Dimensions: Sheltered #3

Mivel a hétvégén meglepi-kirándultunk, nem nagyon volt értelme a hétvége után visszajönni Szencre, így Léván ragadtunk. Több kreatívkodnivalót pakoltam be magamnak, mert Panni mindig a nagyival akar ilyenkor aludni, Peti meg még szerencsére ügyesen elalszik.

Befejeztem ugye a szivárvány-fát, meghorgoltam egy tulipánfejet, amit majd később mutatok, egy fél kiscipőt csak úgy, mert megtetszett, de ami a lényeg, hogy újra hímeztem egy kicsit:) A tigriseket vittem magammal. Utoljára 2016 januárjában mutattam... Szegény kis hímzésnek mostoha élete van nálam, mindig ezt teszem félre, ha közbejön valami kreatív.

A héten azért picit belelendültem, megtaláltam hol járok, azután már elég sokat sikerült beleböknöm.

Fizzy Moon #2

Ez egy rendkívül kemény nap, és hol van még a vége... Talán épp ezért is döntöttem úgy, hogy engedélyezek magamnak 5 perc internet-időt, bárki sivalkodik is felettem, most bevettem a lesz@rom tablettát, bekapcsoltam a hokit, főztem egy teát, és most csakazértis felteszem ide a tegnap éjjel kontúrozott maci képét. Már csak a név hiányzik. Juhé, Peti már az ölemben, jön a következő kör.

Fizzy Moon #1

Amikor unokatestvérem felesége megosztott anyuval és velem pár Fizzy Moon mintát azzal a szöveggel, hogy milyen szépek, rögtön sejtettem, hogy egy pici "hátsó" szándék is van benne, szeretné kihímeztetni, de nem akar rákérdezni. Mivel aranyosak és kicsik ezek a minták, valamint színesek, ami már nagyon hiányzott a tigrisek hímzése közben, felajánlottam, hogy elkészítem valamelyiket, ha akarja. Rögtön rá is harapott az ajánlatra. Lányuk, Tamara június közepén lesz két éves, és egy kispárnát szeretne neki készíteni.

A hímzés tényleg csak pár órába tellett, szombaton kezdtem el, és tegnap estére lettem vele kész. Hátra van még a kontúrozás és a név kihímzése, amihez valami jó kis betűtípust kell még keresnem.

Hímzett húsvéti tojás #3

Húsvét vasárnap elkészítettem a tojást. Sajnos nem úgy sikerült, mint ahogy elképzeltem, jó is, hogy ilyen rossz a fénykép minősége:) Ugye kivágtam a négy hímzést, de amikor felragasztottam a tojásra, akkor vettem észre, hogy nem fedi az egészet, és ezen sajnos a szalag sem segített. Sokat gondolkodtam, hogy feladom az egészet, az ilyen pici dolgok, hímzés aplikációk nem az én világom, de Peti mondta, hogy csináljak még egyet, úgyhogy később megpróbálom.

Hímzett húsvéti tojás #2

Mostanában beköltöztünk a hálószobába, a nappaliban csak akkor vagyunk esténként, ha vasalnom kell. Petit egyelőre nem zavarja, ha tévézünk mellette, így általában sorozatot nézünk. Ha nem vagyok túl fáradt, hímezni is szoktam, ezért a héten pár este alatt sikerült elkészítenem a tojás három hiányzó részét. Legalább egy húsvéti díszem lesz ebben az évben:) Bár ugye ne siessük el, még rá is kell ragasztani a hímzéseket a tojásra...

Hímzett húsvéti tojás #1

Múlt héten muszáj volt már tűt venni a kezembe. Szerencsére a gyerekek nagyjából időben elalszanak, Peti ebben rengeteget segít. Míg én Kispetit szoptatom ájulásba, addig Peti Pannit altatja a szobájában, hogy aztán éjjel mind a négyen a nagy ágyban nyomorogjunk a hálószobában:)

Anyu már második éve egy keresztszemes újság előfizetését kapja bátyáméktól. Igazság szerint sok mindent eddig még nem találtam benne, de a két utolsó újságban végre találtam kedvemre valót. Most hímzett tojásokat néztem ki magamnak (többek között). A minta gyorsan elkészíthető, négyet kell belőle készíteni, majd egy hungarocell tojásra felragasztani. Eredetileg 12 cm-es egy minta, de én kisebb lyukú hímzőanyagra készítettem, így csak 10 cm lett (a kisebb tojás amúgy is jobban tetszik, vettem egy 12 cm-eset, hatalmas, nem tudnám barkára felakasztani). Egyelőre egyet hímeztem ki, de igyekszem még húsvét előtt befejezni a többi részt is. 4 fajta tojás van, mind nagyon tetszik.

Dimensions: Sheltered #2

Panni engedett 2 percnyi blogidőt (de 3 sor után pihennem kellett vele egy órát), így gyorsan megmutatom, hogy állok most a tigrisekkel. Január elsején muszáj volt már tűt venni a kezembe, amúgy is úgy voltam vele, hátha akkor egész évben sokat fogok kreatívkodni (hahaha). A legnehezebb feladat az volt, hogy megtaláljam, hol is tartok, kevés szín kell hozzá, és mind nagyon hasonló. Végül egy színnel hímeztem egész este. Itt tartottam elsején, remélem csütörtökön folytathatom is.

A row of love #2.6

Immár kontúrozva, beszegve, mosva, keményítve, vasalva várja, hogy hétvégén elvigyük a keretezőhöz. Az előbb le is beszéltem a nagynénémmel, elviszik:)

Gyönyörűen süt most a nap, szép képeket lehetett csinálni. Sajnos a por is jobban látszik így mindenen, de ma pihenő napunk van:)

A row of love #2.5

Végre elkészültem a macik hímzésével, most már csak a kontúr van hátra (és egy nehéz árkalkuláció...). Kicsit úgy érzem magam, mint vizsgák után, mintha most már bármire lenne időm ezután. Tegnap fél órát olvastam a kádban, aztán megnéztünk még két rész Dr. House-t is csak úgy, ágyban fekve, betakarózva, Kispetire is figyelve, aki 2 órán keresztül megállás nélkül helyezkedett. Jó volt:)

Mint alul látható, volt egy kis affér a kakaóstésztával, remélem kijön.

Karácsonyi képeslap #2

Tegnap este igyekeztem végre befejezni a képet, hiszen már csak kontúr volt hátra egy színnel, és a gyöngyök felvarrása. Továbbra sem szeretek láthatatlan fonallal hímezni... Ráadásul a gyöngyvarró tű sokkal-sokkal hegyesebb, mint a tompa hímzőtű, amit használok. Ki is lyuggattam az ujjaimat rendesen. De végre elkészültem. Már csak beszegem az anyagot és küldök papírmintát a lánynak, milyenre szeretné készíttetni. Mivel nem olyan sürgős, most egy-két napig pihenni fogok végre a kézimunkától, mert egy kicsit becsömörlöttem, úgy érzem. Meg amúgy is, muszáj kicsit körülnéznem a Pinteresten, már reggel rengeteg jó dolgot találtam. Ha nem alszok el nagyon altatás közben, akkor a netet fogom bújni este.

Nem éppen a legélesebb kép...

Karácsonyi képeslap #1

Írtam már, hogy feltettem pár dolgot a Sashe-ra, ami nálunk Szlovákiában olyasmi, mint a Meska Magyarországon. Gondoltam, semmit nem veszíthetek, ha nem rendelnek, hát nem, ha igen, annak csak örülni fogok. Boldog is voltam, amikor befutott az első megrendelés úgy két hét múlva:) Persze csak egy kisebb dologra, azért hiába rak fel az ember áron alul nagy hímzett képeket, akkor is drágállják olyanok, akik nem tudják, mennyi munka van benne... Tavaly novemberben készítettem ezt a sütikiszúrós dobozt. 

A lány (nő? hölgy?) ezt a hímzést kérte, de képeslapnak. A feliratot - "HOPE" - ki kellett hagynom. Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy nekem kéne megcsinálnom a képeslapot is, mert ő halmozottan mozgássérült, de ezzel a képpel szeretne örömet szerezni magának karácsonyra. El is ment a kedvem a hímzéstől, mert azért így nem szeretnék pénzt kérni... De végül megírta, hogy a barátnőjének szeretné, így már azért okés a dolog:) 

Pár nap alatt el is készültem a hímzéssel, most már csak kontúrozni kell, és még egy-két gyöngyöt rávarrni. Úgy egyeztünk meg, hogy valami egyszínű karácsonyi papírt használok fel, hogy jobban ki tudjon tűnni a minta. Remélem a héten kész leszek a képeslappal is.

Hétvégén végre sikerült mindent felraknom bazárba, így a régi babakocsit is. Akkor jutott eszembe, hogy még nem is mutattam, milyen új verdát vettünk Kispetinek. Sötét krémszínű, vagy világos barna... Szuper kis kocsi, nagyon tetszik, hogy a sportkocsit át lehet állítani, hogy felém vagy a nagyvilág felé nézzen:) Bár azért nem lehet nagyon picire összerakni, jóval több helyet foglal el az autóban, mint gondoltam, szükség lesz a Peti fantasztikus pakolási tudományára:) Ma végre foglalkoztam egy kicsit Kispetivel is, kimostuk az első adag pici babaruhát... Mintha összementek volna, rettentő picik... De olyan aranyosak a szárítón:)

A row of love #2.4

Magamhoz képest jóval idő előtt kész lettem az utolsó macival is. Tegnap már tapétázni is elkezdtem, és mivel sok a fél x, elég jól haladtam. Szeretném már a héten befejezni, jó lenne most már egy kicsit mással is foglalkozni. Eddig nem szerettem a Columbo sorozatot, de mostanában olyan jó hímzés közben hallgatni, főleg, hogy még idegeskedni sem kell, ki a gyilkos, mert mindjárt azzal kezdődik minden rész:) Még az időpont is tökéletes, 11-től éjjel egyig... Jó ideje úgysem tudok már korábban elaludni, Kispeti is éjjel egy és két óra között a legaktívabb, és az én agyam is akkor pörög a legjobban.

Valahogy úgy vagyok a megrendelésre készített képekkel, mint a vizsgaidőszakkal, alig várom, hogy már vége legyen, és mindenfélét betervezek, mit fogok csinálni, ha egyszer túl leszek rajta... Hímezni egy ideig nem fogok, úgy érzem:) Van pár "új" filmünk, amit szeretnék már végre megnézni, és a karácsonyozással is haladni kéne, két hete pedig nem is olvastam könyvet:( Azért az már nagyon hiányzik.

A row of love #2.3

Elég hamar elkészültem ezzel a macival, de ehhez kellett az is, hogy keddtől az anyunál nyaraltunk, és szinte minden este fél egy, egyig hímeztünk, ráadásul ez végülis csak egy fél maci:) Ma-holnap még egyedül vagyok, mert holnap megyek a terheléses cukorvizsgálatra, így igyekeztem gyorsan befejezni.

Most egy kicsit félreteszem a macikat... Pannit kész öngyilkosság volt a Pinterest közelébe engedni... Itthon be sem kapcsolom a számítógépet napközben, anyunál viszont ezen nézett mesét, és egy nyugis pillanatban rákattintottam a Pinterestre. Panni mindjárt ott ült az ölemben, és elkezdte, hogy neki ez is kell, az is kell, amaz is kell, de mostjogton! Péntek délutántól egy Hello Kittys sapkával nyaggat, mondanom sem kell, hogy szombaton Győrben már vettem is hozzá fonalat és horgolótűt... Nagy kihívás lesz, még életemben nem horgoltam sapkát. De valahol el kell kezdeni. Ráadásul Panni nem felejt, napi húszszor szóba hozza a sapit...

A row of love #2.2

Szeptember 17-e van, a 131. hónapfordulónkat ünnepeljük épp, kint 30 fok van, és a napfény szinte kiveri a biztosítékot... Én itthon ülök egymagamban, és rettentően hiányzik a törpe, de ki kell használnom az időt, mert ez volt talán egy ideig az utolsó ilyen külön töltött hét. Szekrényem rendbeszedve, alig maradt benne ruha, konyha majdnem kirittyentve. Azért van még mit csinálnom...

Azért hímeztem is jó sokat. A terveimhez képest nagyon jól haladok, kész lettem egy újabb macival. Na nem az egészet 3 nap alatt hímeztem, esténként szinte minden nap elővettem. Kicsit most meguntam a hímzést, úgyhogy pár napig inkább valami más elfoglaltságot találok magamnak. De azért örülök, hogy ilyen jól haladok, nagyon szeretném azt a komódot a kreatív cuccaimnak, amit a kép árából vennék...

A row of love #2.1

A sok hímzésnek azért megvan az eredménye, el is készült az első maci. Eredetileg havi egyet terveztem, és még csak a hónap fele van, úgyhogy van egy kis rezervám még. Viszont nincs hozzá minden nap kedvem... Azért már elkezdtem anyamacit is tegnap.

Dimensions: Sheltered #1

Ez az év úgy látom, nem igazán kedvez a blogolásnak, pedig azért igyekszem hímezgetni, de valahogy sosem haladok annyira, hogy értelme legyen róla blogolni. Pedig már nagyon hiányzik, és ötletem is lenne, de ritkán van kedvem csak úgy internetezni. Ma is csak egy kis részét mutatom a hímzésnek, amit mostanában készítek. Petinek nagyon tetszenek a fehér tigrisek, nekem pedig a Dimensions készletek, így közös megállapodás volt ez a kép. Nagyon szeretem hímezni, bár elég szürkések a színek, nem unalmas, és jól is haladok vele. Ez itt már az apuka- (anyuka-?) és a kistigris egy-egy lába. Világoskék aidára hímzem, hogy annyira ne olvadjon bele a fehér tigris a háttérbe. Sajnos valószínűleg félre kell tennem egy kicsit ezt a képet, mert a nagynéném szombaton megkért, hogy az ő unokájának is készítsem el karácsonyra a macis Dimensions képet, annyira tetszik nekik. Elő kell vennem a villámtűimet, az biztos.

Lakodalomra

Kedvenc sógornőmnek és sógoromnak, Panni keresztszüleinek készült ez a kép. Sok boldogságot!

Valerie Pfeiffer: Chorus Line #6

Húúú, milyen rég nem írtam... Pedig elég sokat hímezgetek mostanában, de ezek egyelőre nem publikusak, hátha a célszemély olvassa a blogomat. Ha van még olyan, aki olvas... De egy-két héten belül minden kiderül:) Addig is megmutatom a madárkáimat, akik végre be lettek keretezve, és még mielőtt felrakhattuk volna őket a falra, egy kiállításra repültek.

Panni úgy néz ki, már végleg feladta a délutáni alvást (én nem kevésbé, hisz nincs türelmem másfél órát altatni cirka egy órás alvás miatt), de így ő is és én is valahogy kiegyensúlyozottabbak vagyunk. Ráadásul este nyolctól azt csinálok, amit akarok. A héten pedig lejöttünk nyaralni az anyumhoz. Eddig igazi nyaraló idő is volt, Panni rengeteget bicajozik, és szinte egész nap az udvaron játszik. Én pedig nekiálltam Petinek hímezni a kis fehér tigrist, ilyen lesz egyszer:

Valerie Pfeiffer: Chorus Line #5

Kicsit fárasztó napjaink vannak... Panni a héten még csak kétszer aludt délután, és bár elméletileg így korábban alszik el este, viszont szinte minden nap vagy Peti vagy én bealudtunk, volt hogy mindketten. Bár én aztán felébredek, de mire újra látok (beszáradnak a kontaktlencséim) és összeszedem magam, nem sok mindent tudok alvásig csinálni. Ilyenkor jön jól a csajos csütörtök, amikor mindig kreatívkodunk a leendő sógornőmmel. Most a Valerie Pfeiffer madárkákat fejeztem be végre. Utánanéztem, tavaly júliusban már egy madárka kontúrja megvolt, ideje volt befejezni. Így is egy nap alatt 3 madarat kontúroztam, nem kellett volna ilyen sokáig tartania. 

Itt pedig Pannival kreatívkodtunk pár hete:)

Amerikai párna

Végre eljött az idő, hogy felmutassak valamit... Ebben az évben nem igazán megy a kreatívkodás, bár a "csajos csütörtökünkön" próbálok mindig valamit csinálni. Még decemberben kezdtem el unokatestvérem 18. szülinapjára a nevét amerikai zászlós betűkkel hímezni, persze az utolsó pillanatban készült el:) Március 16.-án, vasárnap volt a szülinapja, előtte csütörtökön varrtam össze a párnát. Azt is kicsit elbénáztam, mert miután nagy nehezen rávarrtam a képet (persze hozzávarrtam a vánkoshoz), akkor vettem észre, hogy levehető a huzat:) Kicsit béna lett, de majd ha lesz időm, egyszer átvarrom varrógéppel...

Tegnap hirtelen felindulásból elővettem a madárkás képet, már csak három madár kontúrja volt hátra, és mivel este 9-re mindenki kidőlt (Panni nem aludt délben, Peti pedig hamarabb aludt el, mint a gyerek - néha a gyerek altatja a szülőket:), be is fejeztem. Még vasalni kell, aztán arról is hozok képet. Remélem hamarosan visszajön már a kreatívkodós kedvem is...