Kávés muffin

Októberben sok-sok muffint akartam sütni. Miután a héten volt egy kirántotthús-ízű fasírt (kihagytam a hagymát, hehe), édes főzelék és ritkarossz paradicsomleves, képes voltam még bevállalni egy muffint is, és végül kiderült, hogy jó döntés volt - ugyanis legalább ez visszahozta egy picit a kedvemet. Meg amúgy is, rumos is és kávés is, felpörgetett. Hoztam egy receptet.

Hozzávalók: 2 kávéskanál instant kávé, 175 g sima liszt, 2 kiskanál sütőpor, 20 g kakaó, 125 g vaj, 150 g porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 tojás, 1 kanál rum.

Délelőtt leöntöttem a kávét 125 ml forró vízzel és hagytam kihűlni. Nem tudom, meddig hűl, nekem van hozzá egy kiskölök, aki alvásig nem hagy foglalkozni ilyenekkel, alváskor meg nem búgatom a mixert. Délután bekapcsoltam a sütőt 175 fokra, összekevertem a leszitált lisztet a sütőporral, kakaóval és vaníliás cukorral. Egy másik edényben habosra kevertem a vajat a porcukorral, majd belekevertem a tojást és a rumot, végül pedig a kávét. Na ebben a pontban ijedtem meg, mivel a szépen kikevert vajam összeugrott a kávétól. De azért beleraktam a száraz keveréket, kikevertem, belepakoltam a kapszlikba, nagyjából a felét fejreállítottam, káromkodtam kettőt-hármat, de csak halkan, mert az egyszemgyerek már pár perce ordítva kapaszkodott a lábamba, és bevágtam a sütőbe 20 percre. A muffint, nem a gyereket. Nade hogy mit vettem ki belőle: gyönyörűen átsült, szép konzisztenciájú, isteni finom muffinokat, amik másnap talán még jobbak voltak. És még a kapszlikból is szépen kijöttek. Próbáljátok ki.