Jónás Anna: Kicsivel - könnyebben

Kisgyerekes mindennapok praktikusan

Ma egy olyan könyvet szeretnék bemutatni, amit még augusztusban olvastam, de azóta is itt motoszkál a gondolataimban, mert nagyon sok hasznos információ lapult meg benne.

Fülszöveg
Ha a reggeli kávédat délben találod meg a mikróban, ha ringatod a bevásárlókocsit, ha a lépcső helyett kapásból a rámpát választod, ha kabátzsebedben újratermelődnek a nyálas-homokos kiflicsücskök, ha automatikusan a hátsó lángra teszed a fazekat, még ha a gyerekek a nagyinál vannak is - akkor hasznodra lehet ez a kötet. Mert a jelek szerint kisgyerekes szülő vagy.
Európa Könyvkiadó, 2015
317 oldal




Mint több hasonló anyukás-háztartási-életmódos könyvet, ezt is Évi, az Anyu tervez blog írójának ajánlására vettem és olvastam el. Nem csalódtam benne, tényleg sok hasznos dolgot olvastam benne, amiket majd a házunkban ki is próbálok majd, de haladjunk sorjában, miről is szól ez a könyv.

Bár az első fejezetek már nem nekem szólnak, mivel "tapasztalt" kétgyerekes anyuka vagyok (azért engem is érnek meglepetések), mégis találtam itt pár dolgot, amit berakhatnék én is a felkerekedős listámra. Pl. azt a bizonyos S-kampót, amit ha felakasztunk a babakocsi tolókájára, mindenfélét ráakaszthatunk: bevásárlótáskát, gondosan becsomagolt nukleáris fegyvert (kakis pelust a következő kukáig), stb. Ez amolyan harmadik kézként szolgáló eszköz. Vagy egy kis lámpácskát, amit rá lehet kapcsolni a kocsira, hogy a gyerek olvasgathasson útközben, ha már korán sötétedik, és elkezd nyűgösködni, mert nem lát ki az utcára.
Az első fejezetek tehát hasznos tippekkel látja el a kezdő anyukákat, mint pl. mi tartozik az anyakelengyébe, milyen, az irónőnek bevált dolgokat érdemes beszerezni, mit vigyünk magunkkal, ha útra kelünk. Én meg csak bólógattam, hogy igen, bizony, ez tényleg kell, nem ír hülyeségeket ez az író. Szó sincs pl. a peluskukáról, ami mint tapasztalatból rájöttem, teljesen felesleges dolog. Talán az első hetekben jól jön, amikor még annyit pisil a gyerek, hogy kétnaponta úgyis ki kell vinni a szemetet, később viszont nincs értelme használni, főleg nem kakis pelust beledobni, mert attól éjjel aludni nem lehet...

Szó van még aztán a hordozásról, és ötletel arról is, hogyan pihenjen az anyuka, még akkor is, ha a gyerekek fent vannak.

A következő fejezetek voltak igazán hasznosak számomra. Végre valaki praktikus tanácsokkal látta ez az anyukákat, hogyan tartsuk rendbe a háztartást és főzzünk kicsi gyerekek mellett. Persze a takarítást mindenhol a lomtalanítás előzi meg, Egyáltalán nem törődik azzal, hogy minden csillogó-villogó legyen, nem flyladyzik. Ezt a rendszert, bár megpróbáltam többször is a zónázást, egyszerűen nem tudtam bevinni az életembe, ha látom, hogy indul a gyerekszoba, nem várhatok vele még három hétig, mert akkor következik majd a gyerekszoba zónája. Inkább megmutatta, hogyan szabta testre a saját takarítási rendszerét, és ez alapján bárki meg tudja csinálni a sajátját. Az alapok, az elképzelés nálam már megvannak, már csak arra várok, hogy saját házunkba költözhessünk, és gyakorlatba vigyem a dolgot.

Ami még nekem nagyon tetszett, az a főzésről, fagyasztásról szóló fejezetek voltak. Persze az alap a menütervezés, írt menüket minden hétre évszakok szerint is. Olvasva olyan könnyűnek tűnik az egész... Mi itthon nem szeretjük a kész lefagyasztott ételt, de rengeteg praktika volt az alapanyagok fagyasztásához, pl. a felaprított hagyma vagy kolbászkarikák a mélyhűtőből, a fagyasztott tészta nagyon nagy kincs tud lenni egy rohanós napon.

Végül még saját játékötleteket is ír, ebből szeretnék majd egyet én is kipróbálni.

Akartam még írni a könyv stílusáról is. Összességében nagyon tetszett, de az írónő stílusa nekem baromi nehéz:) Nem "agyhalott" anyukáknak szól, az biztos. Nagyon humoros akart lenni, de közben túl intelligens is, így olyan kacifántos féloldalas mondatokat is olvastam, hogy muszáj volt elolvasnom újra az első pár sort, hogy tudjam, miről is volt szó. Viccesek a férj kommentárjai is, aki minden fejezet után odabiggyesztette a mondanivalóját, érdekes volt olvasni kicsit a másik szemszögből is.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

"Meg különben is: már csak elvi alapon is nevetséges lenne szabadidőruhát viselnie annak, aki egy-két-három gyereket nevel, háztartást vezet, netán még távmunkában dolgozik is."

"Némi rutinnal az ember csaknem mindenre talál gyógyírt. Ha pedig mégsem, még mindig vigaszt meríthetünk a gyerekes létezés - fentebb már emlegetett - alapszabályából: ki kell élvezni a jót, amíg lehet, s ki kell bírni a kellemetlent, amíg muszáj - egyik sem fog túl sokáig tartani".

Nagyon jól megírt kis könyvecske ez, nagyon ajánlom minden kezdő vagy középhaladó anyukának:) Én az év elején biztosan újraolvasom a takarítós fejezetet!

2 comments:

Dóra povedal(a)...

Erről valahogy az a mondás jutott eszembe, amit a facebook-on láttam.
"Kisgyerekek mellett takarítani olyan, mint fogat mosni túrórudi evés közben."

Nálam a rend tartása az egyetlen, ami segít. Ha egy-két napot kihagyok, akkor elszabadul a pokol!
Szeretem olvasni a bejegyzéseid!

Kristína povedal(a)...

Ó igen, a rendrakás! Csütörtöktől 4 napon keresztül egyfolytában takarítottam, mert hétfőn jöttek megnézni a lakást, és azóta úgy élvezem, hogy reggel 5-10 perc alatt végigmegyek a lakáson és rendet rakok. Már majdnem egy hete olyan a lakásunk, amilyennek elképzeltem, és nem halmozódik a rumli és a kosz:) Imádom.

Én is nagyon szeretem olvasni a bejegyzéseid, Lacika gyönyörű:) meg a többiek is persze;)

 
christine blogja Blog Design by Ipietoon