Utolsó horgolmányok 2018-ban

Ezek még az utolsó darabok, amiket sikerült befejeznem karácsony előtt: egy hánytatott sorsú angyalka, ami már hetek óta várt a befejezésre, és 5 ujjbáb - egy szenci anyuka rendelte, tavaly is az ő ujjbábjai voltak az utolsó előttiek, amiket karácsony előtt talán két nappal szállítottuk le. Ez van, mióta elhatároztam, hogy nem horgolok megrendelésre, egyszerűen nem megy. Rengeteg már meglévő és azóta beérkező megrendelést mondtam le.

Jól érzem magam így, hogy nincsenek kötelességek (persze vannak, de azok más jellegűek, és nem saját magamnak okoztam). Mióta esténként nem horgolok kötelességből, már majdnem kiolvastam egy könyvet, amire év elejétől nem volt példa. Többször el is aludtam sorozatnézés közben, nehéz nekem, ha csak a történetre kell figyelnem és más agytekervényemet nem foglal le semmi... Újra tudok gondolkodni és tervezgetni. Bármilyen szuper hobbi is volt nekem a horgolás ezelőtt, egyelőre nem éreztem késztetést, hogy nekiüljek bárminek is. De jó ez így, majd visszatérek a horgolótűhöz, ha kedvem lesz hozzá... Az egyetlen negatívum, hogy mivel nem alszom el azonnal, ahogy leteszem a fejem, visszatértek a rossz gondolatok és álmok, de talán idővel ez ellen is tudok majd valamit tenni...

Az utolsók

Gyorsan kihasználom a holtidőt, míg várok a kliensre, addig megmutatom, mi minden készült az utóbbi hetekben. Ezek már az utolsók között vannak, úgy döntöttem, a rendelésre horgolást most már befejezem, nincs kapacitásom tovább csinálni. Rengeteg megrendelést mondtam már le mostanában, még mindig kérnek horgolt játékokat, de már nem fogadok el semmit. Decemberben már csak egy angyalka készül, amit már csak össze kéne varrnom, ezen kívül még 5 ujjbáb, amiből szintén kész van már 2. 

Novemberben ezek készültek:

Fíha, ujjbábok

Az elmúlt héten egy Fíha baba és ujjbábok készültek nálam. Minden egyes befejezett dologgal közelebb vagyok a fináléhoz és a döntéshez: vajon hogyan tovább? Egyelőre nem tudok ezen gondolkodni - a munka is rendkívül stresszes, és otthon is van mit csinálni.

Az ujjbábok a szokásosak, most már a cica és az egér arca is megfelel az elvárásaimnak, ami nálam nagy szó. Már a 177. állatkánál tartok. Már csak kb 60, és kész is vagyok:) Panni modellem pedig megmutatja, hogy állnak az ujjbábok a gyerekujjacskákon. 20 fotóból ezen az egyen nem mosolyog alulról, kíváncsi vagyok a holnapi karácsonyi fotozás után milyen képei lesznek...

Fihából talán a hatodik vagy hetedik készült, nem is tudom. Szerintem az első próbálkozásom után (ami Pannié lett), egész jól felfejlődtem. Fíhát készíteni egyébként egy végtelen történet, amikor azt hiszem, már mindent elkészítettem, még kismillió részletet kell kidolgozni, felvarrni, hímezni. Ettől függetlenül szeretem csinálni:)

Mára csak ilyen gyors bejelentkezéshez futotta:)

Manó, ujjbábok, miegymás

Az utóbbi két hétben sem tétlenkedtem. Tulajdonképpen esténként sosem tétlenkedek, általában mindig van horgolótű a kezemben, de a munka miatt most nem volt lehetőségem feltenni a blogra az elkészült dolgokat. Igyekszem most előre dolgozni és inkább tovább fennmaradni este, hogy november végére elkészüljek a karácsonyi megrendelésekkel. Most már nem is fogadok el új megrendeléseket, decemberben már pihenni szeretnék, januártól pedig meglátjuk, mivé növi ki magát ez a hobbi, fogom-e folytatni, vagy sem. Biztos hiányozna és fájna érte a szívem, ráadásul a horgolás megnyugtat, közben sokat jár az ember agya, és jobb is néha, mint tétlenül bámulni a TV-t. De ebben a formában munka mellett nem lehet sokáig csinálni.

Ennyit a filozofálgatásból, jöjjön a pár elkészült munka.

Először is egy karácsonyi manót készítettem megrendelésre RoKiKi mintája alapján. Nem túl bonyolult minta, de a sapkájának csak nem bírtam a végére érni:) Ráadásul újra is kellett varrnom, mert valamiért figyelmetlen voltam, és az orra fölé varrtam a sapkát, a mintában viszont az orrára kellett húznom, amire a megrendelő figyelmeztetett, mikor küldtem neki a képet. Még az ilyen visszaigazolást is szívemre tudom venni, pedig csak kifejtettem a varrást, horgoltam a sapkájához még két-három szélesebb sort, visszavarrtam és kész is volt, de azóta bánt, hogy elrontottam. Maximalista vagyok, na. Bárcsak másban is az lennék:D

Aztán következett 10 ujjbáb, egy süni és egy polip, mind egy megrendelés. A süni és a polip egy estés munka, de az ujjbábokkal most nagyon sokat dolgoztam. Mostanában valahogy minden tovább tart, mintha lelassultam volna. Muszáj lesz belehúznom, hogy tartani tudjam a tervet:)

Szenci Almanapok 2018.10.6.

Szenc már évek óta részt vesz a Pozsony-megyei Almanapokon. Ez egy kisebb vásár, ahol szenci szervezetek képviseltetik magukat, mindenféle almából készült finomságokat árulnak, a bevételt pedig jótékony célra fordítják.

foto: szenc.sk

Az ovink is részt vesz minden évben, az anyukák rengeteg mindent készítenek, hogy aztán a befolyt pénzből Mikulás- és karácsonyi ajándékokat, játékokat vehessen az ovi. Tavaly nem voltunk itthon azon a hétvégén, most viszont mi is bevetettük magunkat. 6 sünivel készültem, ami mint kiderült, kevésnek bizonyult, mivel a saját ovis anyukáink már sorban álltak értük, mire mi szombat reggel odaértünk. Oké, az almához vajmi kevés köze van a süniknek, volt is a családban értetlenkedés, amikor apuci mondta, hogy a sünik igazából húsevők, csak hogy nézne ki, ha a mesékben kukacot és bogárkákat hordanának a hátukon... Sebaj, csak kiheverjük az információt (régen volt biológiám:D). Még csak nem is őszi állat, hisz ősszel bekuckolja magát és téli álomra szenderül. Mindegy, megtetszett, elkészítettem, és végülis lett pénze belőle az ovinak.

A mintát itt találjátok (angol):

Én az orrához Jeans fonalat használtam 3-as horgolótűvel, a "tüskéihez" pedig Himalaya Dolphin Babyt 4-es tűvel.

Sok-sok gyönyörűen díszített mézeskalács, muffin, pite, süti, sült tea, birsalmalekvár várta a vevőket az asztalokon. És mint kiderült, sok horgolós anyuka is van az oviban:) voltak horgolt tökök, almák, almás könyvjelzők, hajcsatok is.

foto: szenc.sk, a magyar ovi standja

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan érdeklődnek a program iránt. Sokan nagy ételes dobozzal jártak, és abba vették a sütiket hétvégére. Jövőre mi is úgy készülünk:) Akkor már két szervezetet kell támogatnunk mind sütivel (vagy horgolmánnyal), mind vásárlással, hisz Panni már iskolás lesz. Rohan az idő.

Volt kulturális program, a Möggyes magyar néptánccsoport tetszett nagyon a gyerkőcöknek, Panni is szívesen menne hozzájuk táncolni.

foto: szenc.sk

Ezeket a süniket pedig most hétvégén készítettem Peti csoporttársai anyukáinak kérésére. Bár majdnem szabotálva lettek a sünik, mert a barna fonalam és a horgolótűm szőrén-szálán eltűnt, lehet valamelyik gyerkőc próbál sutyiban horgolni valamit a szobájában:) Még jó, hogy találtam egy másik horgolótűt hasonló méretben, de mivel a számok a tűkről lekopnak, azt sem tudom, hogy ugyanazzal a tűvel foyltattam-e őket, bár méretben nem volt túl nagy különbség... Kiváncsi vagyok, hol fogom őket megtalálni:)

Ujjbábok

Még tavaly egy montessori csere alkalmával készítettem el az első horgolt ujjbábokat, foglalkozásokat. Szeptemberben aztán újra előkerültek valahonnan ezek a kis bábocskák, és egy hölgy megkérdezte, tudnék-e készíteni állatkákat is. Kipróbáltam. Először vékony horgolócérnával kezdtem, hadd legyenek minél élethűbbek, kidolgozottabbak, de rá kellett jönnöm, hogy azon kívül, hogy az ujjaimat tönkreteszem vele, senki sem fizetné meg azt a munkát, amit beleöltem. Így maradtam a jól bevált YarnArt Jeans nevű fonalnál, amit máig is használok a játékok horgolásához.

Megálmodtam és meghorgoltam egy alapot, amit minden ujjbáb elkészítéséhez használok, a fülek, orrok, szárnyak más minták felhasználásával, variálásával, kicsinyítésével készültek. Minden figura több változtatáson is átment, míg megtaláltam a megfelelő méretet és kinézetet. Vannak, amiken még dolgozni kell, mások már átmentek a maximalista rostámon.

Azt kell mondanom, elég nagy népszerűségnek örvendenek a kis ujjbábjaim, hisz tegnap este kezdtem el a 163.-at:)

Nem fogom most mind a 162 ujjbábot vagy a megrendelt állatkupackát megmutatni, úgyis ismétlődni fognak még. Ez volt az utolsó 10 állatka, amit egy óvónéni rendelt a gyerkőcöknek, tegnap érkeztek meg hozzájuk.

Az oroszlán és a papagáj pedig a személyes kedvenceim.

Hello október, hello 2018!

Mostanában egyre jobban kezdett hiányozni a blogom, és azzal, hogy újra munkába léptem, néha felszabadul pár percem, hogy egy-két gondolatot leírjak, hogy aztán a munkanap végén az egész szöveget felrakjam a blogra:)

 

Nagyon sok változás történt mindegyikünk életében szeptemberben. Igaz, Panninak csak a helyzete változott oviban - ő lett a nagy testvér, aki az oviban az udvaron vigyáz a kistestvérére. Már nagylány, 6 éves lesz decemberben, egy ideje már nagy nyomtatott betűkkel egyedül ír (néha elképedek a helyesírásán, könyökből jönnek neki olyan szavak helyesen, amin néha még én is gondolkodom), és olvasni is tud. Szeret rajzolni, kreatívkodni, továbbra is túlságosan szereti a ruhákat és a plüssöket... Nagyon várta már nyár után az ovit, szereti az osztálytársait és az óvónéniket, szuper csoportja van szerintem, remélem minél többen felkerülnek iskolába vele, mivel csak szeptember elején tudtam meg, hogy a legtöbb gyerek még csak nyáron töltötte vagy ősz elején tölti be az 5. évét. Fura is volt, milyen kicsi a legtöbb fiú:)

Kispeti január végén lesz 3 éves. Tavaly az óvodánkhoz hozzáépítettek egy emeletet, így lehetőség nyílt áprilisban egy új, mini osztályt nyitni, amolyan bölcsifélét. Kispeti is bekerült, szeptemberben kezdte az óvodát. Könnyű volt az első nap, hisz egész évben jártunk Panniért, ismerte az óvónéniket, mindigis be szeretett volna jutni a termekbe játszani, így észre sem vette, hogy otthagytuk, el sem köszönt tőlünk. Persze a következő nap már nehezebb volt, de még mindig jobban viseli, mint Panni két évvel ezelőtt. Az alvással van gondunk, egyszer le is tolt az óvónéni, hogy Peti mindig elszökik az ágyból, otthon is így van-e. Otthon már meg sem próbálom délben lerakni aludni, úgyhogy inkább nem nyilatkoztam:) Viszont szinte semmit sem akar megenni. Panni is így volt vele, eltelt pár hónap, míg valamibe beletúrt. Ő most kezdett el szinte mindent megenni, még repetázni is. Eleinte még nem is stresszeltem Petin, de azért mostanában sokszor eszembe jut, hogy nem lesz-e belőle valami problémája.

A pelusról sikeresen leszokott az utolsó pillanatban, mielőtt oviba került volna. Dudit még mindig kér alváshoz, sokszor napközben is, de oviban egyelőre nem erőltetik, hogy szoktassuk le róla (csak alváshoz kap). A beszéddel még gondjaink vannak, de már sokat utánoz, szavakat is összeköt rendesen, lesz belőle valami:)

Ami engem illet, perpillanat két végéről égetem a gyertyát… Bár még január végéig (Peti 3 éves koráig) itthon lehetnék, hirtelen ölembe hullott egy munkalehetőség, amit nem lehetett elutasítani, ki tudja, mikor lesz újra ilyen lehetőségem Szencen. Amikor már ideköltöztünk, akkor tudtam, hogy nem megyek vissza az eredeti munkahelyemre, hisz normális munkaidőben nem érnék/érnénk vissza Szencre a gyerekekért az oviba. A születésükkel megváltoztak a prioritások, most nem a karrier, a minél több pénz keresése a fő célom, hanem hogy itt legyek a gyerekeknek, amikor szükségük van rám. Régóta nézegettem már a munkalehetőségeket, de mind kint volt a város szélén az ipari parkban, ahova nem tudnék eljutni (illetve onnan az óvodába) autó és vezetés hiányában. Így az első munkaajánlatra lecsaptam, ami a város központjában van. Ismét egy könyvelőirodában dolgozom, ami félúton van az iskola és az óvoda között. Szeptember közepén kezdtem, két hétig fél munkanapot dolgoztam, besegítettem a könyvelésbe, ismerkedtem a könyvelőprogramokkal és a könyvelnivaló cégeimmel, október elejétől pedig már egész napot vagyok. Nem mondom, hogy biztosan itt maradok, ha találnék jobb lehetőséget, de egyelőre nincs semmi más. Otthon nem akarok maradni egyedül, itt pedig legalább tanulok, emberek között vagyok. Igaz, ez alatt a három hét alatt több ősz hajszálam nőtt, mint amennyi Pozsonyban 8 év alatt, mert abban az egyelőre 3 cégben, amibe belenéztem, katasztrofális helyzetek uralkodnak, és még van 4, amibe bele sem kukkantottam, és ki tudja, mennyit sóznak még rám… De ez is egyfajta kihívás nekem, hogy rendbetegyem a könyvelést, bár nem tudom, miért az én felelősségem takarítani más után… Sok mindent újra kell tanulnom, a törvényeken kívül a könyvelőprogramokat is, de még az outlook, excel és word is néha gondot okoz:D 

Ezenkívül még horgolgatok megrendelésre is, így az estéim kézimunkával telnek. Rengeteg mindent készítettem már, amiket nem mutattam be itt a blogon, de idővel azokat is felteszem majd.

Éééés még sok mindenbe belevágtam a fejszémet, de ezekről majd később:)

Peti pedig áprilisban munkahelyet váltott, novembertől pedig újra visszamegy a régi munkahelyére. Aminek mi nagyon örülünk, mert újra lesz Mikulásbuli és gyereknap is:) Nem mellesleg ma van a szülinapja, úgyhogy

💗NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT APUCI!!!💗

 

Még mielőtt valakinek szemet szúrna, hogy munkaidő alatt ilyen „hosszú” bejegyzést tudok írni, azoknak mondom, hogy ezt a bejegyzést 3 nap alatt írtam meg:) Megyek is vissza könyvelni, de nagyon jó érzés, hogy újra itt lehetek.

Ezek készültek 2017 szeptemberében

Nem is írom inkább, mi történt az elmúlt télen, mert még mindig depis vagyok tőle. Még jó, hogy csak két gyerekünk van, mert az a láncbetegség, ami végigment rajtuk-rajtunk eléggé kikészítette az idegeinket. Bár lehet, hogy csak az enyémet... Decembertől csak úgy zsong a testvéri szeretet a két gyerkőc között, ami a baci adok-kapokban merül ki a leginkább. Volt vagy két hét, amikor nem köhögött, fulladt éjjel valaki. Február 23-án mentünk wellnessbe kipihenni a fáradalmainkat, naná, hogy Panni akkor már egy hete nem járt oviba, és Kispeti is aznap éjjel lázasodott be (és utána még egy hétig taknyolt és lázas volt). A legjobban Peti bírta, csak egyszer volt náthás pár napig. Múlt héten pedig én dőltem ki teljesen, pár napig alig álltam a lábamon. Remélem a holnapi felmelegedéssel nem jön egy újabb betegséghullám ránk, mert hamarosan már gyógyszertárt nyithatunk a házban. 

Ilyen tempóban sosem fogom utolérni magam a munkáim bemutatásában, de azért igyekszem. Ma megmutatom, mit készítettem tavaly szeptemberben:

1. Fogtündér

Amikor nyáron megláttam ezt a horgolt fogacskát a Pinteresten, rögtön tudtam, hogy nem csak egyet fogok belőle készíteni. Ez volt tulajdonképpen az első dolog, amivel "befutottam":) A minta egyszerű, a fog hátulján van egy kis zseb, amibe bele lehet tenni a kiesett fogat, és a fogtündér is abba rejtheti az ajándékát. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar használatban lesz nálunk, Panninak már mozog az alsó foga. Bár én még mindig úgy gondolom, hogy valamivel megütötte vagy megnyomta, mert egyszer mondta is, hogy fáj neki, rosszul harapott, és már hetek óta nem mozog jobban, mint akkor. Meglátjuk. Az ingyenes mintát itt találtam.

2. Szivárvány kutya

A babás-mamás fórum horgolós csapata minden évben kitalál egy projektet, amivel beteg gyerekeknek próbál kicsit mosolyt csalni az arcukra. Tavaly kb. kéthavonta közzétettek pár mintát, abból lehetett választani, az elkészült játékot pedig decemberben összegyűjtötték és elvitték az egyik szlovákiai kórházba. Én csak ezzel az egy kutyussal végeztem (Vendulka Maderska minta), de még ezt sem tudtam elküldeni, ugyanis Kispeti ráállt a gombokra:) (és egyet el is törött közülük) Ezzel a kutyussal kezdődött a gombmániája - amikor fáradt vagy meg akar nyugodni, akkor mindig fog egy párnát és elkezdi gyömöszölni a gombokat. Neki nem kell csicsimaci, mint Panninak régen:)

3. Újabb 2 fogtündér

4. Az első 4 ujjbáb

Még a montessori cserebere keretén belül készítettem ujjbábokat foglalkozásokkal. Szeptemberben egy lány felkeresett, hogy készítenék-e állatkákat is, és én örültem az új kihívásnak. Keresgéltem az interneten, de mintát szinte egyáltalán nem találtam, így ezek az ujjbábok teljesen az én "gyerekeim". Addig-addig próbálgattam a fonalakat, majd a fejet, testet, míg kialakítottam egy saját, jól működő koncepciót, amiből bármilyen állatot meg tudok csinálni. Ezek végülis csak prototípusok lettek, októberben egy nagyobb megrendelés keretén belül jutottam el az ujjbábok végső formájához - most már minden ujjbábnak ugyanaz az alapja - gömb fej és vele egyben horgolt test, a fej végső formáját már a hozzávarrott orr adja meg. Szerencsére a lánynak tetszettek ezek az első bábok is, januárban újabbakat készítettem neki, később kaptam tőle egy képet, "házikót" készítettek a kisfiával az állatkáknak.

Alize Miss fonalból - túl részletesre akartam őket...

Alize Miss és Jeans fonalakból. A Jeans-nél maradtam végül

5. 5 filc pizza

Szeptemberben a facebookon rátaláltam egy montessori segédanyagokat, játékokat készítő-, árusító-, csereberélő csoportra, ahova felraktam az előző játékokat, amiket készítettem. Még aznap 5 pizza megrendelésem lett... Bár varrni annyira nem szeretek, azért elkészítettem ezeket is:)

6. Medúza 

Szintén pinterestes szerelem első látásra. Egyszerű, haladós minta, a végeredmény pedig cuki na:)

 

Helló 2018!

Húúú, nagyon-nagyon rég jártam már erre! Még a fejléc is nyári, lehet ez már így is marad, ki tudja, mikor jutok ide legközelebb. Két okból nem írtam blogot az utóbbi időben. Az egyik, hogy a számítógépem kezdi bedobni a törülközőt, és hihetetlen lassan fut fel. Próbáltam még tavasszal a telefonomról írni, végülis a képek is helyben voltak, de nem volt türelmem a kis kijelzőn matatni, főleg a képek formázásával bajlódni. Ezen kívül pedig beindult a "biznisz". Még áprilisban a krakkói kirándulásunk idején indítottam be a horgolós facebookos oldalamat. Nem is tudom, akartam-e akkor valamit kihozni az egészből, inkább csak megmutatni, mit tudok. Van pár ügyeskezű mama-csoport, aminek a tagja vagyok, ott szoktam megosztani a horgolmányaimat, és reagálni felkérésekre. Sosem választottak engem:) De jó volt az is, ha valaki kért valami apróságot, elkészítettem, ha nem, foglalkoztam mással. A nagy áttörést a montessori játékok hozták, és bizony szeptembertől egészen mostanáig szinte minden este, éjjel csak horgoltam. Persze nem mindig volt könnyű, de sok pozitívuma is volt, főleg a pszichikai oldala, de erről majd később mesélek. Nem értem meg még rá...

Így persze a blogírás teljesen háttérbe szorult. Mellette más hobbik is... Hímzőtűt szerintem Peti születése előtt fogtam utoljára a kezemben. Ami a legjobban hiányzik, az az olvasás. Tavaly mindössze 4 könyvet olvastam el... Volt több próbálkozásom is, de 4-5 oldal után mindig feladtam, mert nem tudott lekötni semmi, mindig csak azon járt az eszem, mit kell most befejeznem, és mi a következő megrendelés. Most már lazább, lecsengtek a karácsonyi megrendelések, és egyre inkább azon kapom magam, hogy 1-2 nap kimarad a horgolásban, könyvet veszek a kezembe, és elkezdett hiányozni az írás. Az, hogy megosszam másokkal a gondolataimat. KisPetinek hiába beszélek bármiről, bár jó hallgatóság, hiányzik az interakció:) Panni mellett pedig elég nehéz szóhoz jutni:) Róluk is szeretnék már egy kicsit mesélni. És még annyi mindenről tudnék. Remélem 2018-ban többször kanyarodom majd errefelé. Üdvözlöm azokat, akik még mindig olvasnak:) Ó, és BÚÉK!

A hosszú felvezető után úgy gondoltam, megmutatom, mi mindent horgoltam-varrtam az utóbbi időben. Még ezt is nehéz volt összehozni, hogy mi szerint mutassam meg őket, de gondoltam, a legjobb az lesz, ha időrendben teszem. Először is jöjjenek az augusztusi munkáim, majd később a többi. Amihez tudok, megpróbálok mintát is biggyeszteni, hátha másnak is megtetszik és elkészítené.

1. Koraszülött kesztyűk, zoknik, koripok

Miután átnéztem a képeket a telefonomban, rájöttem, hogy az első hetekben a segítség volt a fő cél. Arról, hogy a készített dolog végül nem töltötte be valódi célját, nem én tehetek:) De próbának jó volt, és úgy döntöttem, ha kicsivel több időm lesz, készítek még polipokat, zoknikat, kesztyűket, fonal, minta és lelkesedés már megvan hozzá. De miről is van szó? 

Aki horgol és benne van ilyen-olyan csoportokban, biztosan találkozott már a kis koripokkal. Ezek a horgolt polipok a koraszülött babák (nálunk a szívbeteg babák, és most már az öreg bácsik/nénik) számára lettek "kifejlesztve", hogy a pici testükbe vezetett csövek helyett inkább a polipok csápjait fogják, húzogassák. A koripoknak persze pontos előírásoknak kell megfelelniük, hisz a babák egészsége az elsődleges cél - pl. 100% pamutból legyen horgolva, a csápok nem lehetnek hosszabbak, mint 20 cm, nem lehetnek rajtuk gombok, gyöngyök, stb. Én két ilyen koripot horgoltam, de mint minden más, amit készítettem, megtetszett Panninak, és már annyit voltak gyúrva-gyömöszölve, hogy nem küldhettem el őket. Az egyiket aztán Fanninak adta, most már csak a piros lakik nálunk. Amint lesz rá időm, horgolok még, nemrég színátmenetes fonalat is rendeltem, hogy vidámabbak legyenek ezek az állatkák.

  

A kesztyűk, kis zoknik szintén koraszülötteknek készültek (volna). Itt Szlovákiában van egy külön segítő FB-csoport, ahol kb. kéthavonta a kórházak koraszülött- vagy újszülött osztályai közzé teszik, mi mindenre lenne szükségük - zoknik, kesztyűk, sapkák, esetleg varrott "fészkek", kis ingek, horgolt pokróckák. Én a zoknikkal és kesztyűkkel próbálkoztam. Ezeknek 100% akril fonalból kell készülniük. Nekem csak nagyon-nagyon vékony fonalam volt akkor itthon, és nem voltam biztos benne, hogy az elkészült méret megfelelő-e (pedig bizony némely koraszülött babának még ezek az apró kesztyűk is nagyok lennének), így ezeket most Panni Sindy babája hordja oviba (hideg van kint), később pedig készítek újabbakat, ha lesz rá igény (és idő). Ezen a cseh oldalon megtalálható az apró zokni, ezen pedig a kesztyű mintája. A zokniról nem is készült kép, mert egyébként sem vagyok vele túl elégedett, elég laza lett a horgolása.

2. Kendő álomfonalból anyóskám névnapjára

Ezt a színátmenetes fonalat még az év eleji wellness kirándulásunkon választottuk ki együtt Petivel, úgy gondoltuk, ez a szín áll legközelebb hozzá (és mert én azt mondtam, hogy Erika a zöldet szereti, Peti pedig állította, hogy nem, végül közös megegyezés alapján ez lett belőle). Az eddigi álomfonalak közül, amik megfordultak nálam, ez a barnás a kedvencem, csodaszép színei vannak. 750 m-es fonalból készült 3-as horgolótűvel, 160x80 cm, könnyű, 150 g-os kis semmiség. Mintája SBS, én ez alapján a youtube videó alapján készítettem, rajzolt mintából nem tudok még dolgozni, de akinek abból megy, íme:

 

Hamarosan folyt.köv., ígérem!

Amish puzzle labda

Annyi mindenről akartam még írni augusztusban, ha már egyszer gipszben volt a lábam és pihenhettem (nem...). Helyette inkább össze-vissza horgolgattam, ami épp az eszembe jutott vagy megtetszett interneten.

Így készült ez az amish kirakós labda is, karácsonyi ajándékként a legkisebb unokahugomnak. Volt otthon 100% pamut fonalam, amit a kisbabák is csócsálhatnak. Ez a labda három részből áll, és bár kétlem, hogy 10 hónaposan majd szét tudja szedni és újra összerakni, azért szépen lehet vele gurigálni és dobálgatni. Legalábbis a mi 19 hónaposunk szerint:) A minta igazán egyszerű, 12 háromszöget és három hosszabb részt kell horgolni, majd a hosszú oldalakhoz hozzáhorgolni a háromszögeket. Én ahogy meghorgoltam az első hosszú oldalt, nem vágtam el a fonalat, hanem folyamatosan horgoltam is hozzá a háromszögeket, így a végén csak egy fonalvéget kellett eldolgoznom a millió helyett (a fonalvég eldolgozása a második legutálatosabb dolog a játékok összevarrása után:) 

A mintát itt találtam angolul (itt egyébként sok link is található egyéb nyelvekhez is), de biztos vagyok benne, hogy magyarul is fellelhető valahol, és a youtuben is fent van.

Ha kis csöngettyűt is teszünk a háromszögek némelyikébe, igazi kis montessori játékot kapunk:)

Az elmúlt egyharmad év margójára - EZ TÖRTÉNT

Akkor folytatnám az elmúlt 4-5 hónap összefoglalását, csapjunk is a lecsóba:) Sajnos a képek elég foghíjasak, ez az összes, amit sikerült előhúznom a beszélgetésekből.

Áprilist azzal kezdtük, hogy a gyerekekkel elmentünk egy ingyenes Smejko és Tanculienka koncertre. Sokan voltak, de időben leültünk, így volt helyünk, csak az volt a gond, hogy mire elkezdődött az előadás, a legtöbb gyerek már ingerült, fáradt volt, így a feléig bírtuk, aztán szépen kivonultunk. A képen Smejko, a Piroska és farkas dalukat énekelték épp (egyébként sokáig azon gondolkodtunk, vajon Smejko és Tanculienka egy pár-e, de a nyáron összeházasodtak, így ez a nagy kérdés is megoldódott:)

A hónap közepén aztán Lévára mentünk. Peti apukája 60. szülinapját ünnepelte, egy közös ebédre voltunk hivatalosak. Egészen addig sikerült eltitkolnunk az ajándékot, amit sógorékkal együtt vettünk neki - a következő hétvégén Krakkóba utaztunk, 6 felnőtt és 2 gyerek. Krakkó mindig is Oci szive csücske volt, mindig azt mondogatta, hogy egyszer el kell mennünk oda. Kivételesen hideg volt az a hétvége, örülök, hogy mindenre gondoltam, a gyerekek pl. télikabátban és csizmában voltak egész kirándulás alatt. Már Szlovákiában havasak voltak a hegycsúcsok, de a szlovák-lengyel határon Panni már hóembert épített... Ahogy átértünk a határon, egy más világ fogadott minket. Egy érdekes világ. Minden rendszer nélkül kiépített utcák, a házak elszórva, kerítés nélkül. Egyébként minden ház ugyanolyan egyenlő szárú háromszög-oldalú volt. Érdekes volt, de a hóban és szürkeségben az egész olyan szegényesnek tűnt... Sajnos a legtöbb kép erről a kirándulásról is elveszett. De azt kell mondjam, a gyerekek élvezték a legjobban az egészet. Szombat délelőtt megnéztük a Wawel várat, ami a Visztula folyó partján épült. Később a sétálóutcán jártunk, benéztünk a Péter-Pál templomba, majd a Főtéren a hatalmas Posztócsarnokot és a Mária-templomot néztük meg. A Posztócsarnok előtt a gyerekek kibolondozhatták magukat, két srác hatalmas buborékokat fújt, és a galambok között is jó móka volt futkározni.

Április közepén...

Wawel

Posztócsarnok

Május végén végre elérkezett a várva-várt gyereknap. Panni már hónapokkal azelőtt be volt zsongva:) Idén új helyen rendezték meg, Somorján épült egy hatalmas sportközpont uszodával és akkora játszótérrel, amekkorát még életemben nem láttam. Volt ott kalózhajó csúszdákkal, egy csomó mászóka, hinta, további csúszdák, homokozó, vizimalom, fa-labirintus... hihetetlen volt. Nem maradhatott ki persze a habparty és az arcfestés sem. Finomakat ettünk-ittunk, égtünk a napon. Még fürödni is lehetett a wellneszben, sőt úszótanfolyam is volt a gyerkőcöknek, de az már nem fért bele a rengeteg programba.

Június elején apu családja rendezett egy családi gulyáspartit. Voltunk vagy 30-40-en. Ez is pozitív élmény volt számomra, akkor tartottam először a kezemben Bianka unokahúgomat, és sógornőmmel is jól elbeszélgettünk.

Valahogy a fotó másik felét nem kaptuk meg...

A hónap közepén pedig Anita és Tamás (sógorék) hívtak meg az eperjesi fesztiválra, ami mi más lehetett, mint eperfesztivál:) Finomakat ettünk-ittunk, persze mindenben az eper dominált. Voltak gyerekprogramok, Panni kipróbálta az íjászatot is, és ült egy igazi retro csajos motoron:)

Aztán valahogy egy csomó idő kimaradt:) A gyerekek voltak Léván egy hétig, aztán... nemtudom. A következő emlékem a selmeci buli volt július közepén, amit minden évben megtartanak Peti rokonai, immár második éve egy új helyen, ahova az egyre gyarapodó család elfér. Ismét szuper volt az egész, jókat ettünk, társasoztunk, Robi gitározott, mi énekeltünk, tollasoztunk, gyerekek csúszdáztak, hintáztak, trambulinoztak, jól éreztük magunkat.

Csigaovi

Egy héttel később megünnepeltük Anita sógornőm 30. szülinapját is:)

Aztán elérkezett augusztus. Egy hetet anyunál nyaraltunk, pár napot Panni unokatestvére, Emma is ott töltött. Majd 5-én a névnapomon, amikor délután esküvőre voltunk hivatalosak, félreléptem a lépcsőn... Egy hónap kényszerpihenő gipsszel a lábamon. Csak egy kis repedés, de a gipsz, a mankók, a semmittevés, az ügyetlenkedés és minden kellemetlenség, ami ezzel jár már kezd az idegeimre menni. 2 hetet voltunk Balonyon, pár napot Léván - itt már elfogott a honvágy, így én hazajöttem. Egész nap horgolok, már az is kezd az idegeimre menni... Szerdán megyek vissza Lévára a gyerekekhez, hétvégéig ott leszünk, aztán gondolom még egy hét Balony. És akkor remélem már a gipszet is leveszik a lábamról. De azért a lagzi jó volt:) Panni 3 vagy 4 hosszú kört végigtáncolt apucival és nagyival, mindkettőjüket jól megizzasztotta, majd fél 11 körül mint akinél elvágták a drótot, leállt, lelassult és bealudt:) Én meg csak üldögéltem és üldögéltem és eszegettem és iszogattam...

Bianka és Peti anyuval

Azóta van rendes gipszem is szivecskékkel meg autogrammokkal:)