Egy kicsit eltűntem innen a blogról az utóbbi időben, mert egy hétig táborban voltunk. Szombaton törések és minden egyéb elváltozások nélkül hazajutottunk a táborból. Újra a szürke hétköznapok vesznek körül...
Már negyedik éve járok ebbe a csillagásztáborba mint vezető, de teljes lelkiismeretfurdalás nélkül állíthatom, hogy ez volt idáig a legjobb, legértelmesebb, legtartalmasabb és legkimerítőbb táborom. Igaz, az előadásunkat mindjárt vasárnap lezavartuk (Petivel csillagképekről adunk elő mitológiát, most csak a kiscsoportnak tartottuk, akik jobban értékelik a meséket), mégsem unatkoztam a tábor végéig. Mindig volt mit csinálni, úgy érzem, most már aktívan kivettem a munkálatokban a részem, és ez már csak javulni fog. Mivel nem sokat értek a csillagászkodáshoz, inkább mint gyermekfelügyelő vagyok jelen... De legalább van alkalmam megismerni a gyerekeket. Persze most is volt olyan, aki egyáltalán nem evett (máig sem értem, hogyan élte túl a tábort...). A legjobban a tábortűznél lepődtem meg, amikor mondta, hogy szereti a szafaládét (špekačky:), és mikor arra került a sor, hogy sütöttünk is párat, addigra már nem volt éhes... Nádszálvékony kis 9 éves fiúcska volt, állítólag otthon sem eszik rendesen... Az első napokban még szótlan volt, aztán egyszercsak elkezdett nekem beszélni arról, hogyan építi majd otthon át a távirányítós autóját robottá, tankká, emelőkocsivá... Nagyon okos kiskölök volt!!!
Aztán volt persze egy hiperaktív gyerek is, mert olyan is kell, aki - bármit is mondtunk neki - fütyölt ránk magasról... Távcsövezés közben a kastélyban gyújtogatta a lámpákat, mikor 20-szor rászóltunk, hogy ne tegye... Viszont minden egyes tesztet esténként ő írta meg a legjobban. Ő is lett az első a kicsik közül, egy gyönyörű könyvet, az Univerzum-ot kapta ajándékba. A nagyoknál távcső volt az első díj. Volt még terepfutás, amit két nap indítottunk, mivel az első nap elmosta az eső, naná, hogy másnap is, és perszehogy ugyanaz a két-három csapat csinálta végig az egészet, jópár csapat még el sem indult:) Volt is belőle irigykedés...
Na és amiért igazán megérte elmenni, természetesen a csillagászkodás volt. Igaz, az idei előadásokból csak a sajátomon voltam, ott is csak azért, mert előadtam:D, másra most nem mentem be. De persze most is voltak meteorozások. Az a legszebb, amikor már nem úgy nézel fel a hullócsillagokra, hogy jéééé, hullócsillag, gyorsan kívánjak valamit, hanem elcsodálkozol, milyen szép, fényes, hosszú, magja is van és nyomot hagy. Ugyi Peti:D
Augusztus elsején 11 óra tájt részleges napfogyatkozást volt alkalmunk figyelni. Nálunk csak kb. 20 %-os volt a fogyatkozás, ha valaki a teljes napfogyatkozást akarta látni, Szibériába kellett volna utaznia... Remélem más is figyelte a fogyatkozást, ha nem, akkor felrakok pár képet (az új gépünket rákapcsoltuk a távcsőre, ésésés):
Azért örülök, hogy már itthon vagyok...
Már negyedik éve járok ebbe a csillagásztáborba mint vezető, de teljes lelkiismeretfurdalás nélkül állíthatom, hogy ez volt idáig a legjobb, legértelmesebb, legtartalmasabb és legkimerítőbb táborom. Igaz, az előadásunkat mindjárt vasárnap lezavartuk (Petivel csillagképekről adunk elő mitológiát, most csak a kiscsoportnak tartottuk, akik jobban értékelik a meséket), mégsem unatkoztam a tábor végéig. Mindig volt mit csinálni, úgy érzem, most már aktívan kivettem a munkálatokban a részem, és ez már csak javulni fog. Mivel nem sokat értek a csillagászkodáshoz, inkább mint gyermekfelügyelő vagyok jelen... De legalább van alkalmam megismerni a gyerekeket. Persze most is volt olyan, aki egyáltalán nem evett (máig sem értem, hogyan élte túl a tábort...). A legjobban a tábortűznél lepődtem meg, amikor mondta, hogy szereti a szafaládét (špekačky:), és mikor arra került a sor, hogy sütöttünk is párat, addigra már nem volt éhes... Nádszálvékony kis 9 éves fiúcska volt, állítólag otthon sem eszik rendesen... Az első napokban még szótlan volt, aztán egyszercsak elkezdett nekem beszélni arról, hogyan építi majd otthon át a távirányítós autóját robottá, tankká, emelőkocsivá... Nagyon okos kiskölök volt!!!
Aztán volt persze egy hiperaktív gyerek is, mert olyan is kell, aki - bármit is mondtunk neki - fütyölt ránk magasról... Távcsövezés közben a kastélyban gyújtogatta a lámpákat, mikor 20-szor rászóltunk, hogy ne tegye... Viszont minden egyes tesztet esténként ő írta meg a legjobban. Ő is lett az első a kicsik közül, egy gyönyörű könyvet, az Univerzum-ot kapta ajándékba. A nagyoknál távcső volt az első díj. Volt még terepfutás, amit két nap indítottunk, mivel az első nap elmosta az eső, naná, hogy másnap is, és perszehogy ugyanaz a két-három csapat csinálta végig az egészet, jópár csapat még el sem indult:) Volt is belőle irigykedés...
Na és amiért igazán megérte elmenni, természetesen a csillagászkodás volt. Igaz, az idei előadásokból csak a sajátomon voltam, ott is csak azért, mert előadtam:D, másra most nem mentem be. De persze most is voltak meteorozások. Az a legszebb, amikor már nem úgy nézel fel a hullócsillagokra, hogy jéééé, hullócsillag, gyorsan kívánjak valamit, hanem elcsodálkozol, milyen szép, fényes, hosszú, magja is van és nyomot hagy. Ugyi Peti:D
Augusztus elsején 11 óra tájt részleges napfogyatkozást volt alkalmunk figyelni. Nálunk csak kb. 20 %-os volt a fogyatkozás, ha valaki a teljes napfogyatkozást akarta látni, Szibériába kellett volna utaznia... Remélem más is figyelte a fogyatkozást, ha nem, akkor felrakok pár képet (az új gépünket rákapcsoltuk a távcsőre, ésésés):
Azért örülök, hogy már itthon vagyok...
.png)
0 comments:
Zverejnenie komentára