Somebunny to Love - Summer Adventure

Mostanában szorgalmasan böködöm barátnőm babájának játszótakaróját. A második nyuszkót hímzem, ezúttal kontúrozok is munka közben. Igaz, így egy kicsit lassabban halad a munka, de látom, hogyan alakul közben a nyuszi és a végén sem kell egyszerre sokat kontúroznom. A terítőm pedig pihen egy kicsikét:)

Nemrég nagyon szerencsésnek éreztem magam, amikor "találtam" egy aranygyűrűt. Nem is gondoltam bele, hogy az emberek szemetek is lehetnek, és kitolhatnak a jónéppel. Munkából siettem éppen a buszra, amikor szembejött velem egy idősebb néni, hirtelen lehajolt, és felvett valamit a járdáról. Megszólított, hogy talált egy aranygyűrűt, de hogy ő ilyet nem hord, inkább nekem adja. Ok, mondom... Már épp indultam volna tovább, amikor mondja, de bizony a pénz az jól jönne. Bele sem gondoltam, hogy ez kitolás is lehet, kivettem a pénztárcámból egy eurót, és neki adtam. De hogy ez kevés. Hjajj, milyen követelőző... Amúgy sem volt nálam több pénz, viszont az eszembe sem jutott, hogy visszaadjam a gyűrűt, váltsa be. Utólag belegondolva, jobb is, hogy nem adtam neki többet. Hosszú huzavona után végre elengedett. Egy-két hétig abban voltam, hogy milyen jól jártam, hisz a gyűrű vastag, tömör, bele is volt vésve, hogy 18 karátos és 15 gramm. Peti anyukája elvitte az "aranyos" barátjához, ahol kiderült, hogy csak réz. Valószínűleg a néni ott ejtette le az orrom előtt, és én észre sem vettem, és majdnem hagytam magam csőbe húzni. Szóval vigyázzatok!!!