Medvehagymás pogácsa

Én tisztára olyan vagyok, mint Gombóc Artúr. Szeretem a vöröshagymát, lilahagymát, újhagymát, mogyoróhagymát, póréhagymát, fokhagymát, na de a medvehagymától ma azért nem dobtam hátast. De kezdjük az elején.

Hétfőn vettem 10 deka medvehagymát, mert már a csapból is ez folyik, illetve minden gasztroblogger belecsempészik most minden ételébe egy csepp medvehagymát. Igaz, most van a szezonja. Szóval vettem egy zacskónyit, mert bár nem messze tőlünk is van hagymalelőhely, inkább nem rizikózom, hogy véletlenül összekeverjem a gyöngyvirág levelével. Mert hogy az mérgező ugyebár, és nagyon hasonlítanak egymásra. Kigondoltam továbbá, hogy van a raktáron egy kenyérsütőgép, amit még 2-3 éve kértem karácsonyra... Így hát adott volt, hogy kelt tésztát csináljak. 

Morzsálós Mirza receptjére esett a választásom a gugli alapján. 

Hozzávalók: 1,5 dl tej, 2 dl tejföl, 25 dkg vaj, 10 levél medvehagyma, egy kevés kristálycukor, 2 kiskanál só, 2 tojássárgája, 50 dkg liszt, egy élesztő.

A tetejére tojás és sajt.

Miután szépen áttanulmányoztam a kenyérsütőgép használati utasítását, bepakoltam a hozzávalókat a gépbe, ügyelve arra, hogy először a folyékony, majd a száraz hozzávalók kerüljenek bele, legvégül pedig az élesztő, nehogy reakcióba lépjen az anyag, és felrobbanjon a gép vagy mi... :) A probléma itt ütötte fel a fejét, mivel csak 470 g liszt volt otthon... Bakker, és még a deszkára is fog kelleni... De sebaj, miután Panni felkelt, szépen lesétáltunk az üzletbe, legalább jobban fog aludni éjjel (el is aludt pár perc alatt). Kicsit paráztam tehát, hogy biztos ragacsos lesz a tészta, de szerencsére nem lett. Aztán meg azon paráztam, hogy Hajni pár napja úgy írta, hogy a kelt tésztába nem kell tojás, nekem meg ott az a két kis sárga... Másfél órát ment a program, és olyan gyönyörű tésztát vettem ki az üstből, hogy az mesélt. De komolyan. Öröm volt vele dolgozni. Kinyújtottam (nem túl vékonyra), hajtogattam, kinyújtottam, hajtogattam, szaggattam. Eredetileg úgy gondoltam, hogy Panni segít majd szaggatni, de ő más programot talált magának.

180°C-on sütöttem kb. 40 percig. Nagyon szép, magas pogácsáim lettek. Vinni akartam Petiéknek a komisszióba, úgyhogy gyorsan megkóstoltam, mégse vigyek rossz ízű kaját. Amúgy finom volt, komolyan, csak nekem nem jön be annyira:) Peti szerint nagyon finom, olyan jó vajas, és szardínia izű (???). A komisszióban is dícsérték (talán azért, mert még ott voltam), és az egyik nőci el is kérte a receptjét. A lényeg, hogy jó napom lett tőle, Panni is jól bekajált belőle, a kenyérsütőgép pedig a második legjobb barátom lesz a Guszti mellett.

Ebből az adagból egyébként kb. 40 darab normál méretű pogácsa lett, de mivel még aznap el akartam jutni Petiékhez, meg amúgy sem eszünk meg annyit, fél adag pogácsát szépen lefagyasztottam, majd jól jön az egyszer (persze előtte még kiszaggattam a pogácsákat, és egy tálcán fagyasztottam le egyelőre, hogy szépen porciózhassam majd).