ezek a képek is egy kicsit barnák...

Ezmegaz

Akarjátok tudni, mit rejt a Laucicától kapott kincses ládikó? Egy igazi kölcsönkincset, amit legjobb barátnőmtől kaptam, és Peti fogaival húzott fel a csupasz fehér lábamra egy rakás ember előtt. Nagyon remélem, hogy a bugyim nem villant ki közben:D

Befejeztem az utolsó Somebunny nyuszit is, már csak az összevarrás van hátra. Persze még anyagokat sem vettem hozzá... Szeretném még a júliusi tábor előtt összevarrni és postára adni, mert személyesen már nem jutok el a babához nyár végéig... Így is félek, hogy már kicsi lesz neki, még csak 4 hónapos lesz a baba, de már a 70 centi felé nyúlik. Szerintetek egy 1,5 x 1,5 méteres takaró (vagyis szőnyeg vagy micsoda) elég egy ekkora babának? Bár ha kicsi lenne, igazi takarónak még elmegy.

Ez pedig anyu (ha jól számolom) ötödik képe. Kb. egy-másfél éve kezdte a hímzést, én az öt évem alatt ennyit nem hímeztem. Már a hatodik kép is keretezésre vár. Mondjuk ha valaki nem kontúrozik:P

És végre találtam szőrös fonalat Győrben, már régen meg szerettem volna csinálni ezeket a manókat is karácsonyi díszként, de nem volt szakállnakvaló. Per pillanat nincs karácsonyi hangulatom, úgyhogy halogatom a manókészítést...

Holnap Gödöllőre megyünk hosszú hétvégézni. Bár nem akartam vinni magammal hímeznivalót, elkezdtem egy fehér tigrist Peti kérésére, és mivel minden 10 öltés után megkérdi, mikor lesz már kész, muszáj magammal vinnem:) Remélem jövő héten már mutathatok valami haladást.

Ilyen nincs...

... halálra unom magam munkában:( Egyszerűen nincs mit csinálnom, amit meg csinálhatnék, azt nem tudom, mert valaki előttem úgy elb.....ta a könyvelést, hogy egy számlával sem tudok dűlőre jutni... Hátam mögött irathegyek, nincs több polc, ahová elraktározhatnám őket, új polcokra nincs pénzünk, helyünk sem lenne. Próbálok németezni, de mindig elkalandoznak a gondolataim a Making Love felé, hogyan is applikálhatnám fel legszebben arra a valamire, ami ugyebár ajándék lesz. Már munkát is kerestem, de angolul nem tudok, csapatot vezetni sem tudnék, és különben is, könyvelést nem akarok már csinálni, azon kívül meg semmihez sem értek. Már a második könyvet olvasom, rekordokat döntögetek aknavetésben és solitaire-ben. Kolleganőm meg csak néz, hogyhogy nem tudom magamat elfoglalni. Hogyhogynem. Nem vagyok én unalomhoz szokva.

Azt hiszem, holnapra felállítok egy stratégiai tervet magamnak, pontról-pontra, mikor mit fogok csinálni. Ha úgy sem fog menni és munkát sem találok, Dunának megyek... Ha még nem fog az árvíz elérni az irodánking. Grrrrrrrrr, utálok unatkozni, utálom magamat, ha unatkozom!!!

Ezt csak azért írom, ...

... mert szerintem én egy balek vagyok, és üldöz a balszerencse. Mondjuk a dolog már nem hoz lázba, túltettem magam rajta. Viszont csak én lehetek ilyen szerencsétlen:)

Történt ugyanis, hogy tegnap elmentünk egy bevásárlóközpontba az Ikea tőszomszédságába. Találtam olyan szép hímzett ikejás párnákat, hogy ihajj... Ilyeneket:

Nade nem ez a lényeg, nem vettem semmit... Amikor visszamentünk szegény Tütühoz, akkor láttuk, hogy valami hajléktalan forma srác kószál az autónk körül, vajon mit akar ez? Mire odaértünk, kiderült, hogy a srác nem is hajléktalan, csak nem tud parkolni:( Jó hosszan meghúzta az autó oldalát, és egy kicsit még be is horpadt a kaszni. Persze egyikünknél sem volt biztosítós papír, meg amúgy sem értettünk még a dologhoz, úgyhogy csak leírtuk a srác adatait és biztosítószámát (most már okosabbak vagyunk, az ő biztosítójába kell menni). Namármost az én balekságom ott kezdődik - és tuti senki a világon nem került ilyen szituba, csakis én, hogy én olyan jókis köztes időszakban vagyok, hogy már enyém is az autó és nem is. Ugyanis május harmadikán mindent szépen kifizettem, de a lízingcuccos officiálisan még 27-éig tart, és az új papirokat is csak akkor kapom meg, és a biztosítást is akkor írathatom át magamra. Hát velem nem könnyű az élet:) Ahelyett hogy a szervizben simán az én nevemre állíthatnák ki a számlát, még a lízingtársaságra kéne, és a biztosítást is nekik utalnák elsősorban, és csak azután kapnánk mi vissza... Ezeknek tudatában érdemes egyáltalán azt a kis horpadást - mázolást kijavíttatni? Mert abba már beletörődtem... De abba nem tudok, hogy ilyen szerencsétlen eset vagyok:D

Szolgálati közlemény

Csandinak már elküldtem, de akit még érdekelne a manó mintája magyarul, jelentem lefordítottam és szívesen átküldom.

Szép hétvégét mindenkinek!

Lassan, de biztosan visszatérek...

...és ígérem, alkotgatni és mutogatni is fogok!!!

Kaotikus volt ez a hónap, rengeteg munkával, adóbevallással, statisztikákkal, adóhivatalos-internetoldal-nemműködéssel, internet- és tévékieséssel, szemfáradtsággal, de jelentem, kész vagyok! Átvitt- és fizikai értelemben is:)
Amint visszakapom szemem világát, újra nekiveselkedem a munkának, mert ezalatt az egy hónap alatt egy nagyseggűnyuszi fél seggét sikerült csak kihímeznem, kontúr nélkül, pedig a kis Tóbiás, akinek készül, már egy hónapja a világon van.

Terveim, akár a tenger... Tegnap már keresgéltem is a mintáim között, mert muszáj valami kulcstartó csomagocskát készítenem, mert hiába apró már a táskám, sohasem találom meg pont azt a kulcsot, amelyiket szeretném (mert 4 kulcscsomóm is van). És ha már egyet nem találok, ne találjam az egyiket sem címszó alatt egy kistáskába szeretném őket rakni, amire egy kulcsos mintácskát képzeltem. Úgy emlékszem, volt nekem egy kulcsos samplerem, de sehol sem találom. Ráleltem viszont a Cross Stitcher áprilisi számára, jobbnál jobb mintákkal! Többek között egy Michael Powell képet muszáj lesz elkészítenem, Greek Island, majdnem ugyanaz a kép, mint a könyvjelzőmön, aztán két nasseggű nyuszi, amit még nem ismertem... Meg jó lenne már befejeznem valamelyik takarómat, hímzettet vagy kötöttet, az mindegy, meg szeretnék én egy kendőcskét is, őszre /addig talán elkészül/.

Apropó, nem tudja valaki, milyen típusú fonalak kellenek a Thomas Kinkade képekhez? Anyu szeretne egyet hímezni, de nem tudjuk átváltani a fonalakat. Minden szám 4-jegyű és hatossal kezdődik...

Köszönöm Mónikának, hogy gondolt rám, és igérem, ezután többet fogok írni. Tőle kaptam ezt a két díjat, köszönöm szépen!


Jöhetne már a párom, még mindig munkában dekkolok és éhenhalok. Peti, ha olvasol, akkor gyere már!!! Minek annyit dolgozni:) (bagoly mondja verébnek...). Majd holnap jövök 1, azaz egy darab képpel.

Murphy mindenhol ott van???

A szlovák hokicsapat egy meccs kivételével mindig reggel 6-kor kezdett játszani. Tulajdonképpen fel sem kellene kelnünk és a tévét sem kéne bekapcsolnunk, drága szomszédunk valószínűleg úgy gondolja, a lépcsőházban senkinek sincs tévéje, és gondoskodik a tájékoztatásunkról. Ma miután hajnalban kivittem Tofut a fürdőszobába, hogy ne halljam a hangoskodását, nemsokára arra ébredtem, hogy a svédek ellen 2:0-ra vezetünk. Ami persze szuper, de van ébresztőórám is...

Nagy nehezen felkeltem (megjegyzem, július óta először időben!!!), és míg munkába készülődtem, bekapcsoltam a tévét és most már képekben is követtem a hokit. A szomszédtól így is hamarabb tudtam meg, hogy újabb gólt lőttünk:) A második harmad végén 3:2-re vezettünk, akkor indultam el hazulról.

Gondoltam, végighallgatom a harmadik harmadot az alatt a fél óra alatt, míg bejutok munkába. Nagy nehezen rájöttem, hogyan működik az mp3asom rádiója, és még egy lengyel kolbászos műsort is sikerült meghallgatnom. Megtudtam, hogy a szlovák kolbász a legfinomabb - azért én a magyart jobban szeretem:) És azon is volt időm elmélkedni, hogy amit otthon készítünk, az szlovák-e amiatt, mert szlovákiai malacból van, vagy magyar amiatt, mert magyar anyanyelvűek készítették? Azután végigizgultam az utat. Kb. 20 perc után át kell szállnom egy villamosra, ritkán találkozni szoktam rajta egy kolleganőmmel. Azon izgultam, csak most ne találkozzunk, mert akkor nem hallgathatom a hokit tovább. Na ki volt az első, akit megláttam??? Hát persze hogy a kolleganőm... Amúgy szeretem meg minden, de most valahogy nem jött be a randi:) 2 megállóval később leszálltunk, és különváltunk, hogy nekem reggelit kell még vennem (persze azonnal fülembe dugtam a dugót, nade nem olyan egyszerű ám a dolog, újra kellett keresnem a rádióadót...). Fél füllel vettem magamnak egy kis reggelit, és amint kiléptem az ajtón, lemerült az elem!!! 3 perc volt hátra. Végigrohantam azt a 200 métert, ami még hátravolt, és ahogy beléptem az épületbe, vagy 15 ember állt a portánál a tévé előtt (amit a portások csak éjjel és hétvégén nézhetnek) az igazgatónkkal egyetemben. Hát akkor már én is beszállok, nemde? Nyertünk 4:3-ra:) Szombaton éremért harcolunk!!!

Én pedig ezek után minden este feltöltöm az mp3-amat és ha valami fontos "hallgatnivalóm" lesz, azért sem kelek fel időben!!!

Az már milyen vicces...

...hogy éppen az a pasi, aki átvette tőlem ma a könyvelést, elhív a saját cégébe dolgozni:)
Gyorsan lefénymásoltam ma pár cuccot, kinyomtattam pár táblázatot, mert persze azt is az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy ma jönnek átvenni a könyvelést. A főnök lájtosan elhúzott mindjárt a találkozó elején, úgyhogy nem hallhatta a sok dicséretet, milyen jó alkalmazottja van, milyen szépek a táblázataim, és milyen hatékonyan átadtam nekik a könyvelést, mindjárt kezdhetnek is dolgozni. Azt persze nem tudja, mennyit "káromkodtam" az utolsó napokban:)) Persze én olyat nem szoktam. Ugyebár. De a munkaajánlat jól esett. Csak hülye lennék elfogadni:D

Ma amúgy egész nap porondon voltam, alig könyveltem valamit, főnök egyfolytában magához hivatott. Egy új céget kapok, ahol bár csak kisegítő leszek, de hetente egyszer el kell majd mennem a város másik végébe lekönyvelni pár számlát. Valami újdonság. Szuper.

Ma tütü szervizbe ment, jókis 510 eurót költöttünk rá, de hát már 3 éves a kicsike és benne van vagy 100ezer kilométer... (enyém abból kb. 1000:) Amúgy "halasztó-napot" tartok, kiváncsi vagyok, mennyi mindent csinálok meg ma (és mit), mert még mindig munkában dekkolok...

A 2009-es év margójára

Végre sikerült nekem is összebarkácsolnom Photoshopban, mi mindent fejeztem be 2009-ben. Ezek nagy része még így is csak félkész munka, a Somebunny nyuszikból majd játszótakaró lesz, a lusta projektemhez is még csak alig-alig van kész hímzés, és a virágos terítő sincs még teljesen befejezve. Remélem ebben az évben már mindhármat befejezem.

Most vettem észre, hogy egy Somebunny nyuszi lemaradt, már nem tudom pótolni, nincs kedvem elölről kezdeni az egészet. Akkor ezért kellett egyel több epret felrakni:D Ezen kívül kötögettem még pár színes négyzetet is, azokról fotó nem készült, de már van belőlük 117 darab. Ezt is jó lenne befejezni már...

Szóval a kis kollázsom plusz egy kép:

Összességében nagyon jól sikerült ez az egy év. Januárban felvettek az Ikeába, de inkább nem mentem, és szerintem jól is döntöttem. Februárban megkaptam a jogosítványomat, bár még nem igazán tudok vezetni. Márciusban negyed évszázados lettem... Áprilisban kipihentem az első negyedéves fáradozásaimat. Májusban eljegyeztek:) Júniusban megnősítettem a bátyámat is:) Júliusban külön költöztünk Petivel, most már édeskettesben éldegélünk. Augusztusban beíratkoztam a könyvtárba. Szeptemberben elmentem (volna) felvételizni, de rossz helyet adtak meg. Októberben rájöttem, hogy az a suli nem is nekem való. Novemberben Eclipse olvasása és New Moon megnézése, forksi hangulat... Decemberben pedig mindig volt mit csinálni, sooksook ajándékkal lettem gazdagabb (és még egy céggel, amit könyvelhetek). Ma meg már január van, és biztos valami új, jó dolgok várnak rám. Nem fogadkozok, mert úgysem jönnek be a fogadalmaim, de azt megfogadom, hogy ez az év sem lesz különb, mint a tavalyi!!! Ámen.

Nyelvtörő

Csóri csiga csalán csúcsán cselleng, csalán csúcsát csipegetve leng fent. De a csalán nem tűrte, s csóri csiga csupasz csápját megcsípte.

Sűrű hétvége, giveaway-ek

Hétvégén Pozsonyban maradtunk kettecskén egy kis lazulásra. A lazulásom annyira jól sikerült, hogy fáradtabb vagyok, mint pénteken az egész heti munka után:)

Való igaz, jól kialudtuk magunkat, hiszen szombaton 11-kor, vasárnap pedig fél 10-kor keltem (amúgy nem vagyok ennyire hétalvó, sőt a hosszú alvások után általában rettenetesen fáj a fejem, ahogy szombaton is tette...). A hétvégém egyébként nagyon szerencsésen kezdődött, amit most talán nem részleteznék, inkább csak később.
A tervem az volt, hogy végre alaposan kitakarítok, és összeállítom a PIF ajándékokat. A hímzés részük ugyanis már nyár óta kész van, csak az összeállításukat halasztom napról napra. A blogokat olvasgatva láttam, hogy mindenki munkálkodott a hétvégén, aki nem, az épp az Eclipset olvasta. Nálunk Peti olvasott, és összvissz egy ajándékot sikerült összeállítanom (de legalább az nagyon tetszik:).

Szombaton elmentünk a könyvkiállításra, de hiába szeretem a könyveket, sőt túlságosan is vonzódom hozzájuk, a kiállítás egyáltalán nem jött be... Rengeteg ember minden standnál, még a címeket sem bírtam elolvasni... Gyorsan körberohantuk, majd inkább elmentünk egy bevásárlóközpontba ebédelni... Azért a frankfurti kiállítást egyszer megnézném:) Betévedtünk még a Hornbachba lábtörlőt venni a bejárati ajtónk elé, úgyis hamarosan jön a locspocsos idő. Este elkezdtem a takarítós ámokfutásomat, végre elpakoltam a kupimat a sarokból és szépen berendezkedtem az új kreatív szekrénykémben. Most már tudom, mit hol keressek, és készen állok egy új projektbe kezdeni:) Végül iratokat rendezgettem és jó párat sikerült is likvidálnom. Aztán elkövettem az egyetlen darab kreatív művemet, de azt most nem mutatom meg:)

Vasárnap aztán takarítottam mint egy robot, ha valamit megcsináltam, mindjárt találtam valami más munkát. A virágokat is lezuhanyoztam, nyári cipők szekrénybe elpakolva, kispárnák kimosva. Még a filmjeimet is elrendeztem, már tudom, mit nem égettem még ki:) De még hátra vannak az ablakok, a hűtő sem éppen az illatával vonz, és a hatalmas, 1,5*1 méteres erkélyünket is fel kéne takarítani. De a héten már nem vállalok több házimunkát, majd jövő héten, kedden úgyis ünnep van. Estére pedig meghívtuk Peti bátyját és barátnőjét egy kis waffel-partira és mozizásra. A Knowing másodszorra is nézhető film.

Az egész hétvégét pedig átjárta valami megfoghatatlan érzés, mintha valami érdekes változás lenne készülőben, talán én is végigfőzök egy szakácskönyvet? Julie Powell könyve hihetetlenül érdekes, vicces és magával ragadó, és igenis! meg akarok tanulni főzni!!!

Mivel más mutogatnivalóm nincs, mutatok hát pár képet néhány játékról, hátha a szerencsém péntektől még nem hagyott el:)

Jucuunál pl. zoknifonalakat lehet nyerni. Egyrészt régen ki szerettem volna már próbálni a zoknikötést, de nálunk nem találtam még zoknifonalakat, másrészt az a középső kékes-zöldes árnyalat nagyon tetszik.

Nem kell mást tenni, mint:

1. kommentet hagyni Jucuunál és az 1001 fonal blogjában
2. saját blogomban említést tenni a játékról, feltételeiről, határidejéről (november 14. éjfél, Jucuu vasárnap sorsol!)
3. belinkelni a két blogot.

Sok sikert magamnak:)

Ninánál már karácsonyi hangulat van, bár szinte már reménytelen, azért jelentkezek nála, gyönyörű ajándékokat lehet nyerni nála is! A jelentkezési határidő november 30. Szóval hajrá:)

Múlt hétvége:D

Egy-két ígért kép a múltheti selmeci hétvégénkről. Betsy, Selmecbányán most egyáltalán nem jártunk, a 8 km-re levő Štiavnické Bane nevű falucskában kempingeztünk. Bár szlovákból lefordítva inkább ennek a falunak kéne Selmecbányának lennie, a városnak, ami Banská Štiavnica, pedig Bányás Selmecnek:D

Szóval a csigaóvoda:

Szombat délután a faluban sétálgattunk. Rengeteg régi vityillót gyönyörűen átépítettek, több pedig roskadozik. Ez a feljáró tetszett a legjobban:

Tábortüzeztünk - illetve sokszor kint főztünk:

Hát a mostani hétvégénk is elég mozgalmas volt. Pénteken kihasználtuk még a jó időt, és ezen a nyáron először:) elmentünk a tóra fürödni. Szombaton esküvőre mentünk volna leselkedni, de ki gondolta, hogy esni fog és hideg lesz, természetesen nem vittünk magunkkal haza meleg ünneplőruhát. Úgyhogy inkább elmentünk Győrbe nyomtatót venni, de rájöttünk, hogy nálunk sokkal olcsóbb, ezért inkább itthon megrendeltük. Helyette megvettük Loundryt. Este NOX koncertre mentünk, ami borzasztó volt, mert a kihangosítás gagyi volt, néha üvöltött szegény Szilvi, amikor meg beszélt, akkor szinte nem is lehetett hallani. Dupla Kávé jött volna utánuk, de vagy 3/4 órát hangoltak, 3x elénekelték ugyanazt a nótát, bejelentették még, hogy ezt ma még egyszer el is játsszák, úgyhogy szépen szedtük a sátorfánkat, fájós derekunkat, és elvánszorogtunk dideregve az autóhoz. Irány hozzánk, ahol szintén falunap volt, és soook hatalmasat táncoltunk anyuval, unokatesóimmal. Nagyon jó volt. Mint a bátyámék esküvőjén:) Tényleg, végre meglettek az esküvős képek is, este rakok fel párat, végre "bevállalom" magamat én is...

Picur

Még egy utolsó bejegyzés mára:) Csak semmi kreatívkodás...

Anyuról tudni kell, hogy régebben ki nem állhatta a kutyákat, viszketett tőlük még akkor is, ha csak tudta, hogy a lakásban van egy kutya, de amúgy nem találkozott vele.
Namármost, mióta egy éve kertes házba költöztünk (hol van még az a kert? az udvar? a kerítés?), Picur a harmadik ebünk. A 7 hetes mütyür igazán a miénk, mert Csipi szomszédtól jött, de végérvényesen átköltözött, Kormi Csipi barátnője, nem kötnek hozzá tulajdonosi szálak, Picur viszont az anyué. Kis bolond beagle kölyök. De nagyon helyes! Még gondolkodunk a végleges nevén, anyunak az Acilpirin valahogy nem jön be... valamiért nekem hétvégéről csak tablettanevek jutnak eszembe, vajon miért?:)

Életjel és díj

Sziasztok!

Gyorsan írok ide egy bejegyzést, mert párom panaszkodik, hogy nem írtam semmit...

Tegnap szerencsésen hazaérkeztünk az egy hetes táborból, beszámoló később. Hazafelé megejtettünk egy szép kirándulást Bajmócon, beszámoló később képekkel. Szuper volt, csak nagyon kifáradtunk már a végére, és a fürdőkád, saját ágy is lelkesen hívogatott már, de hátra volt még 2,5 óra út Pozsonyba. Túl vagyunk a lagzin is, ami szintén nagyon jól sikerült, a felvételin is, amire végül nem mentem - nem az én hibámból - beszámoló szintén később. Átköltözködtünk, most már szépen össze is vagyunk pakolva, igaz még nem használtuk ki nagyon az új lakást, mert egy hetet voltunk csak ott a tábor előtt, de már most szuper... Beszámoló fotókkal - mikor is? Később:) Internetünk és tévénk még nincs, azért is lesznek bejegyzések csak holnap, mert a képeket még nem dolgoztam fel, azt ma délután fogom, és holnap jegyzetelek munkában:)

Mi is volt még? Jaaaa igen, díjat kaptam:) Méghozzá nem is akármilyet, One Lovely Blog Awardnak hívják, és Katica, Bogyimami, Dominika, Betsy és Soleil is meglepett vele, nagyon köszönöm mindegyikőtöknek! Bár igazság szerint nem nagyon érdemlem meg mostanában ezeket a díjakat, de úgy érzem, mára visszakerült minden a megfelelő kerékvágásba és lassan újra alkotásba kezdek. Bár ez alatt a két hét alatt szinte egy x-et sem böktem semmibe, délután összeszedem az összes félkész művemet és lefotózom őket, hogy azért lássam, csinálok is valamit:)


Most 7 embert meg kéne jelölnöm, akinek továbbadom a díjat, de már 3-szor végigért a díjazás. Azért muszáj mégis valakiket megemlítenem, ők azok, akikre türelmetlenül várok, hogy írjanak már, annyira szeretem őket olvasni. Ők pedig:

Katica - benne egy író veszett el, ha nem kettő:)
Ralina - csodálatosak a munkái
Dóra - mert egyszerűen nagyon bírom olvasni:) Ráadásul szintén csodákat művel a tűivel!

Még valamit! Még a tábor előtt kaptam kommentet egy kedves olvasómtól, aki szintén szlovákiai magyar, az emil címét is megadta, szeretnék neki válaszolni, de akkor nem volt időm a lagzi miatt, mostanra pedig kitörölte a kommentet... Ha magadra ismersz, kérlek írj még egyszer a kristina pont babicsova kukac gmail pont hu címre! Sajnálom, hogy megvárakoztattalak...

Mára ennyi, holnapra remélem hozok képeket is:)