Az álomlakás - 2. fejezet

Azt hiszem, túl sokat töröm a buksimat ebben az ügyben, és még magammal sem tudok dűlőre jutni. Már 3 lakást megnéztünk, a színvonal (ill. a lakás kinézete, de az ár is) folyamatosan nőtt. Az első lakás egyáltalán nem volt átépítve. Igaz, ez volt a legolcsóbb, de egy csomó pénzt bele kellett volna ölni a felújításba, mivel a fürdőszobát biztosan átalakítottuk volna, és hát a konyha sem volt hatalmas... Egy ajtót be kellett volna falazni és nagyobb konyhabútort venni. Meg hát nem vagyok én annyira finnyás és rasszista, de a lakásban kissé sötétbőrű embertársaink laktak, és hatalmas káosz uralkodott minden szobában.

A második lakásban valószínűleg "melegebb" volt a helyzet, két hímnemű albérlővel. Mindenhol sárga kis cetlik: a tűzhely/szekrény/akvárium/fürdőszobai tükör.../stb. nem tartozik a berendezéshez. Hálószobaajtó kivéve, még pánt sem volt. Viszont új ablakok, nagyobb konyhaszekrény, parketta, gyönyörű fürdőszoba (sarokkáddal, ha jól emlékszem masszázskád volt, de a kád elejét még be kellett volna csempézni) egyben a WC-vel. Ami nem tetszett, hogy elhúzhatós volt az ajtó, és jobban az sem szigetel, mint a mostani kartondoboz-ajtónk:)

A harmadik lakás volt eddig a legjobb. Normális család lakta, apu-anyu-fiuk, akik szépen rendben tartottak mindent. Bár a fürdőszoba és WC nem volt teljesen átépítve, mégis takaros volt, konyhabútor szép, beépített tűzhellyel. Be lehetne úgy költözni, hogy egyelőre nem kéne semmit átalakítani.

Ami nem tetszett egyik lakásnál sem, hogy a hálószoba mind "érdekes méretű" volt, kb. 2,5 x 5 méter, azaz hihetetlen hosszú, viszont egy duplaágy alig fér bele. A harmadik lakásban még normálisabb méretű volt, de nem sokkal. Na és alig lehet parkolóhelyet találni...

De megint gondolkodóba estünk. Ha meg szeretnénk venni a lakást, először le kell tenni egy 1700 Eurós előleget, ami bár beleszámít az árba, de ha mégsem jön össze a hitel, akkor elveszik... A lakás felértékelése csak az előleg után lehetséges, úgyhogy ez orosz rulett a számunkra, mivel nem rendelkezünk olyan nagy saját tőkével...

2 lehetőség adott:

- vagy letesszük az előleget, imádkozunk, hogy eladási áron felül értékeljék a lakást (nem kaptunk túl biztató válaszokat ez ügyben az ingatlanközvetítőtől), imádkozunk hogy ezt a bank is elfogadja, és vagy megkapjuk az egész árát a lakásnak, vagy ha nagy a különbség, még egy hitelt fel kell venni rá, és az már rendkívül drága lenne,

- vagy pedig elmegyünk albérletbe még minimum egy évre, gyűjtünk még egy kis alaptőkét, és jövőre/2 év múlva úgy indulunk újra a lakáskeresésnek, hogy tudjuk, ha nem kapjuk meg az egész kölcsönt, még van miből kifizetni a különbséget.

Én most a második lehetőség felé hajlok... De Petivel is egy kicsit nehéz ez ügyben társalogni, mert mindenre igent mond. Azt még együtt döntöttük el, hogy nyáron kiköltözünk, de én mondtam, hogy vegyünk lakást. OK. Aztán meggondoltam, hogy inkább albérletbe menjünk. OK. Aztán szomorú voltam, és kitaláltam, hogy nekem saját lakás kell. OK. Tegnap megmondtam, hogy inkább menjünk albérletbe. OK.
Ok, azt tudom, hogy én nagyon határozatlan vagyok, de az már elég sz*r ügy, hogy azt sem tudom, Peti mit akar...

Egy kis pro-kontra az albérlethez:

PRO:

• minimum 200,- Eurót megspórolhatnánk havonta, mert nem kéne közös költséget és energiát fizetni. Egy egyszobás lakás mostanában energiával együtt 360,- Euró, ennyi lenne csak a hiteltörlesztés, ha vennénk lakást, plusz energia meg minden bolondság, amit még fizetni kell. Egy szoba berendezésére már mindenünk megvan - bútor, ágy, kanapé, íróasztal, TV... Felújításra sem kéne egyelőre költeni, így elég sokat meg tudnánk spórolni
• egyedül lehetnénk, és ajtók is lennének:) Ha vennénk lakást, mindenképpen szeretnénk még valakit magunk mellé, hogy kevesebb legyen a kiadásunk, de azokba a két szobásokba, amiket néztünk, sehogy sem tudtunk volna albérlőt bepréselni, és mivel ismeretlennel sem szeretnénk együtt lakni, de unokatestvérem csak egy év múlva jönne Pozsonyba, egy évig nem lenne lakótársunk.
• attól még ugyanúgy főzhetnék nagyokat, jöhetnének vendégek, ott maradhatnánk hétvégére.
• csak pár évig szeretnénk még Pozsonyban maradni, azután inkább építkezni, könnyebb lenne csak kiköltözni, mint utána vevőt találni a lakásra, ráadásul az eladással valószínűleg vesztenénk is a hitel miatt.
  

KONTRA:

• nem "saját" a lakás, nem alakítgathatok amit akarok, megkérdezés nélkül nem fúrhatom a falat
• a lakbér látszólag kidobott pénz.

Egyszerűen nem tudom, melyik a jobb megoldás... Rizikózzunk? Talán túl sokat agyalok, mások sokkal könnyebben kezelik a helyzetet. Talán Igen-embernek kéne lennem nekem is, mint Jim Carrey-nek... Fogalmam sincs, mit tegyek.