Jane Austen: A mansfieldi kastély

Ha egy romantikus könyvre vágyom, biztosan nem Danielle Steel vagy Rosemunde Pilcher regénye után nyúlok, hanem Jane Austent veszek a kezembe. Szeretem mindegyik történetét, bár néha jócskán idejétmúltak, néha bárgyúak, pár szereplő gondolkodásmódja egyszerűen idegesítő, de engem mégis leköt, pihentet, ellazít. Szeretem beleélni magam abba a korba, az édes semmittevés, olvasgatás, kézimunkázgatás, nagy séták, csodálatos bálok korába, amikor egy lány életcélja az volt, hogy minél gazdagabb férfihoz menjen feleségül, ha szerelmes, ha nem.
Sok helyen olvastam, hogy ez Austen leggyengébb regénye, de nekem mégis tetszett. Talán azért, mert a főszereplő nem az a csípősnyelvű, bátor lány, mint pl. Elisabeth Bennett, hanem félénk, visszahúzódó, kedves és előzékeny. Pont, mint én☺

Fanny Price-t tízéves korában elszakítják elszegényedett családjától, hogy gazdag rokonainál, édesanyja nővérénél nevelkedhessen. Fanny sosem felejti el, mekkora hálával tartozik rokonainak azért, hogy befogadták és nevelik, ezért előzékeny, segítőkész lánnyá cseperedik. A folytonos megaláztatást egyik nagynénje, Mrs. Norris részéről is csak azért tűri, mert tudja, alacsonyabb rendű a többieknél. Négy unokatestvére közül csak Edmund az, aki szeretettel fordul felé, segíti, védi a többiek gúnyolódásaitól. Mikor a lányok épp eladósorba kerülnek, a szomszédos parókiába beköltözik a Crawford testvérpár, Mary és Henry, akik teljesen felforgatják az unokatestvérek nyugalmas napjait. Heves érzelmeknek lehetünk hamarosan szem- és fültanúi, amiből csak Fanny marad ki, és ő az, aki átérzi ezeknek az érzelmeknek a hamisságát. Amikor végül Henry hirtelen "beleszeret", Fanny átlát rajta, majd kisebb-nagyobb sikerekkel próbál ellenállni a férfi tolakodó udvarlásának. Hiszen a szíve már rég az unokatestvéréé, aki sajnos Marybe szerelmes, Mary viszont rangján alulinak tartja hozzámenni egy lelkészhez... Ahogy Jane Austentól várhatjuk, az események lassan csörgedeznek, majd hirtelen, mintha megunta volna már a regény írását, beüt a katasztrófa, és végül a jó elnyeri méltó jutalmát, illetve a párját. Pl. jelen esetben a 600 oldalas könyvből 570 oldal "csörgedezik", az utolsó 30 oldalon pedig megtudhatjuk, mi lesz a szereplők sorsa. De én talán éppen ezért szeretem.

Fanny mellett még Lady Bertram volt a kedvencem, a kissé szenilis nagynéni, aki még egy délutáni rövidke sétától is ki tudott fáradni (bár nem emlékszem, hogy bármikor sétált volna), és napjai nagy részét a kanapén töltötte valami fontos kézimunkával. Ő volt az, akinek a nap minden egyes percében feltétlenül szüksége volt Fanny segítségére, jelenlétére. Így Fanny fontosnak érezhette magát, de végülis Lady Bertram annyira szerette Fannyt, hogy nem akart megválni tőle...

Nekem az új, fehér borítós könyv van meg ebből a regényből, és mivel a Meggyőző érvek és A klastrom titkát is magaménak tudhatom ebből a szériából, most már gyűjtőnek mondhatom magamat:) Csak az Értelem és érzelem a kakukktojás, de persze el nem cserélném semmiért. Remélem egyszer majd az egész sorozatot beszerezhetem.

A regényből film is készült, nemsokára azt is megnézem, állítólag jócskán átírták a történetet...

Itt pedig a klasszikus papír öltöztetős babákhoz találtam két Jane Austen regényhős ruhát.