Panni

Panniról rég írtam már... Pár napja törölgettem a telefonomból a jegyzeteket, mert úgy érzem, a telefonom hamarosan beadja a kulcsot (nem is értem, miért...). Akkor olvasgattam újra Panni mondásait, és gondoltam, még mielőtt elveszne minden a telefonomból, kiírom ide őket, egyszer majdcsak belekerülnek a babanaplókba.

Én: Panni, milyen hideg van a szobádban, remélem nem attól vagy beteg?

Panni: Attól tartok, igen:)

Tudod, mit mondtam, amikor még nem tudtam kimondani, hogy holalky? Tlubicskiszelű! (horalky, trubicskiszerű - nem is tudom, mi ez magyarul, olyan henger alakú ostya csokis vagy nugátos töltelékkel. Mindegy, köze sincs egymáshoz, és még most sem tudja kimondani, hogy horalky:)

Panni: Anya, kivel beszéltél?

Én: Főnökömmel.

Panni: Apucival?

Én: Panni, mondd: fehér-fehér-fehér... sokszor!

Panni: Fehér, fehér, fehér, sokszor!

(gondolom ezt nem kell magyarázni, fehér-fehér-fehér-fehér... mit iszik a tehén? Tejet!)

Panni, amikor valamit elfelejtettem: Te kis szenilla!

Anyuci, a focisták pólóján olyan számok vannak, ahány évesek?

Föld alatt nem pukizhatok, mert akkor reccsen a tető?

Én: Panni, mi van itt az orrodon?

Panni: Talán pattanás?

Anya, ebben a családban nekem van a legnagyobb szám? (Naja...)

A kirántott sajt így néz ki: Sajt van a kirántott sajtban és kirántott van rajta.

Jobb lett volna, ha nem megyek el veletek, de akkor nem kaptam volna kifestőt.

Én vagy apa altatáskor: Szeretlek!

Panni: Azt nem kell mondani, én sohase felejtem el, hogy szerettek engem!

Ez egyébként a 700. bejegyzésem, majd este iszunk rá egy kis kávélikőrt, ne kelljen majd azt is elcsomagolnunk költözködéskor.