Róma 2010.8.5.

Harmadik napunk Rómában nagyon gyorsan eltelt. A busz 30 kilométerre Rómától, Ostia Antica-ban tett ki minket. Ez régebben Róma kikötővárosa volt a Tevere folyó mellett. Krisztus előtt IV. században alapították. Először valószínűleg katonai kolónia volt, ami Rómát az esetleges vízi úton történő támadások ellen védte. Kr. e. 87-ben Marius földig rombolta, majd 67-ben a kalózok pusztításának esett áldozatául. A második pusztítás után újjáépült és Cicero jóvoltából falakkal vették körül. Augustus, Tiberius, Claudius, Traianus, és Hadrianus egyaránt szorgalmazta a város és a kikötő fejlesztését. Tiberius alatt épült fel az első Forum. A II. századra lakosainak száma elérte az 50000-et. A III. század után fokozatosan veszített jelentőségéből, majd 850 körül elnéptelenedett. Lakói az arab kalózok miatt áttelepültek Gregoriopolisba. Ma romterület, kitűnő állapotban megmaradt városa a turisták szemében Pompei riválisa. Még kifosztva is az antik élet illúzióját nyújtja a látogatóknak. Nagyszerű márvány emlékei nagy részétől a barokk építészek fosztották meg, akik az új római paloták építéséhez használták fel ezeket.
A bejárat után közvetlenül a Necropolis fogad minket szarkofágokkal és sírkamrákkal, a halottaknak emelt díszekkel. Utána következett csak maga a főutca. Az utcán végigsétálva megtalálhatjuk az ókor minden fontos épületét az egyszerű lakóházaktól kezdve a különböző templomokon, boltokon, állami épületeken és palotákon át a kocsmáig, színházig és fürdőkig. A romok között sétálva mozaikokat, szobrokat, kutakat láthatunk, melyek mind-mind a korabeli szokásokról mesélnek. Maga a környék zöld, hatalmas örökzöldek borítanak árnyékba egy-egy részt. Sajnos kevés fényképet készítettünk itt, de ízelítőnek felrakok párat.

Ostiában délután fél 4-ig maradtunk volna, de mivel a tengerpart annyira közel volt, hogy szinte érezni lehetett az illatát, páran meglógtunk. Azért végigfutottuk gyorsan a területet, de nem időztünk el minden épület előtt úgy, mint az idegenvezető és pár bajtársunk. Így is túl sok érdekességet láttunk... Tehát irány a tengerpart, ami csak 2 megállóra volt Ostiától metróval, onnan pedig csak egy kis buszútra. Ahogy kiszálltunk a buszról, egyből Salou, egy spanyolországi turistaváros jutott eszembe, ahol még alapsulis koromban nyaraltunk anyuékkal. Egy az egyben ugyanúgy nézett ki, mindenhol hotelek, panziók, éttermek. Bár én inkább az aktív időtöltés híve vagyok nyaralások alatt, mégis jó volt két órát csak úgy ülni a forró homokban, sétálni a parton, kagylókat gyűjteni és az embereket figyelni...

Délután még volt egy állomásunk Rómában, a San Sebastiano bazilikát és a katakombákat szerettük volna megnézni. Az ide vezető út eléggé kalandos (vagy unalmas a sok várakozástól?) volt. Busszal kellett felmenni a Via Appiáig. Rómában a buszmenetrendek nincsenek kitéve, csak az, hogy melyik busz milyen útvonalon megy. Vártunk már vagy 40 perce a buszra, amikor megkérdeztük a helyiektől, hogy ugyanmár mondják meg nekünk, mikor megy a buszunk. Ááá, azok akkor járnak, amikor jönnek... Ó, köszi... Végülis mire eljutottunk a bazilikához, a katakombák addigra már zárva voltak...
A bazilika Szent Sebestyénről van elnevezve, aki katona, de egyben hívő katolikus is volt, próbálta megtéríteni a bajtársait is. Sajnos a keresztényüldözésnek ő is áldozatául esett, egy karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Mikor úgy gondolták, hogy meghalt, otthagyták. Egy özvegy, Iréné házába fogadta a sebesültet, és addig ápolta, míg fel nem épült. Mikor Sebestyén újra megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mintha halálából támadt volna fel. A bazilikában megtalálható a nyilakkal megsebzett Sebestyén szobra.