{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Azt mondom neked, Z generáció...

Majdnem lemaradtam erről a témáról, mert ma inkább a nappalinak ugrottam neki, míg Kispeti aludt. Eddig általában időzíteni szoktam ezeket a bejegyzéseket, de most nem volt időm megírni ezelőtt. De aztán megláttam, hogy este hétig van nyitva az Inlinkz kód, úgyhogy gondoltam, mégis adok neki egy esélyt. Egy kis pihenő nekem sem árt meg:)

Mi is az a VKP? - A VKP egy kéthetente jelentkező kihívás, amit Szilvi, a Pillecukor blog írója keltett életre. Ebben a kihívásban több blogger egyidőben fogalmazza meg véleményét ugyanarról a témáról.

A mai témát Ági, a Csak csináld! blog írója szolgáltatta. Egy ideje már olvasom Ági blogját, mert épp azokról a témákról ír, amik mostanában engem is foglalkoztatnak. Van egy kisfia, aki szintén szeptemberben kezdte az óvodát, nemrégiben új házba költöztek. Ír házimunkáról, tervezésről, szervezésről, gyereknevelésről, interjúkat készít sikeres nőkkel, bejegyzései pedig egytől-egyig pozitív, motiváló hangvételűek. 

A mai téma pedig a Z generáció. A generáció-elmélet két amerikai szerző nevéhez fűződik, akik szerint kb. húsz évente generációváltás történik. A ma élő generációk a baby-boom idején születtek (az 1940-50-es években), X generáció (1960-70-es évek), Y generáció (1980-90-es évek) és a Z generáció (2000-es évek). A 2010 után születteket egyébként már alfa generációnak hívják a szociológusok. Ezek szerint a mi családunkban egyébként a Z generáció kimaradt, hisz mi Petivel az Y generációba tartozunk, a gyerekek meg már az alfába. Mi már állítólag "digitális bennszülöttek" vagyunk, hisz születésunkkor már létezett a számítógép, számunkra normális volt a TV jelenléte, később az internet is beszivárgott az életünkbe (emlékszem, alap- és középiskolában még alig volt internet, én a munkáimat is a barátnőmhöz jártam át megírni a számítógépén, fősulin meg már teljesen normális volt, hogy az internetről gyűjtjük be a szakmunkánkhoz az anyagokat, nem a könyvtárból.)

A Z generáció tagjai ehhez képest már olyan kisgyerekek, akik hamarabb tudják használni a technológiai kütyüket, mint ahogy elkezdenek beszélni.

Én a saját szemszögemből próbálom megközelíteni a témát, tehát hogy hogyan van ez a mi kis családunkban. 

Én pl. már el sem tudnám képzelni az életemet internet nélkül. Sajnos az okostelefon megjelenése óta az ember egyre többet tölt a telefonjára görnyedve, már neve is van a hüvelykujj betegségének, amivel egyfolytában az oldalakat görgetjuk lefelé. Én igyekszem a netezést azokra az időszakokra szorítani, amikor a gyerkőcök alszanak, de mivel Petivel és a család többi tagjával is szoktam beszélgetni Hangoutson napközben, néha akaratlanul is rákattintok a facebookra vagy a legkedvesebb blogjaimra. Sajnos kicsit adatfüggő is lettem, mint ahogy azt az előző VKP-s posztban is kifejtettem, de azért igyekszem az internetidőt lecsökkenteni. A tévé pedig kis alapzönge, valaminek általában búgnia kell mellettem, mióta itthon vagyok a gyerekekkel. Igaz, mióta Kispeti is megvan, azóta ha alszik, még rádiót sem hallgatok, annyira jól esik a kis csönd:)

Igyekszünk a gyerekeket úgy nevelni, hogy ne illjen rájuk teljesen a Z generációs séma. Persze, tudják mi mire való, meg nem is lenne normális, ha nem lennének kíváncsiak a távirányítóra vagy a telefonra, a számítógépre, ha már egyszer anyának be van kapcsolva és azon pötyög. Ezért is igyekszem a számítógépet csak alvás után bekapcsolni, de néha persze nem sikerül... De Panni pl. nem tudja kezelni a telefont, mint más kisgyerek, max. csak a képeket tudja görgetni (igaz, azóta számítógépen is kézzel próbálja húzogatni a képeket:). Nem mutatjuk meg neki, hogy kapcsolhat be youtube-n meséket, nincs saját tabletje, amin olyan játékot töltöget le magának egyedül, amilyet csak akar (ellentétben hasonló korú unokatestvérével), és nem játszhat internetes játékokat. Persze tv-t nézhet, de csak olyan műsort, amit mi jóváhagyunk. Volt idő, amikor egész nap meséket nézett volna, ezért amíg kisebb volt, meg volt határozva a mesenézős idő, máskor kikapcsoltam a TV-t. Most, hogy oviba jár, nem is igazán igényli esténként a mesét, csak ha már fáradtabb. Persze voltak dolgok, amit mi rontottunk el (illetve én)... Pl. sok anyuka, köztük én is, kényelemből kapcsolja be a mesét, ha pihenni akar. Panninál én ezt az evésnél vezettem be, mert nem volt hajlandó máshogy enni, csak ha ment a mese, a kanapén ülve. De beláttam a hibámat, Kispetit már helyesen nevelem és etetem:) És arról a kényelemről pedig nem vagyok hajlandó lemondani, hogy Kispetit úgy öltöztetem fel séta előtt, hogy bekapcsolom neki a Fíhát, mert így egyrészt ő észre sem veszi, hogy öltöztetem (kimondottan utálja), másrészt én sem vagyok ideges séta alatt:)

Hát ezek vagyunk mi, az Y és alfa generáció...