Eléggé unalmas mostanában a blogom, úgy érzem... Próbálnám én fellendíteni, de egyszerűen időm sem, kedvem sincs alkotni. Annyira kötnék már... Mellényt is szeretnék, bolerót is, sálat is, de nincs kedvem semmihez sem hozzáállni.
Mozgalmas itt mostanában az élet...
Holnap lakodalom lesz a mi utcánkban, egyetlen bátyám elveszti a szabadságát:) Arról inkább nem is beszélnék, milyen előzmények után jutottak el végül abba a stádiumba, hogy már csak egyet kell aludni, és házasok lesznek. Nem kivánnám senkinek azt, amin ők keresztülmentek, bár a másik félnek is teljesen igazat adok. De mindegy. Most már legalább nem lehet visszavonni, lagzi lesz és kész:) Kicsit bánt, hogy keveset tudok csak segíteni (sőt a rozmaringtűzésen kívül semmi munkám), de hát ez van, ha az ember messze lakik a történésektől. Anyuék egész héten sütiket sütöttek, ma is mosogatnak meg törölgetnek a lagzi színhelyén. Mindegy, eltakarítani majd segíthetek...
Ruha már megvan, cipőmben soha nem tanulok meg menni, holnap frizkóigazítás, és még a körmeimmel kell kezdenem ma valamit plusz autót feldiszíteni, de amúgy én már kész vagyok:)
De szerintetek az normális, hogy a zenészek az utolsó pillanatban, szerdán mondják le a szereplést??? Azt hiszem, én még nem vagyok felkészülve saját lakodalom szervezésére, úgyhogy a családban most mindenki fellélegezhet, nem az én esküvőm lesz a következő.
Hétfőn felvételizek az állami nyelvsuliba német általános államvizsga-előkészítő kurzusra, remélem felvesznek, nem szeretnék alsóbb szintre kerülni, mert az államvizsga kell a tolmács-műfordító vizsgához, és az a kurzus is egy éves. Úgyhogy most munkában az ősrégi középsulis német füzeteimet bújom. Meglepő, hogy milyen sokat tudtam akkor, és mennyi minden kiment már a fejemből...
Kedden költözködünk. A nagyja holmit (könyveket, poharakat, Peti ruháit) már bedobozoltuk, a szobánk egy nagy rakás bordel, és még így is egy csomó minden van, ami dobozolásra vár. Hihetetlen mennyi mindent össze tudtam gyűjteni másfél év alatt, mert Peti holmija abból édeskevés... Hova fogok én egy egyszobás lakásba ennyi cuccot elpakolni? Igaz, ott konyhaszekrény is lesz:)
Jövő héten vasárnap kezdődik az ez évi csillagásztábor, de én csak hétfőn délután tudok menni a munkám miatt. Addig pedig még fel kell készülnöm holdraszállásból, és hadd ne mondjam, még csak az Apollo-1-es programnál tartok, és hátra van még egynéhány... Ha péntekre már nagyjából szép rend lesz a lakásban, akkor akár haza is mehetnék, mert vasárnap fogjuk tartani az első balonyi búcsúnkat, amikor már nem mi megyünk vendégségbe, hanem mi hívunk vendégeket:)
Azt hiszem ezzel véget is ér a nagy hajtás, majd utána talán alkotok is valamit. De amilyen lusta is vagyok, Boginak már régen készen van az egyik PIF-ajándéka, már csak a másikat kéne készre varrnom és postára is adhatnám, de nem tudom rászánni magamat. Helyette lusta projekteztem, így áll a macsek:
Ja, igen... Ma tudtuk meg, hogy Szlovákia 8. malacvírussal fertőzöttje a mi jogászunk... Július 23-án jött vissza Amerikából, aztán két napot még dolgozott is. Lehet, hogy a mi cégünk arról lesz híres, hogy a legtöbb malacvírusos dolgozik itt... Hárman versenyeztünk is, ki fertőz meg a hétvégén több embert, a titkárnőnk promócióra megy, majd egy nyaralóba = 40 ember, én lagziba = 100 ember, kolleganőm meg egy fesztiválra = 10.000 ember. Ő nyert...
8 comments:
Szia!
Nem ismerjük egymást de egyszer véletlen a blogodra találtam és itt ragadtam. :-)
Ezúton szeretnék neked átadni egy díjat amit a blogomon átvehetsz.
Sok erőt, kitartást és szabadidőt kívánok a keresztszemezéshez, kötéshez.
Bogyimami
http://bogyimami.blogspot.com/
Azèrt szòlj, ha mègis elkaptad ès màr rofogsz.
Na, te sem unatkozol! Azt hadd kèrdezzem màr meg, mi az a rozmaringtuzès???
Bocs, hogy folyton zaklatlak, meg tudom, hogy nagyon el vagy foglalva, mert koltozès, meg tàbor, meg malacvìrus, de csak szòlok, hogy kaptàl egy dìjat, ha hazajottèl àtveheted.
Katica, a rozmaringtűzés az olyan szokás minálunk... A rozmaringot gondolom ismered, az olyan kis zöld növényke, nől mint a gomba. Kb. 8-10 cm-s darabkákat vágunk belőle, rákötünk egy rövidke fehér szalagot, és minden vendégnek feltűzzük a ruhájára-zakójára. Ez jelzi azt, hogy ők aznap lakodalmas vendégek:)
A díjakat pedig nagyon-nagyon köszönöm, igyekszem majd rászolgálni:)
Kukkants be hozzám :)
Szia!
Nem ismerjük egymást, de egy ideje már olvasom a blogod. Szeretném a tetszésem egy kis ajándékkal kinyílvánítani! :D Kérlek nézz be hozzám! :D
Nóri
Christine, majd nézz be hozzám is:-D
Zverejnenie komentára