Mivel október végén, november elején sok kellemetlen dolog történt velem, nem is dicsekedtem azzal, hogy még októberben egy hosszú hétvégét Prágában töltöttünk. A 6 éves évfordulónk volt az alkalom, ilyen régóta kell Petinek elviselnie engem:)
Vonattal mentünk, igaz, így egy kicsit meg volt kötve a kezünk, illetve az időnk, de ez volt az olcsóbb megoldás, és még a parkolással sem volt problémánk. 4-4,5 órát utaztunk Pozsonyból, de a vonatút kellemes volt (jobb, mint buszban nyomorogni), és szép tájakat láttunk. Egy kényelmes hotelben szálltunk meg, ami nem volt fényűző, de a célnak (alvás) éppen megfelelt:) Tiszta volt, nem volt se hideg, se meleg, és nem is volt messze a vasúttól és a városközponttól sem. A reggeli pedig a rómaival összehasonlíthatatlan volt! Míg Rómában minden reggel croissant vagy száraz kenyér volt, itt hihetetlen nagy volt a választék!
Erre a kirándulásra egyáltalán nem készültünk fel előre. Pénteken délben, miután megérkeztünk, vettünk magunknak egy kis turistatérképet, és nagyjából felkerestünk minden látnivalót. Igaz, templomokba és múzeumokba nem mentünk be (Rómában elég volt egy évre:)), de így is egy csomó új élménnyel lettünk gazdagabbak. Ami kimaradt, majd felkeressük később:) Kb. 30 km-t gyalogoltunk le a 3 nap alatt. Ragyogó időnk volt péntek-szombaton (de rettentő hideg), vasárnap beborult, de nem esett az eső.
Pénteken egy óra körül értünk be Prágába. Mindjárt találtunk magunknak egy jó helyet, Svet Kníh (Könyvek világa) a neve:) Akkor csak térképért mentünk, de később visszalátogattunk (és nem vettünk semmit). Ezután felkerestük a hotelt, majd egy kis pihenő után elindultunk éttermet keresni, majd megnézni a várost. Erre a napra már nem sok látnivalót terveztünk be, mert az utazás eléggé kifárasztott. Így is elég sokat kóboroltunk a belvárosban. Nem lepett meg, de az épületek szinte ugyanolyanok, mint Pozsonyban. Ugyanaz az építészeti stílus, formák, színek (és a villamosok is:)). Persze a látványosságok, templomok, várak mind egyediek. Nagyon tetszett, hogy az összes műemlék, szobor, épület kissé megfeketedett vagy megbarnult, ezáltal szépen kiemelkedett a többi épület közül.
Pénteken csatangolásaink során eljutottunk az Óvárosi városházához, ami Prága legmagasabb tornyával büszkélkedhet, 91 méter magasra nyúl. És Peti engem felráncigált a torony tetejére. Természetesen tériszonyom van. Azzal nem büszkélkednék, hogy tettem meg a felfelé vezető utat:) De a kilátás kárpótolt mindenért. (A pénteki képek nagyjából a wikipediáról)
Tovább csatangolva eljutottunk a Nemzeti Színház épületéhez, rikító, csicsás épület:)
Vonattal mentünk, igaz, így egy kicsit meg volt kötve a kezünk, illetve az időnk, de ez volt az olcsóbb megoldás, és még a parkolással sem volt problémánk. 4-4,5 órát utaztunk Pozsonyból, de a vonatút kellemes volt (jobb, mint buszban nyomorogni), és szép tájakat láttunk. Egy kényelmes hotelben szálltunk meg, ami nem volt fényűző, de a célnak (alvás) éppen megfelelt:) Tiszta volt, nem volt se hideg, se meleg, és nem is volt messze a vasúttól és a városközponttól sem. A reggeli pedig a rómaival összehasonlíthatatlan volt! Míg Rómában minden reggel croissant vagy száraz kenyér volt, itt hihetetlen nagy volt a választék!
Erre a kirándulásra egyáltalán nem készültünk fel előre. Pénteken délben, miután megérkeztünk, vettünk magunknak egy kis turistatérképet, és nagyjából felkerestünk minden látnivalót. Igaz, templomokba és múzeumokba nem mentünk be (Rómában elég volt egy évre:)), de így is egy csomó új élménnyel lettünk gazdagabbak. Ami kimaradt, majd felkeressük később:) Kb. 30 km-t gyalogoltunk le a 3 nap alatt. Ragyogó időnk volt péntek-szombaton (de rettentő hideg), vasárnap beborult, de nem esett az eső.
Pénteken egy óra körül értünk be Prágába. Mindjárt találtunk magunknak egy jó helyet, Svet Kníh (Könyvek világa) a neve:) Akkor csak térképért mentünk, de később visszalátogattunk (és nem vettünk semmit). Ezután felkerestük a hotelt, majd egy kis pihenő után elindultunk éttermet keresni, majd megnézni a várost. Erre a napra már nem sok látnivalót terveztünk be, mert az utazás eléggé kifárasztott. Így is elég sokat kóboroltunk a belvárosban. Nem lepett meg, de az épületek szinte ugyanolyanok, mint Pozsonyban. Ugyanaz az építészeti stílus, formák, színek (és a villamosok is:)). Persze a látványosságok, templomok, várak mind egyediek. Nagyon tetszett, hogy az összes műemlék, szobor, épület kissé megfeketedett vagy megbarnult, ezáltal szépen kiemelkedett a többi épület közül.
Pénteken csatangolásaink során eljutottunk az Óvárosi városházához, ami Prága legmagasabb tornyával büszkélkedhet, 91 méter magasra nyúl. És Peti engem felráncigált a torony tetejére. Természetesen tériszonyom van. Azzal nem büszkélkednék, hogy tettem meg a felfelé vezető utat:) De a kilátás kárpótolt mindenért. (A pénteki képek nagyjából a wikipediáról)
Tovább csatangolva eljutottunk a Nemzeti Színház épületéhez, rikító, csicsás épület:)
Onnan pedig tovább mentünk a Václav térre, a sétáló utcára, ami a Nemzeti Múzeummal "végződik" (vagy kezdődik). Ide sajnos már nem jutottunk be, de majd legközelebb...
Másnap aztán nyakunkba vettük a várost. Megint a Václav téren kezdtük. Innen első utunk a Községházához (Obecni dum) vezetett:
Innen már saját képek következnek:
A kapun átjutva kacskaringós sétálóutcákon eljutottunk az Orlojig, ami kicsit csalódás volt, mert olyan apróka volt (de nagyon szép):
Egy épület az Orloj közelében:
Az Orljojtól szép kilátás nyílik a Tyn templomra (nem ez az egyetlen ilyen, hogy egy épület mögül kikukkant egy szépséges sötét épület). Már itthon tudtuk meg, hogy ebben a templomban van Tycho Brahe sírhelye:
Megnéztük, hol dolgoznak prágai kollegáim (míg mi egy eldugott kis utcácskán, addig ők a Károly-híd közelében, grrrrrr):
.png)
.png)
1 comments:
Szép volt a prágai kirándulásotok, nagyon régen én is jártam ott.
Jó volt nézni a fotókat :)))
Zverejnenie komentára